Tisztára mint a népmesékben. Ahol a kicsi, csenevész, de motivált és szimpatikus főhőst különböző próbák elé állítja az élet, meg kell küzdenie a sárkánnyal, minden baja van, de a végén elnyeri a királykisasszony kezét. A Napoli is hasonló ívet követett ebben a BL-csoportkörben (meg úgy az egész szezonban), három forduló után bebiztosíthatta volna továbbjutását rekordot döntve, de aztán beszedett több mélyütést az ősz folyamán, rászámoltak, de aztán végül minden a helyére került. Megvan a győzelem a Benfica elleni utolsó csoportmeccsen, és megvan a továbbjutás.

Ráadásul annyi hajtépés, káromkodás és meredek pillanat után az első helyen van meg a továbbjutás. Sokáig ez is nézett ki, aztán sokáig a bármilyen továbbjutásnak is örültünk volna, és most, a csoportkör végeztével lehet, hogy mégis jobban jártunk volna a "bármilyen" továbbjutással. De erről egy kicsit később.

Callejón szépségdíjas gólt szerzett az alig pár perce beálló Mertens zseniális passza után...

...ezt.

Most nézzük inkább a csoportkör történéseit. Álomszerűen indult, győzelem Kijevben Arkadiusz Milik parádéjával azután, hogy sokáig az ukránok vezettek. Aztán gyorsan hazaküldtük a Benficát is egy négyessel, ekkor Milik ismét gólt szerzett, míg Dries Mertens duplázni tudott. Ami viszont azután következett, az kicsiben leképezte az egész szezont: Milik megsérült, ez pedig olyan, megmagyarázhatatlan sokkot okozott elöl, amit senki nem értett. Elöl a lengyel nélkül sokáig gyakorlatilag megszűnt a támadójáték, emellett pedig a védelem is elkövetett hibákat. Mindig csak egyet-egyet, azt viszont kőkeményen büntette minden ellenfél. Ennek a támolygásnak az "eredménye" az első Benfica-meccs után három meccsen két szerzett pont lett (vereség hazai pályán a Besiktastól, döntetlen a Besiktas otthonában, majd a harmadik meccslabdát sem tudtuk értékesíteni, és egy újabb iksz, a San Paolóban a Dinamo Kijev ellen). Emiatt az utolsó fordulóra egy igen paradox helyzet alakult ki: bár megvolt a csoportelsőség, egy esetleges vereség harmadik helyet, vagyis az Európa-ligába való száműzetést jelentett volna.

De azért a végén minden jóra fordult. Hogy miért? Egyrészt mert a Besiktas csúnya verésbe nézett bele Kijevben. A továbbjutási esélyüket néha komoly mázlival megtartó törökök ellen Ukrajnában minden összeesküdött (sokak szerint maga a játékvezető is), és egy hatos zakót kaptak, hogy valahogy el bírják viselni a kijevi telet. És mert Hamsíkék nem kényelmesedtek el a Benfica elleni zárótalálkozón annak tudatában, hogy a Besiktas zuhanórepülésbe kezdett Ukrajnában (vagy esetleg nem tudták, mi az állás a másik meccsen, de ezt a 21. század információs társadalmában elég nehéz elképzelni).

Az első félidő élvezetes, lüktető, de (még) gól nélküli 45 percet hozott, amely során mindkét félnek megvoltak az esélyei a gólszerzésre. Az utóbbi hetekben és az utóbbi meccseken megint megindult valami Sarri keze alatt a játékosokban, ennek az eredménye lett egy élvezetes első játékrész Lisszabonban, amihez a Benfica is partner volt. A semleges szurkoló élvezte a meccset, mi pedig már abba is beleegyeztünk volna a Kijev vezetésének tudatában, ha a két csapat a második félidőben már egyáltalán nem akart volna játszani, ugyanis időközben biztossá vált, hogy kéz a kézben megyünk a nyolcaddöntőbe a portugálokkal.

