Nagyjából ezt és hasonló dolgokat fogalmazhattunk meg kedvenceinkkel kapcsolatban, miközben csodáltuk a Napoli cagliari vendégjátékát. Előzetesen azonban kissé féltettük Hamsíkékat, hogy a keddi, nagy fontos BL meccs után nem tudnak majd kellően felpörögni erre a találkozóra, de ránkcáfoltak és a szezon eddigi legjobb teljesítményét pakolták elénk az asztalra. Igen, túltettek az Inter földbedöngölésén, amikor otthon vertük kedvünkre a Benficát és még a nyolcaddöntőbe való továbbjutástól is nagyobb okot adtak az örömre.
Sarri, ahogy azt várni lehetett variált egyet a kezdőn: Gabbiadinit, Allant, Diawarát leültette a padra és kisebb meglepetésre így cselekedett Albiollal és Ghoulammal is. Öt helyen cserélt, mely szám ugyan nagyjából már egyenlő azzal a tényezővel, hogy károsan rotálja a csapatát, veszélyeztetve ezzel a gördülékeny játékot. De ezt is csak inkább Strinic és Chiriches kezdőbe állítása miatt gondoltuk. Hiszen Zielinski, Jorginho és Mertens hármasa nem szintesés, főleg akkor nem, mikor a regista kivételével a másik kettő remek formának örvend. A lengyelre ez a megállapítás pedig hatványozottan is igaz napjainkban. Ezek után nézzük át pontokra szedve, mire lettünk figyelmesek a meccs közben.
Formába lendült támadók
Milik sérülése óta, ha gólszerzésről beszéltünk, legtöbbször Callejón nevét említhettük, mert Insigne a kanyarban sem, míg Mertens behúzta a kéziféket a ragyogó rajt után. Most úgy állunk, hogy Insigne rendesen megközelítette tavalyi formáját, Mertens pedig újra elkapta a fonalat. Ha lehetne hét emberét választani, akkor a múlt hetet ő vinné el. Gól a Bneficának, a Cagliarinak pedig egyenesen három és olyan fajták, melyekre csak csettinteni lehet. Főleg az elsőre, mely engem Pandevre emlékeztetett - ugye a macedón lőtt sokszor ilyen befordulós gólokat. Szóval, nem győzzük állítani, hogy mennyire repesünk az örömtől ilyen jó napokat élő támadók láttán, még Gabbiadinire várunk, hogy minél előbb csatlakozzon a trióhoz.
Már 10 gólnál jár a szezonban (Serie A + Bajnokok Ligája)
Működött a hamis kilences formáció
A címben ugyan az egekig magasztaljuk a játékosokat, de azért nem árt leszögezni, hogy mégis csak egy újonc, a Cagliari volt az ellenfelünk. Ugyanakkor ettől elvonatkoztatva nagyszerű volt látni, hogy minden működött: az összjáték, Mertens elmozgásai, Insigne passzai, a középpálya és a támadók közötti kapcsolat. Amikor már kezdtük azt hinni, hogy Gabbiadini némi feljavulása is volt a kulcshoz, hogy az Intert lemostuk a pályáról, Mertens ránk cáfolt, mert ahogy beállt Lisszabonban, új impulzust adott a csapatnak. Most pedig az elejétől kezdve vezér volt a pályán.
Statisztika mindenhol
A talán legfontosabb statisztika Hamsík nevéhez fűződik, aki újabb gólja után már a korábbi gólfelelősünket, Cavanit is maga mögé utasította a sorban. Eszméletlen ez az ember, még mindig képes arra, hogy mi hitetlenkedve álljunk az előtt, hogy egy középpályás ennyi gólra képes. Persze, már 2007 óta ezt műveli, mégis beleborzongunk abba a ténybe, hogy már csak 10 gól választja el az Isteni Diegótól. Ebben a szezonban nem fogja utolérni, de jövőre lehet készülni a nagy bulira.
Az 5-0-ás sikerünkben nem csak azt jelentette, hogy rendben van minden a csapat háza táján, hanem a legnagyobb idegenbeli győzelmünk beállítását is. Az 1929-30-as kiírásban Modenában volt egy 5-0-ás sikerünk, mikor William Garbutt volt a Napoli edzője. Ezt csak a históriás könyvekből tudhatjuk, viszont a 2007/08-as szezonban játszott udinei fellépésünkre már annál inkább. Ekkor is 5-0 lett a meccs vége, s Reja dirigálta a csapatot. Most Sarri neve is felkerült az újabb 5-0 mellé.
Kevésbé lehetünk büszkék a következőre, de sajnos ki kell mondani: idén februárban fordult velünk elő utoljára, hogy sorozatban két idegenbeli meccset is be tudtunk húzni. Épp ideje volt már lezárni ezt a túl hosszúra nyúlt negatív időszakot.
A Cagliari elleni fölényünket jól érzékelteti a hőtérkép és a labdaérintések száma
Emlékszünk még 2013-ra? Sokan úgy vélték azon a nyáron, hogy Cavani után a Napoli romba fog dőlni. Mégpedig szerzett gólok terén is. Nem így lett. Aztán akik ezt mondták akkor, idén újra előhozakodtak megcáfolhatatlan érveikkel, mikor Higuaín aláírt a Juventushoz. Most is cáfolni tudjuk hamis állításaikat, hiszen elég csak előkapnunk azt a statisztikát, mely az előző szezon és az idei első 16 fordulóját veszi alapul. Tavaly ilyenkor 28 gól állt a Napoli neve mellett, míg idén 32-nél tartunk. S ha hozzávesszük, hogy csak egy ponttal gyűjtött kevesebbet a csapat, nem is állunk olyan rosszul, Milik és Albiol sérüléssel, valamint BL terheléssel kiegészülve.
Szardínián az eredmény mellett többek között annak is örvendhettünk, hogy újra a régi Jorginhót láthattuk viszont a pályán, nem pedig azt, aki gólpasszokat osztogat az ellenfeleknek a BL-ben. 105-öt passzolt, melyet csak Hamsík tudott túlszárnyalni a mérkőzésen eggyel több passzával. Csapatkapitányunk kulcspasszok terén is kiemelkedőt nyújtott: összesen ötször hozta kiváló helyzetbe társait, mellé pedig csak Insigne tudott felzárkózni a maga négy passzával. És hogy ne álljunk meg Marek isteni státuszba való felemelésével: nem csak megszerezte 105. találatát a Napoli mezében, hanem három gólpasszt is kiosztott a társainak.
Négyen is a hét csapatában. Mertens osztályzata pedig figyelemre méltó .
Jó úton járunk
Az elmúlt hetekben igen csak kételkedtünk Sarri edzői képességeiben, abban, hogy talán nem tudja kiaknázni a csapatban rejlő képességeket. Szó sincs erről. Olyan problémával találta magát szembe mind edző, mind pedig játékos mellyel előzetesen nem is kalkulált. Először kezelni kellett a beteget, mely nem mindig volt zökkenőmentes, majd meggyógyítani. Talán most már kijelenthető, hogy sikerült és közben felfedeztük, hogy ha a szükség úgy kívánja, Mertenst lehet használni Milik helyén, Diawara nem lesz lámpalázas, ha egy BL továbbjutás a tét, Zielinski pedig úgy játszik a középpályán, mintha évek óta a Napoliban futballozna. Albiol már visszatért, Miliket nagyon várjuk, de a hullámvölgynek immár vége. És hogy ezt végérvényesen is megerősítsük, következő feladatként le kell otthon győzni a Torinót.
