Az a helyzet, hogy a mögöttünk hagyott napokban, hetekben, hónapokban rengeteg érdekes statisztika született látott napvilágot imádott csapatunkról és játékosainkról, melyekkel óriási hiba lenne nem foglalkozni. Egyrészt azért mert a következőkben bemutatott adatok igen szemet gyönyörködtetőek lesznek; másodszorra, tényleg elég sok összegyűlt belőlük, és ezeket inkább itt, egy posztban érdemes szemléltetni; harmadszorra pedig azért, mert mindig benne van a pakliban, hogy egy balul sikerült meccs véget vet az összesnek és elvesznek a nagy semmibe. Nem is maradt más hátra, minthogy egy kicsit beszéljünk ezekről.

Kezdjük is rögtön azzal a statisztikával, amelyben még Benítez keze is erősen benne van. A fent bemutatott ábra még a Hellas elleni meccsünk előtt készült el és a 2015-ös naptári évben szerzett gólokat hivatott bemutatni. Emlékezhetünk, hogy a góllövés Rafa mellett is igen jól működött, csak hát az a csapatvédekezés néven működtetett Benny Hill show ne lett volna ott mellette. Tehát a veronai randi után már 102 gólnál járunk és kedvezőek az esélyeink, hogy az évet az első helyen zárjuk.

Maradjunk még a góllövésnél és a képen látható két remek fickónál. Tavaly elég sokat szidtuk mindkettejüket, idén viszont egy rossz szót nem mondhatunk rájuk. Mégis mi történt velük, mi a változás legfőbb oka? Magától értetődő, hogy erre is Sarri a megoldás. Amint a derék Maurizio félredobta a 4-3-1-2-t és átváltott a 4-3-3-ra, egyszersmind beindult a duó. Most, az Inter meccs előtt Insigne 7, Higuaín pedig már 10 gólnál jár csak a bajnokságban, amivel soha nem látott magasságokba emelkedtek a klub históriás könyvében. 13 forduló elteltével, soha sem ért el csatárpáros annyi gólt, mint most ők. Igen, még a legendás Maradona-Careca duó sem tudott 17 gólt összekaparni. Azért azt tudjuk, hogy az az időszak volt a 0-0-ák és az 1-0-ák aranykora és hogy támadóbb lett az olasz futball, de ez semmit nem von le Lorenzóék teljesítményéből.

Nézd már, ki ez a srác?! Akire eddig azt mondtuk, hogy egy óriási flop igazolás, nyáron pedig reménykedtünk benne, hogy nem vesszük meg a Hellastól, a játékjoga másik felét? Ő bizony Jorginho, akire kb. 5000-szeres odds volt, hogy a 15/16-os szezont a Napoli kezdőcsapatában fogja eltölteni. Sarri ragaszkodott hozzá, kérte, hogy igazoljuk le, számolt vele. A kis passzkirány pedig nem győzi megköszönni ezt a bizalmat; volt klubja, a Hellas ellen pedig olyat játszott, amivel nem csak hogy előkelő társaságba került, hanem maga mögé utasította ezt az alakulatot. Veronában 218 labdaérintést produkált, amire a mögöttünk hagyott 10 évben senki sem volt képes a top5 bajnokságok játékosai közül. Már csak annyi kérdésünk maradt, hogy vajon Rafa látta-e ezt a statisztikát.

Következő adat is róla szól, mely a Bentegodi pályáján elért labdaérintéseket mutatja be nekünk. Jorginho szinte csak a két kapuban nem találkozott a lasztival; mint egy kiváló éjjeli ragadozó végigjárta a vadászterületét a zsákmány után. Erre is csak azt tudjuk mondani, hogy BRAVÓ!

