Hahó! Vannak még itt emberek? Eltekintve most a költőinek szánt kérdéstől, ugyan miért is lennének, miközben nem csak a blogon, hanem a jóval aktívabb facebook oldalon sincsenek már hónapok óta bejegyezések. Ennek okairól és sok minden másról majd egy külön posztban térek ki - remélhetőleg még a hónap során -, azonban most a Monza elleni bajnokira koncentráljunk.

Spalletti csapata két kör után is tartja hibátlan mérlegét, melytől már csak tapasztalatainkból merítve sem fogjuk hanyatt vágni magunkat: az ellenfelek névsora nem volt valami veretes, másrészt tavaly nyolc megnyert bajnokival kezdtük a szezont, hogy aztán csak a bronzérmes pozícióban zárjuk azt. Nem utolsósorban ki ne emlékezne ’18 tavaszára és az Artemio Franchiban átélt rémálomra, mikor is egy héten belül buktunk le a mennyből a poklok legsötétebb bugyraiba.

Egy ilyen szívszaggató, ám a végére igen csak szépre kikerekedett holtszezon után, talán a minimálisan elvárható az volt, hogy az önmagához képest gyengülő Hellas Verona és a Berlusconi – Galliani párossal nagy álmokat szövögető, mégis abszolút újoncként kezelendő monzaiak ellenében maximális pontszámmal nyissuk meg a szezont. Nagyon kellett ez a szurkolók kiengeszteléséhez és kellett ahhoz a visszaigazoláshoz, hogy a mercatónk végét abszolút felpörgette a vezetőség. Ezt támasztották alá a Maradonába szép számban kilátogatott szurkolók, noha nem is olyan rég még 5000 darab éves bérleteladásról lehetett olvasni és a közvetítés alatt Méhes Gábor is csak 5500 darab eladott szezonbérletről ejtett szót. Bár az igazsághoz hozzátartozik, hogy Nápolyban ritkán szöknek ilyen téren az egekbe a számok, mégis egy kellően jó idény be tudja csalogatni a drukkereket a stadionba.

Kim Min Dzse már most nagy népszerűségnek örvend a társak körében

A nápolyiakat csalogató édes szavak ezúttal a veronaiak 5-2-es legyőzése és az új igazolások voltak, akik közül szép számmal foglaltak helyet a padon, akik pedig a kezdőben kaptak helyet, mind bizonyították rátermettségüket. Hvicsa Kvarachelia és Kim Min Dzse – nagyon szokni kell még ezeket a neveket, ahogyan magyaros átírásukat is – összesen három gólt tett be a közösbe, így a két új szerzemény a kiütéses győzelem mellett nem is mutatkozhatott volna be jobban a hazai publikum előtt. A Fenerbahcétől érkező dél-koreai védő már az edzőtáborban a honfitárs Psy, Gangnam Style című dalának előadásával jelezte, hogy nem egy visszahúzódó típus, ami egy védő esetében annyira nem hátrány. Mondják ugyan, hogy Rrahmani az új vezér a védelemben, de a kapitányi karszalaggal a karon szerintem Di Lorenzónak kell majd ezt felvállalnia és nyilván, akit Koulibaly utódjának szántak, annak is elő kell majd lépnie előbb-utóbb. Hogy erre Kim alkalmas lesz-e azt az idő fogja eldönteni.

Azonban, ha teherről beszélünk nem is kaphatott volna mázsásabb súlyokat ez a kimondhatatlan nevű grúz fiú, akinek a Mertens és Insigne által hagyott óriási űrt kellene valahogy betöltenie. Ezt a teherviselést aztán úgy kezdte meg, hogy a Bentegodiban egy fejes révén szerezte meg első bajnoki találatát, majd Nápolyban először jobbal, később pedig bal lábbal köszönt be. Két meccs, három gól: ennyi bőven elegendő Olaszországban, hogy róla beszéljen mindenki, a nápolyiak pedig azonnal a magasba emeljék. Már röpködnek a Kvaradona, Kvaraviglia (a meraviglia – csoda szójáték után) kifejezések, de a Tuttosport másnapi címlapján Kvaranapolit írtak, ahogy a Corriere dello Sporton Kvarastellát. A stella olaszul csillagot jelent, nem mellesleg a római székhelyű sportújságon Kvarachelia a címlapfotót is bezsebelte.

A Corriere dello Sport is odáig meg vissza van az ifjú grúzért

A két új, ünnepelten túl azért illik megemlíteni az Anguissa – Lobotka - Zielinski középpályás sort is, ahol a lengyel ihletett formában játszott és őt nézve az ember kezdi elhinni, hogy a tavalyi szezon gyengébb teljesítménye csak kisiklás volt nála. A fenti hármas vasárnapi teljesítménye egyébként azért is megsüvegelendő, mert a gólok előtt ők voltak az előkészítők: Zielinski például kettőt vállalt, míg Anguissa és Lobotka testvériesen osztoztak az asszisztokon.

Mindent összegezve jó volt végre látni egy ilyen Napolit, melynek az alapjátéka cseppet sem kopott meg az egy évvel ezelőttihez képest, miközben fontos személyi változások történtek csapaton belül. Ezt meglovagolva éppenséggel némileg eljátszhatunk a gondolattal, hogy: mi lett volna, ha nincs az a rengeteg, folyamatos sérülés tavaly ősztől; vagy, ha egyes játékosok és a vezetőség hamarabb dűlőre jutnak a szerződések tárgyalásánál. Ki tudja, talán nem a Milan lenne a Serie A címvédője. Ez azonban már a múlt, amin tovább kell lépnünk és a jelenre, na meg Kvarára, Kimre, Raspadorira, Simeonére, a többi új arcra, na meg az itt maradt régi motorosokra kell összpontosítanunk. Ez a két bajnoki tökéletesnek tűnik, de szinte semmi a szezonból, ráadásul idén két évnyi szünetet követően a Bajnokok Ligájában is szerepelni fogunk, ami ennek a megfiatalított, jelentős rutinvesztett csapatnak bőven megterhelő lesz. Viszont ne szaladjunk előre a BL-ig, hiszen hétvégén Firenzében vár majd ránk az első erőfelmérő.

Napoli - Monza 4-0

gólok: Kvarachelia (2), Osimhen, Kim Min Dzse