Aztán végül nem lett rossz meccs belőle a végén. Az 57. percben beállt Mertens az újabb szerencsétlen meccset lehozó Gabbiadini helyére. Manolónak most már megvannak a helyzetei, csak minden kifelé pattan, valószínűleg benne is sok minden felszakadna az első gól után, csakúgy, mint néhány hete Insignében. Szóval az 57. percben beállt Mertens, és olyan új impulzusokat hozott a meccsbe, hogy öröm volt nézni. A 60. percben például zseniálisan ugratta ki Callejónt, aki átemelte a Benfica kapusát, így pedig megvolt a hőn áhított előny. Ha pedig Mertens már beállt, úgy gondolta, a teljes show-t ellopja, és a 79. percben maga is lőtt egy gólt. Ez is tetszetősre sikeredett, a tizenhatosnál görcsöt kötött legalább három védő lábára, aztán a labdát is ellőtte közöttük, ami a kapufáról befelé pattant. Egy kis keserű szájízt jelenthetett a legvégén Albiol könnyelműsége, a spanyol egy kényelmes labdalevétellel próbálkozott, ám ráfázott, ugyanis Jiménez ellopta tőle a labdát, és be is gyalogolt vele. Szépített a Benfica, de ez a 87. percben már senkit nem érdekelt, maximum annyiban, hogy jó lett volna zsinórban két meccset lehozni kapott gól nélkül. Elszoktunk ettől idén.

Mertens Nápolyban két góllal terhelte a Benfica hálóját - a portugálok most sem úszták meg, Mertens kedd este sem adta a gól-gólpassz páros alá

Ezzel a győzelemmel csoportelsőként lépünk tovább a legjobb 16 közé, a csapat története során először végzett élen a csoportkörben. Kiket kaphatunk? Nehéz és még nehezebb ellenfeleket. Oké, ez a Bajnokok Ligája, de azért igen komoly csapatokat is kaphatunk, ha Fortuna nincs velünk a nyolcaddöntők sorsolásakor. Kicsit az az érzése az embernek, mintha egy masszív taktikázást láthattunk volna a nagyoktól, mert másodikként kellemesebb ellenfeleket is kaphatnak a némileg meglepő csoportelsők közül. De ne feltételezzünk ilyet.

Vegyük inkább a konkrét ellenféljelölteket!

PSG - Cavani visszatérhetne Nápolyba, ellenfélként először, ez adhatná a meccs pikantériáját. A francia bajnokságban döcög Unai Emeryék szekere, és most az utolsó csoportmeccsen is csak döntetlenre voltak képesek a méltán híres Ludogorec Razgrad ellen. Lehetne esélyünk, de kőkemény párharc lenne.

Manchester City - Az immár Guardiola által irányított City nem mondhatni, hogy igazán meggyőző teljesítményt nyújtott volna. Bár továbbjutottak másodikként, de a Barcelona a földbe döngölte őket, a 2-3-1-es mérleg és a 12-10-es gólkülönbség nem kimondottan acélos egy olyan csoportban, ahol a Mönchengladbach és a Celtic az ellenfél. Róluk jó emlékeink vannak, a 2011-12-es BL-csoportkör során Manchesterben egy döntetlen, Nápolyban egy győzelem jött össze ellenük - nem lenne reménytelen a nyolcaddöntős továbbjutás, ha velük kellene vívni.

Leverkusen - Nehéz őket hová tenni, mert bár továbbjutottak, ráadásul veretlenül, viszont a két győzelem és a négy döntetlen a németek serpenyőjében azért nem ijeszt meg minket annyira. Ahogy a hat meccsen szerzett nyolc gól sem. Talán az egyik legkívánatosabb opció az ellenfelek közül.

Porto - Bár továbbjutottak másodikként, ez közel sem volt sétagalopp, végig komoly harcot kellett vívniuk ezért az FC Köbenhavnnel. És szépnek hathat az utolsó meccsükön szerzett 5-0-ás győzelem a Leicester ellen, de az angoloknak már édesmindegy volt az utolsó meccs, ugyanis már az előző fordulóban biztossá vált, hogy Ranieriék csoportelsőként masíroznak tovább, ennek megfelelően pedig csak az ábécé nagyon sokadik betűjének megfelelő sorral álltak ki.

Bayern München, Real Madrid, Sevilla - őket inkább ne. A Bayern általában tavasszal indul be igazán, a Real nagyon magabiztosan vezeti a spanyol bajnokságot, a Sevilla pedig, amióta Jorge Sampaoli vezeti őket, szintet tudott lépni, és idén felnőtt a La Ligában a legnagyobb csapatok mellé, akár megfoghatják a második helyen a nem túl acélos Barcelonát is.