A Walter Mazzarri-érára hajazó szenvedős, utolsó percekre kicentizett győzelmet értünk el az elmúlt években mumussá váló Spezia fölött, mellyel átmenetileg felléptünk a tabella élére.

Egy sokáig felejthetetlen meccsen múltuk felül a Liverpoolt a Bajnokok Ligája nyitányán, egyúttal jeleztük mindenki felé, hogy a Lazio elleni győzelmet is lehet még hová fokozni. A Lecce ellen történt kisiklást követően Spalletti csapata nem akar lassítani, mely immár az európai porondon is megvillantotta valódi erejét.

Miközben a csapat már az utolsó taktikai simításokat is megkapta és a fejekben kizárólag az esti, Lazio elleni bajnoki kering, muszáj még egy kicsit beszélnünk a szerdán látottakról. A két fantasztikus győzelmet, két döntetlen követte, és míg a firenzei egy ponttal elégedetten dőlhettünk hátra, addig a Lecce ellen kötelező győzelmet szalasztottunk el.

Hiába vált az elmúlt években az egyik kedvenc vadászterületünkké az Artemio Franchi, ezúttal be kellett érnünk az egy ponttal, igaz az összképet nézve egyáltalán nem lehetünk csalódottak. Immár egy hatos holtverseny tagjaként vezetjük továbbra is a tabellát, ám három fordulót követően nincs hibátlan csapat a mezőnyben.

Hahó! Vannak még itt emberek? Eltekintve most a költőinek szánt kérdéstől, ugyan miért is lennének, miközben nem csak a blogon, hanem a jóval aktívabb facebook oldalon sincsenek már hónapok óta bejegyezések. Ennek okairól és sok minden másról majd egy külön posztban térek ki - remélhetőleg még a hónap során -, azonban most a Monza elleni bajnokira koncentráljunk.