Véget ért a válogatott szünet okozta böjt, újra beköszöntött a klubfoci és imádott csapatunkat is megnézhetjük ma este, mégpedig a Milan ellen. Ha ezt a meccset szeptemberben rendeznék, még nagyot is szólna a párosítás miatt, azonban a rajt óta egészen más ívet futnak a csapatok: míg mi a bajnoki címért harcolunk, addig Montella még keresi a csapatát, miközben rendesen szórja a pontokat.
Nyilván egy Milant sohasem becsülhetünk le, hiszen Sarri első évében is sikerült leikszelnünk ellenük a San Paolóban és az a döntetlen is belejátszott mind pontokban, mind pedig lélektanilag, hogy ne mi nyerjük meg a scudettót. Akkoriban estünk ki az Európa Ligában a Villarreal ellen és akkor ért el bennünket a hullámvölgy is, mely jó pár meccsig sajnos ki is tartott.
Most is valami ilyesmivel állunk szembe, de hogy ez gödör vagy sem, arról ma fogunk megbizonyosodni. A Chievo elleni csalódáskeltő egy pontot fel lehet fogni balszerencsének - ez az optimista verzió -, de bele lehet azt is magyarázni, hogy már novemberre elfogytunk. Tisztában vagyunk azzal, hogy Ghoulam kiválásával nem csupán egy embert vesztetünk el, hanem azt a harmonikusan működő fegyverüket is, mely az Insigne - Hamsík - Ghoulam összjátékból fakad. Ide kell gőzerővel beépülnie majd Mario Ruinak és pótolni mindazt, mely az algériai kiesésével eltűnni látszik.
Visszatérve a mai meccsre és ellenfelünkre, személy szerint az elmúlt hetekben annak drukkoltam, hogy Montellát ne menessze a Milan vezetősége. Egy új seprű, ha nem is változtat meg dolgokat alapban ideig-óráig el tudja hitetni a játékosokkal, hogy bármire képesek. Már pedig ez a Milan jelenleg nagyon lent van: csapatra egyáltalán nem emlékeztetnek és a játékosok önbizalmát is nagyítóval kellene keresgélnünk. A balhét még így is csak részben viheti el Montella, mert novemberre semmilyen együttest nem lehet úgy megreformálni, hogy egy kezdőnyi új játékos csapatként domináljon. Ezt a Milant a nyáron még bajnokesélyesnek is kijelentették és a nagyon aktív mercato is jelezte, hogy komolyak a szándékok arrafelé, csak hát semmi sem megy egyszerűen. Hogy a dolog kiforrja magát, idő kell hozzá.
A riválisokról annyit, hogy előttünk épp római derbit rendeznek, ahol egy döntetlennel simán kiegyeznénk. Jelenleg így is állnak pár perccel a szünet előtt. A többiek, vagyis az Inter és a Juventus majd holnap játszanak, ahol előbbi az Atalantát fogadja, míg utóbbi a Sampdoriához látogat. Érdekes lesz mindkét összecsapás, mert a genovaiak hibátlan hazai mérleggel fogadják az idegenben remekül szereplő torinóiakat; míg az Inter - Atalanta egyfajta lombard derbi lesz, melyen ugyan az Internek áll a zászló, de a bergamóiak valószínűleg törleszteni akarnak a márciusi 7-1 miatt.
