Sajnos úgy alakult minden, hogy csak most tudunk jelentkezni a lassan szokásossá váló havi beszámolós posztunkkal. Hihetetlen, de anniyra megcsúsztunk vele, hogy még Insigne is előbb talált be a hálóba, minthogy összegeztük volna az októbert. Azt az októbert, melyről aligha tudunk valami szép emléket felidézni, amelyben soha nem látott keserűségben és bánatban volt részünk. Mégis muszáj visszatekintenünk: keresni benne a pozitívumokat a rengeteg bosszantó dolog között.

A hónap legjobbja

Ahogy már fentebb szóltam róla, nem lesz egyszerű dolgom, mikor a jó teljesítményeket és remek meccseinket kell majd górcső alá vennem. Ellentétben a szeptemberrel, amikor szinte minden összecsapásunkat megnyertük és sok játékost is meg lehetett volna választani a hónap legjobbjának, most sokkal nehezebb a feladat. A védelemből nem tudunk olyan játékost felmutatni, aki megérdemelné a címet, hiszen csak az Empoli elleni meccset tudtuk lehozni kapott gól nélkül. És ha továbbmegyünk a középpályáról és elöl sem találunk kiugró teljesítményt. Mégis, ha kell, akkor Callejónt tudnám kiemelni. Próbálta a hátán cipelni a Milik hiánya okozta terhet, ami helyenként sikerült is neki. Azért az ablakba ne tegye ki ezt a  címet.

A hónap legrosszabbja

Ezt a citromdíjat most sajnos Ghoulam fogja elvinni. Hatalmasat hibázott az Atalanta ellen, a Juventusnak pedig gyakorlatilag megnyerte a meccset. Igaz, Bergamóban Koulibalyt is elővehetnénk, ahogyan a szenegáli a Roma ellen is betlizett egy óriásit, de Ghoulam torinói hibái olyan szembetűnőek voltak, ráadásul a szezon egyik legfontosabb meccsén, a nagy rivális ellen, hogy csak ő lehet a "nyertes".

Sajnos mi is ugyanilyen szomorúak voltunk a torinói meccsünk után

A hónap gólja

Ronda volt az október és ehhez ronda gólok is párosultak: begyötört, potya vagy 11-es formájában tudtuk a hálóba juttatni legtöbbször a labdát. Egy találat azért közel áll a szívünkhöz, mert egy szép támadás után született és a Juventusnak lőttük. Kár, hogy végül pontot sem ért.

A hónap legjobb mérkőzése

Összességében nem volt baj a látottakkal Torinóban sem, de hogy kikaptunk, eleve ki is zárhatjuk azt a mérkőzést. Az Empoli ellen ugyan meglátszottak, hogy melyek a csapat égbekiáltó hiányosságai, de a hajtásra és az akaratra nem panaszkodhattunk; játékosaink apait-anyait beleadtak, hogy győztesen hagyják el a játékteret. A lövések is csak úgy záporoztak Skorupski kapujára: 36-szor próbálkoztunk, melynek fényében tényleg hízelgő az a 2-0 az ellenfélre nézve. Nálunk pedig tökéletesen megmutatta, hogy center nélkül - aki mentálisan is topon van - nehéz az élet.

A hónap legrosszabb mérkőzése

Októberi meccseink 66%-át elvesztettük, vagyis a hatból négyszer is vereséget szenvedtünk el. Könnyű lesz tehát választanunk, mert kínálat az van. Vagy mégsem? Ugyanis a négy zakó más-más szempontból rossz. Az Atalanta ellen "csupán" az történt, hogy szembetaláltuk magunkat az örök mumussal, akik ráadásul idén pazar formát nyújtanak, teljesítményük alapján joggal pályáznak az EL helyek valamelyikére. Aztán a Roma ellen jött az értékelhetetlen egyéni teljesítmények sorozata: elöl roppant gyengék voltunk, hátul pedig Koulibaly szomorította a jó népet. Ezek után jött csak a java, amikor a Besiktas is feltörölte velünk a San Paolo gyepét. Igen, ezt joggal nevezhettük kínosnak vagy cikinek. Majd a Juve ellen jött a józanító vereség, ahol gyorsan felébredtünk az álomvilágból, hogy idén se gondolkodjunk merészebb dolgokban, mint a második hely. Mégis melyik volt a legkínosabb vereség? Nekem a Besiktas elleni.

A hónap kellemes meglepetése

A kevés pozitívumok egyikének nevezhetjük azt, amikor Amadou Diawara Crotonében végre bemutatkozott a Napoli színeiben. Fiatal középpályásunkon abszolút nem látszódott semmilyen megilletődöttség, vagy olyasmi, hogy magas lenne a szint. Jorginho kiválása egyáltalán nem látszott meg a csapat játékán, sőt, azt kell mondanom, hogy valamivel jobb is lett a guineai által a középpálya. Rutint majd szerez időközben, de fizikálisan jobb, mint vetélytársa, sőt gyorsaságban és dinamikában is. És hogy ott a helye a kezdőben, más nem is indokolhatja jobban, mint az, hogy a három legutóbbi meccset végig is játszotta. Eközben Jorginho pedig a padon üldögél.

Friss erő a középpályán

A hónap csalódása

Most mondjam azt, hogy az egész hónap? Mondom, pontosabb írom. Kezdjük azzal, hogy Albiol és Milik kidőlése újfajta problémákra hívta fel a figyelmünket. Először csak azt hittük, hogy a lengyel sérülése az, mely a Napolit rossz irányba, a vesztes meccsek irányába terelte. Azonban Albiol kiválás legalább ilyen mértékben károsította a csapatot. Elöl a gólvágó, hátul a nyugalom és a rutin tűnt el hirtelen egyszerre, így a mentálisan a béka valaga alatt lévő Gabbiadini és az összeszokottság hiányát teljes mértékben felvonultató Koulibaly - Maksimovic kettős nem tudta kezelni a helyzetet. Felborult egy megszokott rendszer és a gárdát maga alá temette a hirtelen keletkezett problémák összessége. Persze ne felejtsük el azt sem, hogy Tonelli és Rog mellőzése is csalódottságra ad okot.

Amire emlékezni fogunk októberből

Akkor soroljuk. Sarri kénytelen volt először gratulálni egy bajnoki meccsünk után a San Paolóban, mert a Roma elvitte a három pontot Nápolyból. Insigne javuló formát mutatott, de az első gólja csak nem tudott megszületni. Még tizenegyesből sem, pedig a Besiktas ellen tényleg közel járt már hozzá. A Juve ellen mondjuk az egyik legjobbunk volt, de mihelyt gólpasszt adott Callejónnak, Sarri lekapta őt a pályáról. Jorginho pocsék formája, amivel mára ki is került a kezdőből. Például a Bajnokok Ligájában újabb gólpasszt osztott ki az ellenfélnek, akár csak szeptemberben a Benfica ellen. És persze, amire már az előző pontnál is kitértem: Milik nagyon súlyos térdsérülés áldozata lett a Lengyelország - Dánia vb-selejtezőn, mely után ebben a naptári évben már nem is játszhat.