Hiába vált az elmúlt években az egyik kedvenc vadászterületünkké az Artemio Franchi, ezúttal be kellett érnünk az egy ponttal, igaz az összképet nézve egyáltalán nem lehetünk csalódottak. Immár egy hatos holtverseny tagjaként vezetjük továbbra is a tabellát, ám három fordulót követően nincs hibátlan csapat a mezőnyben.

Még bőven a lefújást megelőzően beugrott a fejemben Gianni Brera, az egykori olasz sportújságíró magát legendává kinőtt szólása, hogy a tökéletes futballmeccs 0-0-ra végződik. Miközben a teljes találkozó során mindkét csapat előtt adódtak gólszerzési lehetőségek, mintha tényleg bele lett volna kódolva, hogy ennek a 90 percnek gól nélkül kell véget érnie. A Fiorentina meglepően erős ellenfélnek bizonyult, ahhoz képest, hogy csütörtökön még a Konferencia-ligában szerepeltek egy cseppet sem lefutott visszavágón, és hogy az akkori kezdőjük hat helyen megegyezett a tagnapival. Igaz, augusztusban egyetlen csapat se panaszkodjon erőnléti és a kettős terhelés okozta problémákra és a Fiorentina nem is tette ezt.

Ellenben Amrabat náluk óriási tanárnak bizonyult, aki ha kellett megakasztotta a támadásainkat, levédekezte a szabad területeket és végig komoly fejtörést okozott nekünk. Nem lehet mellette lekicsinyíteni tőlünk Anguissa érdemeit, hiszen ő is nagyszerű meccsen van, nem mellesleg a kameruninak úgy kellett mindezt lehozni, hogy már a harmadik minutumban besárgult. Véleményem szerint Marinelli túl szigorúan ítélt annál az esetnél.

Ott volt a meccslabdánk

Ahogy mondani szokás a pálya közepén dől el minden és mivel itteni óriási küzdelem során igazából egyik csapatrész sem tudott a másik fölé kerekedni, igazságosnak tekinthető a pontosztozkodás. A támadósorok ma nem villogtak és bár néha benne volt a lábukban az a bizonyos mindent eldöntő első gól megszerzésének lehetősége, nem igazán róluk szólt a meccs. Osimhen ugyan eljutott egy lesgólig, de azon kívül nem volt számottevő helyzete, Lozano igen gyenge előadáson van túl, míg Kvarachelia megízlelhette milyen egy top, jobban mondva egy annak a közelében lévő csapat ellen játszani. Alig adódott előtte szabad terület, mert az ellenfél jobbhátvédje, Dodo mindenhová elkísérte, piócaként tapadt rá, míg pályán volt a grúz. Kvara egyszer tudott leszakadni őrzőjéről és akkor tudott is egyet villanni: precíz labdát varázsolt Lozano elé, de a mexikói mellé fejelt. Meccslabda volt az a javából meglehet, ha Osimhen tartózkodik ott, vagy éppen Kvarachelia, 1-0-ra vezettünk volna. Spalletti egy óra elteltével változtatott először a csapaton: Raspadori és Elmasz érkezésével átálltunk 4-2-3-1-re, majd a későbbiek során Politano, Ndombélé és Simeone is megérkezett a meccsbe. A két mester végig szinte azonnali választ adott a másik lépésére, de igazán egyik sem tudott jelentősen felül kerekedni a másikon.

Maga Spalletti egyébként nem volt elájulva a látottaktól, hiszen annak ellenére, hogy milyen labdát adott Lozanónak Kvara, elmondása szerint a képességi alatt játszott, sokszor fölöslegesen cipelte a labdát és többször is leszerelték. De az összképet nézve a Fiorentina nagyszerűen megszervezte a védekezést, játékosai nem mindig tudták szabadra játszani magukat, nem beszélve a párharcok elvesztéseiről. A mestert természetesen újfent kérdezték a Ronaldo – Osimhen cseréről, mire csak annyit válaszolt, hogyha 100 millió euróval érdeklődnek egy játékosért, akkor igen nehéz, hogy az eladó fél ne gondolkodjon el azon. Jelentsen ez bármit is, elég sejtelmesnek tűnik ez a nyilatkozat.

A Lecce ellen megnéznénk kezdőként is

Végszóra leírhatjuk, hogy idejében érkezett ez az ébresztővel felérő döntetlen, no, nem mintha erre nagyon rászolgált volna a csapat. Azért sem, mert a Fiorentina sportigazgatója, Daniele Pradé - miközben övéi teljesítményét dicsérte a lefújás után -, csak nagyobbította a döntetlen értékét, hogy azt Olaszország legjobb fociját játszó csapata ellen hozták össze. Visszatérve, a döntetlen talán azért is jött jókor, mert rávilágít arra, hogy a Hellas Verona és Monza elleni győzelmeket – még ha nagyon szépek is – ne gondoljuk túl; illetve nem azon kell agyalnunk, mint tavaly ilyenkor, hogy vajon mikor érkezik meg az első botlás. Az összképhez azt sem árt hozzátenni, hogyha a Fiorentina a bajnokság további részében is képes lesz majd ilyen szervezett játékot felmutatni, akkor kevés csapat fog tőlük három ponttal távozni.

Fiorentina - Napoli 0-0