Ha túlzottan babonásak vagyunk elég csak naivan elhinnünk az alábbi folyamatot: 1984-ben a nyitó fordulóban a Verona 3-1-re legyőzte a nápolyiakat, év végén pedig scudettót ünnepelhetett, melyet a mai napig a csodával egyenlő tettként könyvelnek el. Most mi nyertünk 3-1-re a Bentegodiban, vagyis miénk lesz a dicsőség? Ilyeneken teljesen fölösleges elmélkednünk, inkább evezzünk vissza a valós életbe és nézzünk szembe a tényekkel: a Napoli pontosan ott folytatta mind a támadás építését, mind pedig a védekezést, ahol májusban befejezte. Ezzel pedig korántsem vagyunk megelégedve.
A már megszokott nyilatkozatstoppal - nemzetközi kupameccseink után nem állunk a sajtó rendelkezésére -, felfokozott várakozással és annak tudatában, hogy a Juventus végül simán verte 3-0-ra a Cagliarit, néztünk elébe egy veronai meccsnek. Bár azért valamilyen szinten tartottunk az ilyenkor még ezer fokon égő újonctól, nem kellett volna, hiszen már pár perc leforgása alatt vegytiszta képet kaphattunk az erőviszonyokról. Arról, hogy csak idő kérdése lesz, hogy a Napoli mikor viszi be az első tőrdöfést, mert a középpálya kifogástalanul szűrt és szerzett labdákat, elöl pedig ötletes támadások után kerültünk sokszor helyzetbe. Csak az a fránya első gól nem akart sehogy sem megszületni, pedig Insigne egymaga már ekkorra meglőhette volna a saját mesterhármasát.
A nápolyi közönségkedvenc nem csak zseniális passzaival, összjátékaival tűnt ki a mezőnyből, hanem a whoscored statisztikái szerint 4 kulcspassz és 5 szerelés is a nevéhez köthető. Ugyanilyen jól muzsikált a Jorginho helyén játszó Diawara a maga 96 passzával és ideköthető 92 %-os passzolási mutatójával. (További statok itt.) Például a második gólt is ők hozták össze, mikor a guineai elcsente ellenfele elől a labdát, majd Insignéhez juttatta azt, aki miután végigrobogott vele, külsővel tette át az érkező és végül gólszerző Miliknek. Egyszerűen zseniális volt és rögtön elfelejtette velünk, hogy pár perccel azelőtt micsoda mázli gól révén jutottunk előnyhöz.
Ha Milik gólját, illetve az egész kontra felépítést gyönyörűnek találjuk, akkor a századik Serie A meccsén első találatát jegyző Ghoulaméra talán már nincsenek is jelzők. Ugyan egy kipattanót varrt be kegyetlenül, de ahogy Reinától, szinte könnyed passzolgatással felhoztuk a labdát, abban megtalálható volt a sarrizmus minden apró porcikája. Az viszont jó kérdés, hogy a veronai játékosok miért mozizták végig, miközben nem a legnagyobb sebességfokozatban passzolgattuk ki őket, de ez már legyen az ő gondjuk és Pecchiáé.
És ahogy a támadás felépítése is lassan ment végbe, úgy vettük lazára a teljes második félidőt, tartalékolva a még mindig nem lefutott nizzai visszavágóra. Jut eszembe: a Nice 2-0-ra nyert a Guingamp ellen, Sneijder kezdett, Balotelli pedig beállt egy szűk fél órára. Tehát a második játékrészben már jócskán visszavettünk a tempóból és a Hellas is jobban támadott ki, melyet leginkább a védelmünk és mi szurkolók bánhattunk. Teljesen világossá vált, hogy könnyen zavarba hozhatóak vagyunk, egy-két veszélyes támadás az ellenféltől és olyan bizonytalan védekezést mutatunk be, mint akik először lépnek futballpályára. Hysajra és Chirichesre nincsenek szavak, amikor pedig ők ketten a védelemben vannak, kezdhetünk félni. Már a piros lapot érő szituáció előtt is akadtak bizonytalan megoldásaik - az egyik nézte, a másik a társra várt -, de Hysaj szabálytalansága abszolút a butaság kategóriájába sorolható. Az nem volt tiszta gólhelyzet, de albánunk úgy rántotta vissza ellenfelét, mintha majd a bíró biztosan továbbot intene ezután. Elseid sajnos már tavaly is inkább lefelé lógott ki ebből a nem túl acélos védelemből és nem túl biztató, hogy már a rajtnál mutatja újból ezeket a jeleket. Annyit felhozhatunk a védelmére, hogy az első félidőben a Ghoulam - Koulibaly kettőst is szépen behúzták a csőbe a Hellas jobbszélén, de a legtöbb esetben vagy rosszul fejezték be a lövést, vagy pedig Reina mentett óriásit. Igen, a majdnem elzavart Reina.
Csak összejött az első gól, most már jöhet a szerződés hosszabbítás
Ennyire azért nem vészes a helyzet: Nápoly felett gyönyörűen süt a nap, csak olykor beborul az ég. Az összkép még mindig inkább pozitív és ha azt nézzük, hogy először sikerült három ponttal indítani a bajnokságot Sarri mesternek, akkor van okunk örülni. Csak ez a védelem kérdés aggaszt minket évek óta és fog ezután is, mert ugyan még néhány nap hátravan a mercatóból, Callejón posztjára vannak kiszemeltjeink. Ha a játékot nézzük még azt is mondhatjuk, hogy olyan szempontból fejlődtünk, hogy nem nagyon lehet észrevenni a szezon eleji formát. Ennyi helyzetet pedig a későbbiekben is ki fogunk hagyni. Vagy ha ez a szint a szezon eleji formánk és még tudunk pár lépcsőfokot feljebb lépkedni innen, akkor meseszép szezon előtt állunk. Viszont a kérdés továbbra is fennáll: a támadóink többet fognak-e villogni, mint védőink bakizni? Ezen múlik majd minden, a Serie A-ban pedig különösképpen.
