Először is jöjjenek a (költői) kérdések.
Vajon kell sajnálnunk azt, hogy lemaradtunk Politanóról? 28 millió euróért? (Tegyük hozzá Higuaínért 4,5 éve 37 millió eurót csengettünk ki egy nyári mercatón.) Biztos, hogy csak a Napoli tehet arról, hogy Younes még ebben a fél évben az Ajaxnál marad? Ha én valakit/valamit meg szeretnék vásárolni, akkor az utolsó pillanatig várok ki? És fordítva is így működik ez az eladó részéről? (22 órára lett kész a 8 oldalas szerződés, 22:47-kor lett elküldve, Ounasé pedig 22:50-re. 10 perc volt hátra a zárásig.) Tényleg a Napolinak akarta eladni a Sassuolo a támadóját és véletlenül sincs egyezség a háttérben már a Juventusszal a részükről? (Volt olyan hír is, hogy Ounas helyett inkább a Beneventónál kölcsönben lévő D'Alessandrót vitte volna a Sassuolo. Illetve volt már megállapodás a cagliaris Fariasszal, aki a Napoli - Sassuolo közötti ugró üzlet miatt végül maradt a szigeten.) S végül a legfontosabb kérdés: tényleg valódi erősítés lett volna bármely igazolás is, ismerve Sarri mániákus ragaszkodását az alapkezdőhöz?
Utóbbi költői kérdést Callejón szavai teszik még varázslatosabbá: "Verdi és Politano? Ha más játékosok tudnak nekünk segíteni az örvendetes, de mi így is erősek vagyunk, jól ismerjük egymást. Az első naptól fogva ezért (a scudettóért) dolgozunk."
Megváltó vagy csak egy Pavoletti 2?
Vagyis lehet ide igazolni, akár 20-30 millió eurókat is kidobálva a téli mercatón, de a kezdők _Mi_ vagyunk. És itt most fájóan be is ugrik a Pavolettiért tavaly ilyenkor kifizetett 18 millió euró. Másrészt, ha tényleg lett volna 28 millió eurónk Politanóra, akkor nyáron miért csak az egy szem Ounast hoztuk el? Miért nem lehetett volna fél évvel korábban elhozni a Sassuolo támadóját?
Sohasem fogjuk megtudni, hogy mennyire álltunk közel Deulofeu megszerzéséhez, vagy hogy Verdi le nem igazolásában mi volt a döntő ok. A játékos tényleg ennyire szereti a Bolognát, vagy csupán ráébredt arra, hogy annyi az esélye a Napoli kezdőjébe való kerüléshez, mint Sarrinak leszoknia a dohányzásról. Annyit megjegyeznék, hogy Verdi a külvilágnak a romantikus klubimádatot hangoztatta, mint maradásának legfőbb okát, de valójában itt az ügynökére és az eszére hallgathatott. Nyáron nagyobb pénzért is elmehet majd oda, ahová reális esélye adódik majd a kezdő tizenegybe.
Ahogyan fél éve is egy fiatal arab-franciával - leszámítva Ruit -, úgy most is a csupán a keresztnevéig izgalmasan hangzó Zinédine Machach-csal bővítettük a keretet. A fiatal srácról a legfőbb hír az, hogy a Toulouse-tól kivágták, mert összebalhézott a második csapat edzőjével, így tök jó az egészben, hogy a legjobb és telített csapatrészbe igazoltunk egy ilyen játékost, ahová még Zielinski sem tudja beverekedni magát. Sőt az előző szezonban igen jól induló, s olykor kezdőnek tűnő Diawara is mintha megállt volna egy pontnál és elmarad az akkori szintjétől, vagy csak Sarri ragaszkodik ennyire Jorginhóhoz. Miközben pedig itt már heten sorakoznak a három darab kezdő helyért, addig a védelemből távozott Maksimovic és elölről Giaccherini. Mindketten felesleges tartalékok voltak, de következő klubjaiknál alapemberek lehetnek. Itt elsősorban az olasz távozását nem értjük, hiszen míg Ounas láthatóan nem tudott bizonyítani a kapott percek alatt, a rutinos, az olasz foci összes porcikáját ismerő Giaccherini akár kezdő is lehetne egy-egy gyengébb ellenféllel szemben.
Egy Zinédine Nápolyban
A tény, hogy a szezon közben ismerjük fel a hiányosságainkat és a téli mercatón próbálunk azon kozmetikázni, nem egy okos vezetésre vall. Verditól, Deulofeun át eljutni a 28 millió eurós Politanóig, aki ezek szerint Verdi második alternatívája lett volna, hogy is mondjuk ezt: talán nem is baj, hogy a pénz a kasszában maradt.
Nyáron majd okosabban kell ezt csinálnunk gondolva arra is, hogy a tridente két tagja 31 éves, Albiol sem mai gyerek, a lehetséges távozók között pedig akár Ghoulam is ott lehet, a csapatot bizonyosan elhagyó Reina mellett. Megjegyezném, hogy az említett játékosok mellett a két gyér mercato és a csúfos BL kudarc miatt is számítok a következő etapon nagyobb aktivitásra. Tisztában vagyunk, illetve kellene lennünk azzal is, hogy olyan fizetéseket és annyi pénzt nem tudunk kiadni, mint a fölöttünk lévő gigaklubok, de még annyit sem, mint a bajnoki címért versenyt futó Juventus. Nekünk ésszel is kell építeni a csapatot, melyben a Napoli mindig is egy példaklub volt ADL regnálása óta, leszámítva néhány baklövést, mellyel a klub gyalázatosan melléfogott.
Ha a következő években szintet szeretnénk lépni, akkor a piacon nem szabadna hibákat vétenünk; magyarán fejlődni kellene bizonyos dolgokban a sportigazgatói csapatnak. De Sarrinak is a mindig felemlegetett hibáiban. Szeretnénk végre egy olyan letisztult mercatót végignézni, amelyben a mester kívánságlistájáról igazol a klub. Feltéve, ha ez eddig nem így működött. Mert sajnos lassan három év távlatában sem látjuk kristálytisztán a dolgokat és eldönteni, hogy még mindig szűkös és használhatatlan a keret, vagy csupán Sarri nem meríti ki az abban rejlő lehetőségeket.
