Rendhagyó poszttal nyitjuk meg a Serie A következő fordulóját, amelyben szombat este Palermóban fogunk vendégszerepelni. A megszokott beharangozótól eltérően egy különlegességgel szolgálunk, hiszen a Palermania blog egyik bloggerével, Monyox-szal beszélgettünk múltról, jelenről, jövőről, Zampariniről és még sok más érdekes dologról. A kapcsolatfelvétel még hét közepén történt meg és itt sok köszönet illeti meg a blog szerzőit, hogy ezt az írást ilyen gyorsan el tudták készíteni és küldeni email címünkre. Ugyanakkor illik megemlíteni Palermo88-at is, akivel mindezt tető alá tudtuk hozni és készséggel állt rendelkezésemre, hogy a poszt megszülethessen. Ezek után már nincs is más hátra, minthogy elolvassátok a pár szempontból érdekesnek is titulálható bajnoki mérkőzés beharangozóját - gondolok itt legfőképp a szicíliaiak újdonsült trénerére, Roberto De Zerbire.
Minden Serie A kedvelő izgatottan várta már a bajnokság kezdetét, de eközben ugyanolyan figyelemmel kísérte az átigazolási szezon alakulását is. Mit lehet elmondani a Palermo mercatójáról?
Az elmúlt évek egyre gyengébb mercatókat hoztak Palermóban, és sajnos az idei is parádésan illik a sormintába. Elég bosszantó látni, hogy annak ellenére, hogy 10-12 évvel ezelőtt Zamparini felemelte a palermói labdarúgást, az utóbbi időben már csak bevételi forrásként tekint a klubra, és minden egyes idénynek úgy megyünk neki, hogy a cél a bent maradás, az „elevickélés” a tabella alsó részében. Márpedig a palermói szurkolók, a palermói foci nem ezt érdemli. Visszatérve a mercatóra, sok mindent elmond róla, hogy nyár elején Zamparini visszahívta Rino Foschit DS-nek, aki pár hét agonizálás és semmittevés után lelépett. Jött Faggiano Trapaniból, és hát úgy tűnt, hogy próbálja kihozni a maximumot a mercatóból, de hát ez édeskevés volt. 2 jó igazolást tudok mondani: Diamanti és Bruno Henrique szerződtetése. Ilyenből kellett volna még 5. Vannak még olyan új játékosok, akiknek a szerződtetését „közepesnek” ítélném, mint például Gazzi, Aleesami vagy Rajkovic. Aztán lehet, hogy pont ők fognak meglepetést okozni, mint pár éve Luca Rigoni. De én nagyon bízom a magyar srácokban is! Ami a legfájóbb pont, hogy nem sikerült egy igazán kiemelkedő, kiforrott befejező támadót igazolni.
A Palermo edzőváltásait lassan már azok is ismerik, akik nem követik nyomon az olasz bajnokságot, mégis meglepő lehet talán, hogy egy idegenbeli, Inter elleni 1-1 után váltott edzőt a klub. Mit lehet erről tudni, mi állhat a háttérben?
Nagyon egyszerű. Ballardini kért egy érett, kiemelkedő támadót – ami valljuk be, Vazquez és Gilardino távozása után nem is kellene, hogy kérés legyen. Nem kapta meg, ráadásul Zamparini beszólt neki, hogy majd ő meg Faggiano eldöntik, hogy kire van szükség. Így aztán Ballardini úgy döntött, hogy önként feláll. Zamparini különben sem szereti az olyan edzőket, akiknek határozott véleménye van. Ja, és ami a legviccesebb, hogy miután a mercato utolsó órájában körülbelül minden kétlábú, hadrafogható támadónál könyörögve bepróbálkozott a Faggiano/Zamparini duó, és válaszként mindenki lepattintotta őket, még van képük kiadni egy nyilatkozatot, hogy a mercato a lehető legjobban sikerült, és tulajdonképpen nincs is szükségünk extra támadóra.
Empoliban szólhat már a hegedű
Roberto De Zerbi lett végül Ballardini utódja, akire mi mindig szívesen emlékszünk vissza, hiszen jelentős része volt a Napoli 2007-es, Serie A-ba való feljutásának. Milyen elképzelései vannak az új edzőnek formációról, taktikáról; meglepett-e benneteket a fiatal tréner kinevezése?
