Amíg az Atalanta elleni pontvesztéssel lehetett számolni, mivel a bergamói nem tartozik a kedvenc pályáink közé, addig a Roma győzelme ellenünk, több mint fájdalmas volt. Az pedig, hogy ezt követően a Besiktas ellen sem hagyjuk el győztesen a San Paolót egyszerre volt bosszantó és értelmezhetetlen. Bosszantó, mert kézben tartottuk a meccset, domináltunk, 11-est rontottunk és a törökök a végén egy lesgóllal húzták be a meccset; és értelmezhetetlen, mert nem tudtuk, hogy mi lelte azt a csapatot, melyre tavaly ilyenkor nem győztük a jobbnál-jobb jelzőket ráaggatni. Ilyen előzmények után utaztunk Crotonébe: bízva az országos kettesben, ugyanakkor nagyon félve.
Bár azért titkon bíztam egy olyan produkcióban, amelyet a Frosinone ellen mutattunk be az előző kiírásban, s mellyel végül őszi bajnokok is lettünk. Amikor végre letudva minden rosszat, úgy jön ki a lépés, melyből az ellenfélnek semmi jó nem származik majd, mi pedig a fontos bajnoki pontok mellett, a mutatott játékkal is elégedettek lehetünk. A végén csak a pontoknak örülhettünk, amihez persze nagyban hozzájárult, hogy Sarriék épp egy hullámvölgy közepén vannak és ha ez még nem lenne elég, más tényezőkkel is meg kellett birkózni a mérkőzés alatt. De erre majd kitérek később.
Pedig a mérkőzés jól indult számunkra. Eltekintve attól, hogy a Crotone először játszhatott az Ezio Scidában bajnokit, nekik estünk rendesen, esélyt sem hagyva arra, hogy kibontakozhassanak. Ez a része, hogy majd az újonc erőt fog meríteni a hazai pályából, abszolút nem látszódott és már csak az volt a kérdés az idő haladtával, hogy mikor vesszük be a kapujukat. Erre végül bő negyed óra után került sor, mikor Callejón egy kapu előtti kavarodást kihasználva talált a hálóba. Illik megdicsérni itt Mertenst, aki a passza előtt jól húzott befelé, illetve azokat a védőket, akik néhány bakit bemutattak a spanyol gólja előtt.
Stadio Ezio Scida
Fontos momentuma volt a mérkőzésnek a gól, de sajnos még fontosabb lett, ami később következett. Diawara passzolt Gabbiadinihez, akit buktattak, majd - és itt jön a lényeg -, megtapostak. A játékvezető sajnos már csak azt vette észre, ahogy csatárunk dühből páros lábbal visszarúg, azt nem ahogy Ferrari patkány módjára kiprovokálja az igen csak érzelmi hullámvasúton ülő Manolótól ezt a csúnya jelenetet. A piros villant, Ferrarinak csak a sárga, mi pedig kezdhettük elkönyvelni, hogy az addig simának tűnő meccsbe visszahozzuk a Crotonét.
Nem tudom elítélni Gabbiadinit, mert fogalmam sincs, hogy miként cselekedtem volna én abban a helyzetben. Nem megy neki a játék, Milik kidőlése után sem biztos a helye a csapatban, ráadásul 0-0-nál ordító ziccert hibázott. Az összjáték most sem feküdt a többiekkel, s mindennek tetejébe a védője gusztustalan módon húzza be a csőbe. Nem is csoda, hogy az a bizonyos cérna egyből elszakadt nála.
Szerencsére a többiek nem estek Gabbiadini hibájába, sőt az emberhátrányra a lehető legjobb módon, egy góllal válaszoltak. Strinic tekerte be a szögletet, amelyre Maksimovic tanítani valóan érkezett. Na jó, tanítani valóan kocogott be Salzano szorításában. Újabb gól szögletből és Koulibaly után a másik középhátvédünk is eredményes tudott lenni, mi pedig 2-0-ra módosítottuk az eredményt. Tulajdonképpen elmondhatjuk, hogy Crotonében az első félidőben történtek a fő események, a második játékrész egy kissé felbátorodott ellenfélről, illetve a kihagyott ziccerekről szólt itt és ott is.
Igazából itt két pirosnak kellett volna jönnie
Fél mondattal nyilván nem lehet letudni a második félidőt, mert a Crotone mindent egy lapra feltéve, sokkal nyíltabb és bátrabb játékkal rukkolt elő, Rosi révén pedig a hajrában még szorossá is tették a meccset. Hol Reinának, hol pedig a szerencsének volt köszönhető, hogy nem előbb jött fel az ellen egy gólra, de a történethez hozzátartozik, hogy éppen mi is fordulhattunk volna 0-3-mal a végjátékra, ha egy kicsit jobban koncentrálunk elöl.
Most ennyi jött jött össze, ahol a játékkal még nem vagyunk elégedettek, de a javulás és hogy a fiúk minél előbb ki szeretnének jönni a gödörből látható. Ahogyan az is, hogy Diawara egyáltalán nem lóg ki ebből a Napoliból és Strinic is tudja az ilyen meccseken helyettesíteni Ghoulamot. A hamis 9-es játék a Besiktas ellen nem jött be, Gabbiadini pedig sehogy sem tudott átlendülni a holtponton. Pedig, ha bemegy az a ziccere!
Viszont ahogy más sportban, úgy a fociban sem érdemes ilyenekről beszélni, egyszerűen menni kell tovább és a következő feladatra összpontosítani. Például arra, hogy szerdán az Empoli ellen ismét három pontot tegyünk zsebre és hogy a játékunk tovább csiszolódjon, különben irtó nehéz lesz a későbbiekben. Arról nem is beszélve, hogy mi vár ránk majd szombaton.
