Megint egy újabb lépéssel kerültünk közelebb ahhoz a hőn áhított álom felé, melyről mi szurkolók csak elvétve merünk még beszélni, míg a mester, minden erre irányuló kérdést rögvest elhesseget a sajtótájékoztatókon. A legrosszabb persze a média, mely sok helyen favoritként tekint a Napolira, de szerencsére a játékosokat ez nem nagyon billenti ki a formából, nem is foglalkoztatja. És természetesen Sarri nem is engedni, hogy másfelé terelődjön a figyelem, melynek köszönhetően idén behúzzuk az olyan kötelezőket, amelyeken tavaly rengeteg pontot szórtunk el. Most, a Hellas Verona elleni bajnoki is egy ilyennek ígérkezett, de ezúttal volt okunk az örömre.
Pedig nem úgy nézett ki a dolog az első félidőt követően, hogy a Bentegodiból a Chievo után újra elhozzuk a három pontot. Sok játékoson meglátszott a válogatott meccsek okozta fáradtság, körülményesebb volt a labdajáratás, a passzok kiszámíthatóak voltak és a támadókat a Hellas védők, mint egy hatalmas polip, úgy kebelezték magukhoz - semmi üres tér nem maradt a játékunkhoz. Hiába borult fel a pálya, hiába birtokoltuk a labdát óriási százalékban, s helyzetig sem engedtük a vendéglátókat, csak a meddő mezőnyfölényre jutotta. Sarri a meccset követően amúgy megjegyezte, hogy ez a játék a Carpi, valamint a Genoa ellen is megvolt, csupán a gól hiányzott. Nyilván igazat adunk neki, de a sűrűsödő versenynaptár és az ezzel járó fáradtság mellett nem mehetünk el szó nélkül. Higuaín például elutazott Dél-Amerikába, majd visszarepült Nápolyba s közben két világbajnoki selejtezőt is lejátszott. Kész csoda, hogy így is helyzetekig jutott és szerzett is egy gólt, amivel már egymaga vezeti a góllövőlistát.
Higuaín elviszi a védőket, Insigne bemozog az üres területre, Hamsík pedig kiszolgálja őt
Talán El Kaddouri becserélése, vagy a tempó növelése, de kalkulálhatunk az ellenfél koncentráló képességének csökkenésével is, mely elvezette a csapatot az első találathoz. Mint egy oázis a sivatagban eltévedtnek úgy kellett ez a gól, mely áttört minden gátat és beindította a félelmetes Sarri-gépezetet. Ezután sokkal gördülékenyebbé váltak a támadások és pár perccel később Higuaín is feliratkozott a góllövők közé. Egyébként az argentin, ha egy kicsit frissebb lett volna, könnyen eljuthatott volna legalább három találatig.
A védelmünkre csak azért nem tudunk semmit mondani, mert a Hellas egyáltalán nem dolgoztatta meg őket. Reinának egy órát követően kellett egy védést bemutatnia, de ezután sem találkozott sokat a labdával. Nagy érdem ez egy olyan gárdától, melynek pont a védekezése volt a leggyengébb pontja az elmúlt két évben: most az ellenfél támadásait már csírájában, a középpályán elfojtják Allanék, jelentősen könnyítve ezzel a védők munkáján.
Határtalan öröm és csapategység
Összességében még mindig nehéz elhinni, hogy valóban ennyire jó lenne ez a Napoli. Annak ellenére is, hogy pontosan ezek az erőből behúzott meccsek mutatják meg egy csapat valódi erejét. Várjuk a közelgő botlást, de ha olykor nem is jönnek össze a dolgok, 0-0-al ér véget a találkozó úgy, hogy azt gólokkal kellett volna megnyerni. Beugrik, hogy Reina utoljára egy hónapja kapott gólt a bajnokságban és már 467 perce érintetlen a hálója, elöl a Higuaín - Insigne páros már 17 gólnál jár csak a Serie A-t nézve. Csodaszép statisztikák sorakoznak Sarri mester műhelyének dolgozóasztalán, a kérdés csupán az, hogy meddig tudja ezeket nyújtani a gárda és mit fognak érni a szezon végeztével.