Ha az ember Palermo-szurkoló, egy idő után immunis lesz az edzőváltásokra. Én inkább úgy reagáltam Ballardini lemondására, hogy „na, még ez is”, mintha nem lenne elég a vérszegény mercato. De Zerbit nem ismerem, egyébként még Reja neve is felmerült, és a szurkolók többsége izgatott is lett Reja nevét olvasva, de nem vagyok benne biztos, hogy Edy mester vállalta volna a megbízást. Sajnos ki kell, hogy mondjuk, eredményes, tapasztalt edzők palermói trénerkedésének egyre kevesebb az esélye. Legalábbis amíg Zamparini regnál. Fiatalabb edzőknek persze tökéletes, mert egy jó ugródeszka lehet. Egyelőre megjósolhatatlan, hogy mit várhatunk De Zerbitől. Miután Zamparini világosan kijelentette, hogy a mercato a 4-3-3-as felállás megteremtéséről szólt, ezért nehéz elképzelni, hogy De Zerbi máris szembemenne az elnökkel – másként fogalmazva, elég valószínű, hogy támadóbb felfogású csapatot láthatunk majd az újabb edzőváltás után! De teljesen mindegy, hogy milyen felállásban fog játszani a csapat, az a lényeg, hogy az új edző a meglévő keretből hozza ki a maximumot és próbálja meg úgy motiválni a játékosokat, hogy mindent megtegyenek a pályán. Ha abból indulunk ki, hogy De Zerbi-nek legutóbb sikerült egy nagyon motivált társaságot összeraknia Foggia-ban, ahol a játékosai is kifejezetten szerették, akkor talán él a remény arra is, hogy a palermói szerepvállalása idején is tud majd egy hasonlóan erős csapatot építeni!
Edy Reja volt a másik jelölt, végül a tanítvány lett a befutó
Mire lehet képes idén ez a Palermo?
Ha szerencsénk lesz, bent maradunk, ha nem, irány a B! Sajnos, jelenleg ez a realitás, mindazonáltal titkon azért bízunk benne, hogy a szezon nagy részében mégis kellemes csalódást okoznak majd a fiúk, úgy, mint ahogy például az Inter elleni meccsen is tették! Oké, tisztában vagyunk vele, hogy a milánóiak sem voltak életük formájában azon az összecsapáson, de az ott mutatott szervezett, fegyelmezett játék nagyon jól nézett ki a mieinktől, amire lehetne építeni! Már csak azért is, mert ha az azóta igazolt Diamanti-val sikerülne még valami színt vinni az eddig tapasztalt halovány támadójátékunkba is, talán elcsíphetnénk a középmezőny végét, és nem kellene egész évben a kieséstől rettegnünk! Persze lehet, hogy ez most inkább csak álom…
Legyen az ember bármilyen drukker, félszemmel csak kíséri és drukkol ifjú honfitársainknak a szicíliai klubnál. Mire viheti nálatok Balogh Norbert és Sallai Roland?
Jó kérdés. Az, hogy nem érkeztek klasszis játékosok a nyáron mindenképpen a srácok malmára hajtja a vizet. Ha a nem túl acélos mercato pozitív oldalát nézzük, akkor mindenképpen ez, hogy így valószínűleg több lehetőséget kapnak a fiatalok. Remélem, élni fognak vele. Én szurkolok nekik, Palermo szurkolóként és magyarként duplán jó érzés lenne, ha Norbi és Roland emlékezetest alkotnának rózsaszín-fekete mezben.
A Palermót szinte lehetetlen elképzelni a presidente, Maurizio Zamparini nélkül. Hosszú évtizedek után neki is köszönhetően jutott fel a klub a legmagasabb osztályba 2004-ben, ma már viszont inkább akadályozója a csapat, egy újabb szintre való lépésének. Javítsatok ki, ha tévedek. Illetve még egy kérdés: tudtok-e arról valamit, hogy hogyan ítélik meg a palermóiak Zamparinit?
Abszolút nem tévedsz. Ahogy feljebb kifejtettem, Zamparini jó ideje kiapadhatatlan anyagi forrásként kezeli a klubot. Ha durva hasonlattal élnék, megvette, felemelte, most pedig kiszipolyozza. Amíg ő az elnök, jó esetben marad a küzdelem a bent maradásért, rossz esetben pedig jön az alsóbb osztály. A palermóiak 99%-a Zamparini távozását követeli. És nem csak a netes fórumokon, hanem tüntetésekkel, molinókkal, egyéb látványos módokon. Az elnök jelenleg a palermói foci legnagyobb kerékkötője, és ezzel mindenki tisztában van. A maradék 1% pedig Zamparini rokonsága, barátai…:) Egyébként ő meg van róla győződve, hogy az arányok fordítottak, és csak a palermói szurkolók 1%-a akarja az ő távozását.
A presidenték presidentéje
A Palermo csapatösszeállításaiban korábban olyan nevekkel lehetett találkozni, mint Luca Toni, Edinson Cavani, Javier Pastore vagy Paulo Dybala. Alábbi játékosok közül szerintem valamelyik biztos benne lesz kedvenc Palermóitokban. Na de mikorra datálható ez a kedvenc Palermo?
