Úgy néz ki, meghosszabbítja a csapat az októbert. Igen, november másodika van, és a tegnapi BL-meccs is már novemberre esett. Az isztambuli BL-meccs a Besiktas ellen egy embernek, Marek Hamsíknak köszönhető, hogy nem nagyon, hanem csak kicsit indult csúnyán.
Október hónap során hat tétmeccset játszottunk, abból négy vereséggel zárult. Hamsíkék kikaptak (nem feltétlenül időrendi sorrendben) a Romától, a Juvétól, az Atalantától és a BL-ben a Besiktastól, e mellé viszont csak két győzelmet sikerült felmutatni, azt sem éppen acélos ellenfelek, hanem a potenciális kiesőjelölt Empoli és a tökutolsó Crotone ellen. Ezeken legalább a győzelem összejött, de ennyi is, amit ki lehet ezekből a meccsekből emelni.
Voltak vereségek, amiket meg lehetett magyarázni (mint mondjuk a mumus Atalanta elleni bergamói vereség, plusz ők azért idén várakozáson felül teljesítenek), viszont a legtöbbet nem. A Roma elleni hazai 1-3 (a Sarri-éra első hazai veresége) például különösen fájó volt, a Juve ellen pedig egyéni hibák okozták a vereséget egy olyan összecsapáson, ahol két egyenlő erő találkozott, és minimum "ikszes" volt. A Roma ellenihez hasonlóan fájó bukta volt a Besiktas elleni hazai BL-meccs, ami a Napoli történetének első BEK/BL-veresége volt.
A Crotone-Empoli-Juve hármas során mutatott játék alapján már a javulás óvatos jeleit is felfedezhették akár egyes optimistább szurkolók, még ha az eredmény nem is feltétlenül volt kedvező (lásd Juve-Napoli 2-1). Egy valami bosszanthatta igazán azokat, akik a Napoli sikeréért szorítanak: a bosszantó egyéni hibák. Crotonéban Gabbiadini agyatlan piros lapja, a hajmeresztő megoldások a középső védőktől, a Juve ellen pedig már a szélső védő Ghoulamtól is.
Nos, egyéni hibákból jócskán kijutott a Besiktas elleni második csoportmeccsre is. Pedig olyan jól indult: 67 másodperc után máris Gabbiadini fejelhetett többé-kevésbé ziccerben, később pedig ismét lőhetett volna egy gólt, csakúgy, mint Callejón. Nem lőttek, de legalább a játék jól nézett ki. Viszont ott motoszkálhatott egy apró, rejtett gondolat a fejekben: túl jó ez így, túl szépen alakul minden. A félidő vége felé haladva aztán Maksimovic és Koulibaly tett róla, hogy ez a gondolat jócskán felerősödjön: egy érthetetlen kommunikációs zűrzavar miatt egyikőjük sem tudott lekezelni egy könnyű labdát, amiből aztán szerencsére a Besiktas sem tudott betalálni, Hutchinson ugyanis az ajándékba kapott labdát ugyanolyan könnyen szórta el, ahogy kapta: külsővel rettenetesen találta el, és csak kapufa lett.
A második félidő megint csak jól indult: Hutchinson nem fogta már olyan szorosan Hamsíkot, a szlovák kapitány pedig ennek köszönhetően egyre inkább életre kelt, és a csatár Aboubakar sem virgonckodott annyira: a komplett Besiktas rettenetesen elfáradt, egy obszcén közhellyel élve a seggükön szedték már a levegőt. Tovább lendített a játékon, hogy Gabbiadini helyett bejött Mertens, és hirtelen új lendületet kapott a támadójáték is. Már-már felborult a pálya, és nagyon érett az első gól. Aztán jött egy Besiktas-kontra...nem nézett ki túl jól, de az első félidőhöz hasonlóan Maksimovic ismét nem volt a helyzet magaslatán. A kontra végén a beadásnál úgy kalimpált össze-vissza a keze, hogy amikor hozzáért a labda, nem lehetett nem megadni a Besiktas javára a tizenegyest. Reina hiába érezte Quaresma büntetőjét, saját elmondása szerint is annyira helyezve volt a labda, hogy esélye sem volt.
Egyetlen igazi pozitívum volt a meccsben: az, hogy milyen gyorsan reagált a csapat a bekapott gólra. Három perc telt el a Besiktas vezetése óta, amikor az egyre aktívabb Hamsík kapott egy labdát középen, bő 20 méterre, és ha már nem támadta senki, lőtt egy igen csinos gólt. Szép megkoronázása volt ez annak, hogy mennyire feljavult a játéka az első félidőhöz képest. Bár mindenféle szívinfarktusos szituáció előfordult a meccsen, és néhányszor a vereség szele is megcsapta a csapatot, a végén mégis a Napoli volt az, amely eldönthette volna a három pont sorsát: a végén Mertens és Insigne is kiváló helyzetet puskázott el.
Egy, csak egy legény volt talpon az isztambuli vidéken
Insigne kihagyott helyzetét Sarri reakciója írta le igazán érzékletesen. Lorenzo rettenetes szezont fut, még mindig nincs gólja idén.
A vége tehát 1-1, 1 pont, 1. hely a csoportban. De nagyon nehéz ezt a döntetlent hová tenni. A csapat októberi formáját nézve pozitívum. A meccs képét tekintve reális, nagyjából ugyanannyi nagyobb helyzet adódott mindkét csapat előtt. Ha Maksimovic elkerülhető hibáját vesszük, több volt benne. Ha a meccs végi Mertens- és Insigne-helyzetet vesszük, amik kimaradtak, akkor is negatívum ez az eredmény. Szóval vegyes érzésekkel zárhattuk az isztambuli túrát. De legalább a csoportelsőség megmaradt, viszont nyakunkon a Benfica (szintén hét pont) és a Besiktas (6, eggyel mögöttünk a harmadik helyen). Lehetne kedvezőbb az állás, de még mindig bőven kezelhető.
