Különös egy találkozó volt a Bologna elleni összecsapásunk, mert a 90 perc során egyszerre jött ki a Napoli összes gyengesége és erőssége is. Legalább is egy része biztos és ezzel párhuzamosan egyszerre tudtuk imádni és szidni ezt a csapatot, hiszen Sarri fiai mindkét dologra adtak lehetőséget. Tehát illik a mérkőzés képére és csapatunkra a címben is szereplő Kowalsky meg a Vega szám, bár, ha jobban belegondolok az "Ennyi csak" című dalukkal is jellemezhetném a Napolit, mert itt nem menő, hogy "kétszer egy folyóba ugyanúgy nem lép senki". Ugyanis Hamsíkék megtették ezt és a Milan elleni meccsünkhöz hasonlóan kis híján már itt is égett a ház, hogy aztán újra egy duplázó támadónk mentsen ki a bajból.
Előzetesen féltetettem a csapatot, mert nem tudtam, hogy mennyit vett ki a játékosokból a keddi Bajnokok Ligája meccs. Lehetett tartani attól is, hogy előbb-utóbb jönni fog egy olyan ellenfél, amelyet kötelező lenne otthon legyőzni, de pont ellenük fogjuk elhullajtani a fontos pontokat. A Bolognára talán tökéletesen illik ez a jelző, mert erős középcsapatról beszélünk, akik, ha jó napot fognak ki, borsot törhetnek az orrunk alá. Ez pedig majdnem be is igazolódott, hiszen előttük adódott az első komolyabb helyzet, amikor Reinának kellett közbeavatkoznia Dzemaili lövésébe.
Ezen túltéve magunkat egész jól vettük át a játék irányítását és hiába, hogy nem pörögtünk 100%-on, jól ment a játék. Insignének volt egy próbálkozása, majd a 14. percben ugyanolyan labdát varázsolt Callejón fejére, mint Palermóban, aki ugyanúgy nem hibázott. Callejón találatával mérföldkőhöz érkezett: 50. gólja volt ez a Napoliban és érdekesség, hogy a legelsőt is a Bologna ellen szerezte meg. A forduló végére pedig az is világossá vált, hogy 5 bajnoki góljával vezeti a góllövőlistát.
Aki látta a meccset biztos egyet ért velem, hogy szombat este nem játszottunk valami fényesen. Sarri nem hiába ordított be néhányszor játékosainak, hogy jöjjön már az a bizonyos, megnyugvást jelentő második gól és hogy koncentráljon mindenki a feladatára. Egy random néhány perces összefoglalós videóból az jön le, hogy a Napoli uralta a játékot és helyzetek tömkelegét puskázta el. Ez csak részben van így, mert az ellenfél rendkívül megnehezítette a játékunkat, mi pedig azzal, hogy tompák voltunk és korán elhittük, hogy úgyis meglesz a meccs.
Milik és San Gennaro, Nápoly védőszentje
Azt, hogy miért vettük ennyire lazán a bajnokit, mindenki számára egy nagy rejtély. Ez a gondolat csak még jobban felerősödhetett mindenkiben, amikor Verdi valami elképesztő bombát ragasztott Reina kapujába. Említsük meg, hogy a gólpasszt Nagy Ádám jegyezte, aki lecserélésig jól mozgott a mezőnyben és a bolognai középpálya egyik legmeghatározóbb tagja volt. A lövés egyébként messziről jött és kapusunknak ilyen távolságról nem lett volna szabad ezt benyelnie. De azt is mondhatjuk, hogy a kapus- és a védősors már csak ilyen: ellentétben a támadókkal, ha csak egyszer is hibázol, te vagy minden bajnak az okozója.
Roppant idegesítő volt tehát, hogy így hagytuk a Bolognát visszajönni a meccsbe, de talán ez egy ébresztő is volt számunkra, mert Sarri ezt követően nem sokkal lekapta a pályáról az addig semmit nem mutató Gabbiadinit és Miliket küldte be a helyére. Majd Strinic ment a padra, hogy Ghoulammal még támadóbb legyen a bal szélünk. A terv bejött, hiszen mint tudjuk Milik újabb duplájával magunk javára fordítottuk a meccset és végül hoztuk a kötelezőt. Arek góljai élményszámba mentek - az elsőnél Hamsík gólpassza is -, mert volt köztük kapus mellett való pörgetés és a 16-oson kívülről megeresztett lapos lövés is. A gólok között pedig egy ordító Insigne ziccer, melyet kis szöszink érthetetlenül vágott fölé. Lorenzo egyébként az egyik legjobbunk volt szombaton: helyzeteket alakított ki, voltak lövései, csupán a gól nem jött össze.
A Gabbiadini panino vagy elfogyott, vagy nem is volt
Vagy nem látszik a képen. Ahogy az sem látszik, hogy Gabbiadini helyzete végre valahára megoldódna a Napolinál. Először egy hozzá képest klasszis csatár mellett kap csak elvétve lehetőséget, most egy fiatal lengyel törli fel vele a padlót. Milik bizonyít kezdőként, meccset fordít meg a Bajnokok Ligájában és csereként beállva, bő negyed óra alatt vág kettőt a Bolognának. Manolónak pedig hiába adta meg Sarri a bizonyításra a lehetőséget, nem tudott vele élni. Sem a szezon legelső meccsén, sem most. Minden egyes szereplő tudja, hogy a nápolyi kaland egy kész zsákutca a számára, mégis készül az új szerződése.
Viszont, hogy ne szomorúan zárjuk a posztot, csak nézzünk rá a tabellára, vagy vessünk egy pillantást a forduló többi összecsapására, ahol számunkra jobb eredmények nem is születhettek volna. Az az Inter, mely kikapott Korhut Misi csapatától csütörtökön az Európa Ligában, 2-1-re legyőzte a Juventust, míg a Fiorentina 1-0-ra verte a Romát. Pontelőnnyel állunk a tabella első helyén, miénk a legjobb gólkülönbség és rajtunk kívül egy csapat sem ért el két számjegyű gólt. Callejón 5 góljával vezeti a góllövőlistát, eddigi összes meccsünkön mindig volt egy duplázónk - sőt, a Milan ellen ketten is végrehajtották ezt a bravúrt - és a San Paolóban pontokat legutóbb a Villarreal ellenében (1-1) buktunk. Azóta pedig a mostani volt a nyolcadik győzelmünk zsinórban. Kell ennél több? Igen. Például jó lenne győzni a Genoa ellen és az is örvendetes lenne, ha nem bonyolítanánk meg saját magunknak a meccseinket.