Ahogy a képen Sarri fújja a füstöt a korábbi szezonok bekapott találataira, úgy tűnnek el nekünk is a ködben ezek a helyenként förtelmes számok. Csak két szezonra figyeljünk: a Benítez-éra második idénye kis híján képes volt ugyanazt produkálni, mint amikor Donadonival eltáncoltunk a szakadék széléig. Rossz emlékek és hiába, hogy a köztes időszak tűrhető volt a védekezés szempontjából, arra sem csettintettünk olyan gyakran azokban az időkben. Mondjuk Mazzarri jobban működtette Beníteznél, de Sarri még a toszkánra is rátesz több lapáttal. Szóval, a nápolyi-toszkán simán lekörözi Waltert is, mivel olyan csapatvédekezést teremtett meg a Napolinál, melyre álmunkban sem gondoltunk volna. Tette ezt nagyjából ugyanazzal a védelemmel, mellyel Benítez is dolgozott: ugye az egy szem kivétel csak Hysaj. Mindössze 8 gól 13 forduló után; ilyen keveset sosem kaptunk még az ADL regnálása mellett a Serie A-ban. Bónuszként nézzünk rá, mennyi bekapott gólnál tartottunk korábban, mikor scudetto lett a szezonunk vége. Jó úton járunk.

Íme a sok reakció egyike, melyeket a meccsről-meccsre, szinte már tökéletesre formált védekezésünk váltott ki az emberekből. Ennek a számszornak valóban semmi köze sincs az informatika világához, egyszerűen a nápolyi védelmet hivatottak dicsérni.

Nem lenne szép, ha a sikerünk egyik oszlopos tagját nem említenénk meg ebben a posztban. Főleg, ha már a védelmet és annak hatékonyságát boncolgatjuk. Sarri játékról alkotott felfogása és ahogyan gondolkozik a védekezésről, nagyban hozzájárul ahhoz, hogy Pepe Reina egyéni szinten is kiváló szezont fusson. Az ábrán pici hiba köszönt ránk: természetesen Reina a 2015/16-os szezonban véd, nem utazott vissza az időben Martyval és a Dokival. Viszont a többi szám brutálisan stimmel, a vonal alatti, 4-3-3-as játékrendszer mellett lévők pedig egyenesen ránk ugranak a monitorról. Sorrendben, csak a rend kedvéért: a lejátszott meccsek száma, meccsenkénti kapuralövések, meccsenként benyelt gólok, végül a védési mutató százalékban kifejezve. Ennél soha rosszabbat.

Szintén a Hellas után születtek meg következő fotónk statisztikái. A Carpi elleni 0-0 óta lejátszott 8 bajnokiból hetet húzott be a gárda, miközben csak a Genoa elleni 0-0 kandikál ki a sorból. Csupán a Juventus és a Fiorentina talált be Reina kapujába, ezzel szemben támadóink 14 gólt szorgoskodtak össze. A hálónk már 5 bajnoki óta érintetlen és mivel az előbb lemaradt, így itt pótoljuk be: Reinának utoljára októberben lőttek gólt a Serie A-ban, mellyel a spanyol 467 percesre építette a hálóőrök legkedvesebb statisztikai mutatóját. 33 percnyire a bűvös 500-as határtól, De Gea csúcsától pedig még onnan 18 pernyire. Hamarosan meglátjuk.

Csak röviden, mert lassan jön az Inter és még kajálni is kellene valamit.

# 17 tétmeccs óta nem találtunk legyőzőre, a bajnokságra kivetítve ez 12 meccs, ami már csak hárommal marad el a 09/10-es szezon 15-ös sorozatától.

# Beleszámolva a Sassuolo elleni, egyetlen vesztes meccsünket is 41 gólt szerzett a Napoli, és csak 9-et kapott.

# Amióta a 4-3-3-as játékrendszerben toljuk, szinte megállíthatatlanná vált a déli gépezet. A 15 tétmeccsből 13 győzelem és 2 döntetlen a mérleg, a gólkülönbség pedig valami hihetetlenül szép: 36-3-as.

# Nézzünk rá csak az Európa Ligára: de hisz' tudjuk ezt mi nagyon jól.

Kivel és mivel is zárhatnánk ezt a szép gyűjteményt, mint vele és ezzel. Sarri a rajtnál faképnél hagyta a többieket, olyan tempót diktál, mint korunk Forma 1-ében a Mercedes csapat és eddig hibákat sem tudunk felfedezni nála. Mesterünk 72,4 %-os győzelmi mutatójával, kis híján 18%-ot ver Benítezre, Mazzarri már majdnem 24%-ra marad el tőle, mely sorban Reja (41,6%) és Donadoni (26,3%) következik. Gyönyörű, gyönyörű és gyönyörű!