Ez kemény kérdés. Nem is tudom… Talán a 2008-as csapat. Amelia – Cassani, Carrozzieri, Bovo, Balzaretti – Nocerino, Liverani, Bresciano – Simplicio – Miccoli, Cavani. De nehéz ezt így kiválasztani. Nagyon szerettem például a kapuban Jimmy Fontanát. Vagy a középpályán az általad említett Pastorét, aki egy művész a labdarúgásban. De ugyanúgy mondhatnám, hogy a kedvenc csatárpárosom a Miccoli-Amauri kettős.
A Serie A-ban többek közt az is jó, hogy számos városi derbit nézhet meg az ember. 2013-ig volt nekünk egy szicíliai derbink is – nyilván a Cataniára gondolok, bár előttük a Messina is megfordult az A-ban -, ám pár évig még biztosan nem fognak ilyet rendezni a legmagasabb osztályban. Hiányoznak az ilyen összecsapások, annak ellenére, hogy egyfajta öröm az utált ellenfél mélyrepülése az alsóbb osztályok felé?
A derbik hiányoznak a hangulatuk miatt. Volt a B-ben Palermo-Trapani, és ugyan a két szurkolótábor nem igazán kedveli egymást (A Trapani szurkolói egy követ fújnak a Cataniával.), azt nem nevezném derbinek. Ami a Cataniát illeti, elég gyászos történet az övéké, de odakerültek, ahova valók. Ennyi. Nem követem a vergődésüket, nem okoz örömöt vagy ilyesmi, nem igazán veszek róla tudomást.
Azért hiányzik egy ilyen derbi
Játsszunk el a gondolattal: Zamparini helyébe új presidente lép, aki nem más, mint te. Milyen elv mentén irányítanád a klubot, milyen változtatásokat eszközölnél?
Gratula a kérdésekért! Ez nagyon jó, időt is kérek!:) Szóval, ha olyan anyagi háttérrel rendelkeznék, mint Zamparini, először is a Gazzettában fizetnék egy egészoldalas hirdetést: „VÉGE A ZAMPARINI-RÉMÁLOMNAK, ÚJ KORSZAK KÖSZÖNT PALERMÓRA!!!” A klub pénzügyi háttere egyébként – állítólag – rendben van, szóval talán Zamparini nem hagy durva adósságokat az utódjára. Egy teljesen új rendszert alakítanék ki, újra kellene építeni az egész klubot. Faggiano helyett hoznék egy rutinos sportigazgatót, és kialakítanék egy pár fős hozzáértő vezetőséget, akiknek a kezében összpontosulna a hatáskör olyan döntésekben, mint edző/játékosok kiválasztása illetve különböző szakmai döntések. Tehát nem akarnék mindenáron olyan mindenható tótumfaktumot játszani, mint Zamparini. Mivel nincsenek plázáim, nem kellene kivonnom a tőkét a klubból, és nem csak dél-amerikai tinitehetségeket igazolnék, akiken aztán pár év után nagyot szakíthatok, hanem kiforrott, rutinos klasszisokat. Ja, az utánpótlással egyébként maximálisan elégedett vagyok jelenleg is. Talán azért is, mert abba az elnök nem szokott beleokoskodni. Egyébként, ha mondjuk most egy másik csapat blogjától írtatok volna nekünk, akkor is a Napolit említeném meg, mint követendő példa. Ezt már többször is kifejtettem, később kerültetek (most utoljára) a Serie A-ba, mint mi, mégis sokkal előbbre tart Nápoly csapata. És bár a két klub tulajdonosai meglehetősen hasonló habitusúak, Nápolyban ésszerű építkezés folyik, nem úgy, mint Palermóban. Amiket felvázoltam, hogy „mi lenne, ha én lennék a Palermo” elnöke/tulaja, nagyon remélem, hogy nemsokára egy másik vezető által – ha nem is az összes felsorolt változtatás – megvalósításra kerül!
Ez a tábor már megérdemelne egy jó Palermót
Végül térjünk vissza a jelenbe, egyenesen a szombat esti Palermo – Napoli elé. Mit vársz a mérkőzéstől?
Kíváncsian várom/várjuk. Közhely, de az új edző új impulzust adhat a csapatnak, ilyenkor minden játékos a szebbik arcát szeretné mutatni, ezért mindenképpen érdekes összecsapás lesz a szombati! Nehezíti a helyzetünket, hogy De Zerbi eltiltás miatt nem lehet majd ott a kispad mellett a Napoli ellen, ami egyértelműen hátrányt jelenthet. Egyébként is, mi ennek az idénynek sajnos úgy futunk neki, hogy még a közvetlen riválisok ellen a Barberában sincs sima, kötelező hazai 3 pont, a Napoli pedig bajnokaspiráns, és Higuain sem pótolhatatlan, vagyis irtó nehéz dolgunk lesz ellenük. Ugyanakkor remélem, hogy a fiúk kiteszik a szívüket a pályára, mert ha ezt megteszik, akkor még egy esetleges vereséget is el tudok fogadni, egy döntetlennek pedig kifejezetten örülnék.
