Nem sokan gondoltuk volna, hogy októberre fenekestül felfordul majd minden kedvenceink háza táján. A szinte tökéletesen lehozott szeptembert követően, Hamsíkék szenvednek ebben a hónapban, bajt baj követ, jót pedig aligha tudunk elmondani. Kezdődött az egész egy bergamói buktával még a válogatott szünet előtt. Majd ezt követően gólfelelős csatárunk, Milik súlyos térdsérülést szenvedett el hazája válogatott meccsén. Az eredmény: több hónapnyi kényszerpihenő elé néz. Most pedig egy csúnya verésbe szaladtunk bele otthon a Roma ellen, mely után a közvetlen rivális megelőzött a tabellán. Két, előre nem kalkulált vereség, kulcsember kidőlése: mi jöhet még?
Ha azt nézzük, hogy a Roma 2011 óta nem nyert Nápolyban, három éve nem talált be a San Paolóban, ahol egyébként Sarri még veretlen volt idáig Serie A meccsen, jó eséllyel indultunk. Ha pedig azt a statisztikát, hogy mesterünk még az Empolival sem tudta legyőzni a fővárosiakat, Spalletti pedig még egyszer sem vesztett meccset a Napolival szemben, akkor feléjük billent a mérleg nyelve. Mint tudjuk, sajnos utóbbi adatok szériája folytatódott, pedig a Roma vezető góljáig homlok egyenest máshogy nézett ki minden.
Pár jó támadást és lövést leszámítva a vendégek gyakorlatilag védekezésre rendezkedtek be - utólag kijelenthető, hogy nagyon okosan - és a kontrákra fektették a hangsúlyt Perotti és főleg Salah révén. Illetve az egy szem éket, Dzekót keresték a labdákkal, de ezekben a párharcokban rendre Koulibaly és Maksimovic került ki győztesen, nem egyszer utolsó emberként, ami igazán megmutatja a réseket védelmünk falán. Mi voltunk tehát a kezdeményező fél, de vagy Gabbiadini tűnt el a védők sűrűjében, vagy az utolsó passzok nem feküdtek, vagy éppen Manolasék blokkolták lövéseinket. Épp a görög volt az, aki egy támadáson belül három kapura tartó lövésbe is beleállt, ezzel is mutatva azt, hogy nem lesz egyszerű dolog a gólszerzés. És ahogy telt az idő, úgy tűnt, hogy a Romának sem.
Koulibaly leáll cselezgetni Salah ellen, majd megkapjuk az első gól
Hogy ez utóbbi azért mégse legyen így, arról Koulibaly egy ártatlannak tűnő játékhelyzetben jócskán tett róla. Ahelyett, hogy felszabadítás gyanánt előre vagy bedobásra rúgta volna a labdát, magára húzta az egyiptomit, fedezte a labdát, cselekkel akart átjutni rajta, majd végül elvesztette. Salah pedig köszönte szépen és gólpasszt adott a kapu elé betörő Dzekónak. Én nagyon kedvelem Koulibaly játékát, mert egy robbanékony, bivalyerős középhátvédről beszélünk, aki testi erejével könnyedén nyeri meg párharcait s ezen kívül. A hátulról való építkezés során általában ő kapja meg a labdát, mellyel vagy előretör vagy jól indítja le kiszemelt célpontjait. Azonban gyerekes hibáit máig képtelen levedleni és szezononként mindig benne van sajnos pár nagy bakizás. Nyilván könnyebb egy kapus, vagy egy hátvéd feje felett pálcát törni, mert ha gólt kap a csapat az mindig negatív. Míg egy szép támadást követően, ha a csatárunk mellé lő, még tapsolunk is hozzá és gyönyörködünk a kihagyott lövésben, főleg hogyha csak centiken múlt a dolog.
Koulibaly mentségére szóljon, hogy közel egy óra játék után, az ő fejes góljával tudtunk visszajönni a meccsbe és utolsó emberként való szerelést is fel tud mutatni. Erre azonban nem fogunk emlékezni, csak a Roma gólhoz vezető hibájához, na és arra, hogy érte a Chelsea a nyáron 60 millió eurót is letett volna az asztalra.
A whoscored valóban nem húzta le Koulibaly teljesítményét, ellenben Hysajét és Gabbiadiniét nagyon is. Jobbhátvédünk nem tudta levédekezni Dzekót a második gólnál, Manolo pedig rém gyenge volt elöl. Pedig bíztam benne és itt illik megjegyezni, hogy egyáltalán nem ő a fő ludas a hitvány támadójátékunkban. A San Paolóban gyenge volt Insigne, gyenge volt Callejón is és Hamsíknak is voltak már jobb meccsei a Roma ellen. A meccs alatt és szünetben eléggé leírták szegény Gabbiadinit honfitársaink, de kérdem én: mi volt a helyzet Bergamóban? Ott, ahol Milik kezdett? Akkor is ugyanúgy vereség lett a vége, mint most. Az volt itt a baj, hogy Spalletti remekül felkészítette a Romát, a szerencsével is jól rendelkeztek, emellett kíméletlenül kihasználták fájó, egyéni hibáinkat.
Itt még volt némi remény
Tény, hogy óriási érvágás Milik hosszú hónapokra való kidőlése és hogy Gabbiaidininek nem volt valami nagy meccse ma. De ne feledjük, hogy Insigne még gólt sem szerzett a bajnokságban, Callejón pedig alig mutatott valami említésre valót a cseréjéig.
Bírózni sem kell most szerencsére, de annyit megjegyeznék, hogy Dzeko néha meglepően esett el egy-egy szituációnál. Orsato lefújta a Dzeko - Koulibaly test-test elleni küzdelmet, mely után a bosnyák befejelte a 2-0-t eredményező gólt. Majd egy tiszta szerelésnél dobta félig-meddig magát, hogy a könyökösét és Koulibaly vérző fejét meg se említsük. Miközben Mertens csereként is tud lapot sárgát begyűjteni.
Nem ezeken múlt, de idegesítő dolgok. Ahogyan ez a két vereség is az lesz, mindaddig, míg nem térünk újra rá a győzelmi ösvényre. Például legkorábban szerdán a Bajnokok Ligájában a Besiktas ellen. A csapat biztos harapni fog és a srácok bizonyítani akarnak majd mindenkinek, hogy a mögöttünk hagyott meccsek csak botlás volt, nem pedig egy hullámvölgy kezdete. Hullámvölgyről majd akkor beszélhetünk, ha netán sem a törökök, sem pedig a Crotone ellen nem nem hagyjuk el győztesen a pályát. Bízzunk benne, hogy nem így lesz!
