Könnyen lehet, hogy a firenzei este is Dries Mertensről fog szólni, aki egyre inkább belenő a középcsatár szerepébe, és most már nem is annyira hamis kilencesként játszik. Hogy miért? Egyrészt mert maga Dries ihletett formában van, másrészt a csapat is elindult végre masszívan felfelé, hogy visszakapaszkodjon oda, ahonnan lecsúszott az elmúlt hónapokban, ezenkívül Mertens talán egyik kedvenc ellenfele következik.

A forma - A Juventus elleni, október 29-i vereség óta csak úgynevezett "hasznos eredményt" (így nevezik Olaszországban azokat a meccseket, ahol egy csapat győz vagy minimum döntetlent ér el, tehát pontot szerez) ér el a bajnokságban és a BL-ben egyaránt.

Nehezen indult be egyébként ez a most már hat bajnokit (összesen pedig a BL-t is beleszámítva kilenc meccset) számláló sorozat. November első Serie A-s meccsén döntetlen a Lazióval, majd egy viszonylag kimért győzelem a mumus Udinesénél, amit egy újabb iksz követett, hazai pályán, az idén csak botladozó Sassuolo ellen. Ami viszont ezután következett, azt öröm volt nézni - sima hármas az Internek, Cagliariban kitömtük az idén a botrányos védekezéséről elhíresült újoncot (amely ettől függetlenül valószínűleg minden probléma nélkül bent fog maradni, a Palermo, a Crotone és a Pescara ugyanis rettenetesen kilóg a mezőnyből, lefelé), majd a szárd vendégjáték után a Torinót sem kíméltük meg, a bikák sem úszták meg öt alatt.

Joe Hart biztosan nem gondolta, hogy egy ilyen délután részese lesz, ahol egy ötössel terhelik a hálóját - az arckifejezése mindent elárul

Mertens-show - Valahogy csak megoldottuk Gonzalo Higuaín pótlását és azt, hogy a helyére érkező Arek Milik még be sem rendezkedett Nápolyban, máris súlyosan megsérült. A lengyel egyébként a legóvatosabb becslések szerint is január végén biztosan visszatér, de addig hol Callejón, hol Insigne, esetleg a csapatkapitány Hamsík, de még inkább az utóbbi időben lubickoló kis belgánk, Dries Mertens vette hátára a csapatot. Olyannyira, hogy jelenleg ugyanannyi góllal áll (10) a góllövőlistán, mint a tavaly még csapattárs, idén immár juventino Higuaín, de ami még fontosabb, nagyon sokszor ő jelenti a különbséget. Amit az utóbbi időben művel, az egészen pazar, az elmúlt két bajnokin hétszer is betalált (Cagliariban három, a Toro ellen hazai pályán négy gól - a negyedik, az igen!), ehhez pedig még közben hozzátett egy nyolcadikat is a BL-ben, a Benfica ellen.

Azzal egyébként, hogy Mertens két egymást követő fordulóban is legalább három gólt szerzett, negyvenkét éves bravúrt ismételt meg - 1974-ben Pietro Anastasi volt erre utoljára képes.

15 meccs, 10 gól, Higuaínnal holtversenyben negyedik hely a góllövőlistán - egyelőre...

A kedvenc ellenfél - Legalábbis Mertens biztosan szép emlékeket őriz a ma esti ellenfélről, az egyelőre nem túl erős szezont futó Fiorentináról. Amikor a holland PSV-től Nápolyba igazolt, első idényében október 30-án épp a Viola ellen szerezte meg első góljait kékben. A Fiorentinának aztán még egyszer, a májusi kupadöntőn is beköszönt, ugyanis ő szerezte a Napoli harmadik, mindent eldöntő találatát a fináléban.

Ami a csapatot illeti, a 2014-15-ös szezonban oda-vissza vertük a Fiorentinát, a hazai meccsen Mertens ismét gólt szerzett, tavaly pedig a két meccsen megszerezhető hat pontból négy jött össze egy hazai győzelem és egy firenzei döntetlen formájában. Az utolsó vereségünkért 2014 márciusáig kell visszamenni.

Azt a meccset Paolo Tagliavento vezette, ahogy a mait is, de ez nem lehet rossz ómen, inkább bízzunk abban, hogy szépen búcsúztatjuk az óévet, mondjuk a második helyen. Ehhez csak egy firenzei győzelem és egy római botlás kellene. Előbbi megoldható feladat Sousáék mostani formáját tekintve, és bár a Roma a Chievót fogadja otthon, annyi kellemes eredményt játszottak a közvetlen riválisaink: nem kérhetnénk karácsonyi ajándéknak egy szokásos, szívós, és ezúttal eredményes Chievót, amely elviszi az egyik pontot a Stadio Olimpicóból?