Az a helyzet állt ismét elő, hogy kevés sietős tempóban kell posztot írnom, miközben blogger társam valószínűleg már a San Paolóban hangolódik a rangadóra, jó pár tízezer drukker társaságában. A gyors posztolás a Roma előtt bejött, pár óra múlva meglátjuk, hogy ismétli-e magát a történelem.
A csapattal együtt már-már isteni magasságokban érezhettük magunkat egészen keddig, míg kedden a Bajnokok Ligájában helyre nem tettek bennünket. A Napolit újra földi pályára állították, Guardiola egyszerűen alapjaiban fogta meg Sarrit és az általa felvázolt taktikát. Én úgy érzem, hogy mesterünk még segítette is az ellent azzal, hogy egy olyan támadó szellemű csapat otthonában, mint a Manchester City óriási baki volt a fiatal középpályával felállni: magyarán úgy kellett volna sakkoznia, hogy az Allan - Jorginho páros erre a meccsre kerüljön be a kezdőbe. Vagy legalább Allan, Zielinski helyett.
Újabb rangadó
A Nap derbije, majd egy BL szupercsata után, a mögöttünk két pontos lemaradásban loholó, még szintén veretlen Intert fogadjuk. Kisebb megdöbbenés ez talán, azonban ha mélyebbre ássuk magunkat a témában már közel sem az. A kulcsok kulcsa természetesen maga az edző személye: Spallettit senkinek nem kell bemutatni, a Romával is többnyire győzni járt Nápolyba, így előzetesen van bennem egy kicsi félelem. A taktika Icardira csúcsosodik ki, akit minél jobb labdákkal kell megtalálni és ő hálaképpen, a lehető legkevesebb labdaérintéssel és gólokkal köszöni ezt meg. A két fiorentinással, Valeróval és Vecinóval megcombosodott a középpálya, így csapatvédekezésben is előreléptek, melyre az 5 kapott gól a legjobb példa. S közben nyertek már a Roma ellen az Olimpicóban, most pedig egy győztes városi derbiről jönnek, Icardi mesterhármassal. Egy szó, mint száz: komolyan kell venni őket.
Icardi a Genny Di Virgilio mestertől kapott kis szobrocskájával
Még mindig azok a rekordok
És elsősorban nem is ezekkel, hanem a belőlük származó hatásokkal szeretnék foglalkozni. Vajon Hamsíkot meddig fogja kísérteni a 115 bűvös gólrekord, vagy a csapatot a hazai veretlen és hibátlan széria. Utóbbiban épp az Inter a csúcstartó. És tavaly pont ellenük indult meg valami, amit ma nápolyi csodafocinak hívunk, mely után a világ is felkapta a fejét, hogy a dél olasz városban újra úrrá lett a futballőrület. Az a meccs vízválasztó volt akkor, épp egy útkeresés vége. Angliában letértünk egy pillanatra, most újra adott a lehetőség, hogy visszataláljunk rá.
