Jó, ennél hülyébb címet valószínűleg egyetlen posztunknak sem fogunk már adni, de most nem is ezen van a hangsúly, hanem sokkal inkább azon, hogy két döntetlen után újra győztesen hagytuk el a Marassit a Genoa vendégeként. Ezzel a sikerrel az is eldőlt, hogy nem kerültünk hullámvölgybe, a kisebb megingást pedig még az elején kezelésbe vettük, mellyel újra ragyog a nap a San Paolo felett.
Volt némi félni valónk a Genoától mind a közelmúlt találkozói, mind pedig az ellenfél formajavulása láttán, mégis kisebb meglepetésként ért bennünket, hogy egy védelmi megingást követően Taarabt révén vezetéshez jutottak. Később be is ugrott, hogy a SPAL ellen is hasonló volt a forgatókönyv, de a végére az eredmény szerencsére ugyanannyi lett, így maximum mondhatjuk, hogy kaptunk egy izgalmas meccset.
Ami az eredményt tekintve tényleg arra enged következtetni, hogy izgalmakban és küzdelemben sem volt hiány és hogy csak minimálisan tudtuk legyőzni testvéreinket. Viszont a statisztikákat szemezgetve, ott van a 70 %-os labdabirtoklás, a sokkal több kapu felé és kaput eltaláló lövésünk. És persze a csapat érettsége, hogy nem tojta össze magát, nem zavarodott meg a gyorsan bekapott góltól, hanem ugyanúgy folytatta játékát, mintha mi sem történt volna.
Mertens duplázni tudott
Megszokhattuk már, hogy általában a lassan legendássá váló Insigne - Mertens - Callejón egy-egy tagja húz ki minket a csávából attól függően, hogy épp melyikük van nagyobb formában. Miközben a szintén csodált középpályánk egyszerre segít be a védekezésben és elöl a támadások kibontakozásában, a fentebb említett trió közül nagyjából Mertens tudja huzamosabb időre is állandósítani a jó formáját. Miközben Insigne néha megél egy kis lelki válságot, rengeteg rossz lövési kísérlettel - tegyük hozzá, hogy a gólpasszai azért ilyenkor is jönnek -, vagy Callejón meccsekre eltűnik, hogy aztán ezután ő is fontos gólok szerzőjeként lépjen elő. A belgának posztjából adódóan is több gól jut, de ezért meg is dolgozott rendesen. Meg kellett tanulnia egy korábban soha - legalább is elég régóta - nem játszott posztot, s közben hoznia azt a szintet, amit Higuaín is elért, vagy Milik az első sérülése előtt. Termete, mozgékonysága és kiváló összjátéka némi előnyt biztosított számára, de a beletanulás időbe telt. A kemény munka pedig gyümölcsözően érett be és most kapaszkodjunk meg: Dries 51 mérkőzést játszott ez idáig a hamis 9-es posztján, s ezeken 41-szer köszönt be az ellenfeleknek. A 41 gólba belefért egy póker, három mesterhármas és hét duplázás. A gólkirályi címért idén is harcban fog állni, 15 tétmeccsen szerzett 11 gólja káprázatos mutatóé és a CdS pedig már azt kezdte el fejtegetni, hogyha ilyen ütemben fog termelni továbbra is, akkor előbb-utóbb nem csak Hamsík előzheti be majd az Isteni Diegót. És most is csak azért zárt két góllal, mert az utolsót azt Zukanovicnak adták oda, viszont az ismétlések tényleg jól mutatták, hogy a védő juttatta be a labdát Perin kapujába. A második gólja meg szerintem kisebb-nagyobb nyomokban tartalmaz egy kis Dennis Bergkampot.
10 bajnoki, 9 győzelem, 1 döntetlen - ez Sarri idei mérlege
Sarri a meccs után annyit mondott, hogy sajnálja, hogy nem ölték a játékot, ahol a biztos előny tudatában kicsit elkényelmesedtek és visszahozták a Genoát. De jó teljesítményt nyújtott a csapat és örül, hogy a két döntetlen után végre összejött a győzelem a Marassiban. Mertens kapcsán annyit jegyzett meg, hogy amikor a belga megérkezett a Napolihoz, az emberek úgy voltak vele, hogy ő lesz az a szélső játékos, aki majd a padról beszállva tud különbséget tenni. Ehhez képest egy világklasszis középcsatár lett belőle. Karakterisztikájában persze más, mint Higuaín, de ez természetes.
Szóval egy újabb idegenbeli meccset húztunk be, visszafoglaltuk az első helyünket és nem engedtük magunkhoz közelebb a sorra nyerő üldözőket sem. A mester pihentetni is tudott és ami nagyszerű, hogy ez a kezdő sem esett kétségbe a gyorsan bekapott gól után, hanem nyugodtan játszotta tovább a saját játékát, melynek a végén meg is lett az eredménye. A meccsdömping pedig nem áll le, hiszen vasárnap már a Sassuolót fogadjuk, majd szerdán a Manchester Cityt, hogy aztán utazzunk Veronába a Chievóhoz. Tehát két papírformának beillő bajnoki közt egy visszavágó, egyben BL-mentő meccset játszunk majd. Izgalmakban nem fogunk hiányt szenvedni, annyi szent.
