Álomszerűen indult a szezon. Győzelmi szériákkal és gólokkal kapcsolatos rekordokat döntögettek sorban a srácok. Meneteltünk, és sokáig még a Juve sem bírta velünk tartani a lépést, csak a Luciano Spallettivel jókora meglepetésre megtáltosodó Inter. Aztán idővel becsatlakozott a Juve is, de a Napoli elbírt mindkettővel. Vezetett, sziklaszilárdan. A szeptember és az október így le is ment, azonban novemberben több dolognak is köszönhetően megingott a csapat.

Úgy indult a november, hogy Sarriék rögtön elsején belenéztek egy 4-2-es verésbe a City ellen a BL-ben, majd rögtön utána a bajnoki fordulóban sem jött össze a győzelem a Chievo ellen, az a meccs egy soványka 0-0 lett. Persze nem volt tragikus a november, mert volt benne például egy Milan elleni tükörsima győzelem, valamint a srácok lenyomták a Sahtar Donecket is, de érezhető volt, hogy valami nem volt az igazi.

Nem pörgött úgy a csapat. Az Udinese már "csak" lendületből" volt meg egy 1-0-lal, aztán kikaptunk a Juve ellen, majd kiestünk a BL-ből (Feyenoord-Napoli 2-1), és a Fiorentina ellen is csak egy 0-0-ra futotta. Eközben a Juve egyre inkább felpörgött, a csúcsra járatott gépezet kezdett egyre inkább maximális fordulatszámon pörögni, Spalletti Intere pedig csak nem akart fáradni és botlani. Úgy nézett ki, komoly baj lehet még ebből.

Aztán eljött a hétvége, a tizenhetedik forduló hétvégéje, amely egészen váratlanul, mármint kellemes értelemben váratlanul alakult. Kezdésnek az Inter kikapott úgy az Udinesétől, hogy hiába vezetett és focizta le ellenfelét az első játékrészben, a másodikban esélye nem volt Massimo Oddóék ellen. Ha már Udinese és ha már Oddo: a fiatal trénerrel a friuliak kifejezetten masszív csapattá kezdenek összeállni, nem bánnánk, ha elcsípnének majd pontokat a nagyoktól - na nem a Napolitól!

Egy...

Szóval kellemes meglepetés volt a forduló. Én személy szerint arra gondoltam, hogy meglehet a Torino ellen a győzelem, mert Szinisa Mihajlovics gárdája annyira kétarcú, hogy nem tud kétszer egymás után nagy csapatként játszani. Arra gondoltam, hogy a győzelem meglesz, de az elmúlt hetek történéseit figyelembe véve azt a legszebb álmaimban sem gondoltam, hogy olyan első félidőt látok, amilyet végül láttam.

Van a Napolinak valami fétise Mihajlovics mindenkori csapata ellen, ugyanis a szerb immár tizenöt meccséből nem tudott egyet sem megnyerni a nápolyiak ellen. Tavaly a csapat ötöt számolt Mihajlovicsékra, a tréner akkor elmondta, a Napoli ellen érezte egyedül úgy, hogy semmit nem tud kezdeni az ellenfél játékával. Valami hasonlóról lehetett szó most is, ugyanis Sarri minden taktikai megoldása ült, és csak záporoztak a szebbnél szebb, veszélyesebbnél veszélyesebb támadások.

Kettő...

Jöttek a gólok is, kezdésnek például már rögtön a negyedik percben egy Allan-csúsztatás és egy Koulibaly-bólintás után. Ahogy arról szó esett, futószalagon jöttek a helyzetek, a 25. percben pedig már kettő volt a Napoli előnye, miután Jorginho passzát az Insigne helyén kényszer-balszélsőt játszó Zielinski gólra tudta váltani. Csak öt percet kellett várni a harmadikra, ekkor megannyi kihagyott helyzet után Hamsík lövése végre utat talált a hálóba. Szlovák kapitányunknak ezzel meglett a 115. gólja, amivel végre-valahára utolérte Maradonát a klub örökranglistáján.

Látszott Hamsíkon, hogy az a tudat is visszaveti őt, hogy egy szintre emelkedhet Diego Maradonával, sokáig egyszerűen nem akart összejönni neki semmi. Maga az ügynöke is úgy nyilatkozott, hogy Mareknek ez komoly teher. Nem is volt ezzel semmi baj, egyértelmű, hogy az isteni Diego cipőjébe nem egyszerű belelépni, sőt. Szombaton sikerült utolérni az argentint, így tizenegy szezon és 477 meccs után immár egálban van a csapat két legendája.

Három! Vagyis száztizenöt!

Maradona egyébként nem irigykedett Hamsíkra, hogy utolérte őt, az argentin még sok-sok gólt kívánt utódjának. Ja igen, volt egy második félidő is. Nos, ez a játékrész nagyjából annyira nem volt izgalmas, mint amennyire most elfelejtettünk róla szót ejteni. A Torino szerzett egy gólt Belotti révén, a Napoli kihagyott párat, beállt Insigne is, jelezve, hogy felépült kisebb sérüléséből, mindezek után pedig a Napoli egy magabiztos, 3-1-es győzelemmel állt vissza a tabella élére. Ez az elmúlt másfél nehéz hónap után nem kis fegyvertény, ismerjük el. Reméljük, ez volt a holtpont, innentől pedig megint kell vagy 15 meccs, mire meg lehet ingatni a csapatot. Egy az előny a Juve, kettő az Inter előtt.