Az Inter rabolt pontot a San Paolóból vagy mi hagytunk elveszni két egységet? Ez az a kérdés, melyben jókat lehetne vitatkozni és melyre egyszerűen azt lehetne válaszolni, hogy igazságosabb és olaszosabb végeredmény nem is születhetett volna az éllovasok rangadóján. Ha Gianni Brera élne és látta volna a találkozót valószínűleg csettintett volna egyet, miközben csak a következőt emlegette volna: "a tökéletes futballmérkőzés 0-0-ra végződik".
Brerának talán a mai Napoli nem tetszene - bár a csapat játékát látva ezt nehezen hinnénk el -, de a szombati meccs annál inkább, hiszen Sarri próbálkozásit, Spalletti nagyszerűen hatástalanította a sakktáblán, majd amikor a tar mester lendült akcióba, edzőnknek kellett kivédekeznie a támadásokat. A meccset tulajdonképpen körül lehetne írni a két edző taktikai húzásaival, egymás játékának kioltásával is, de ennél sokkal összetettebb képet kapunk.
Adott egy a csak a bajnokságra koncentráló, meccsről-meccsre fejlődő, hosszú idő után végre csapat képét mutató Inter és egy Bajnokok Ligája meccsről jövő, lendületben lévő Napoli, mely fontos pontokat hagyott veszni Manchesterben. És akkor még nem beszéltünk csapatunk irtó nehéz sorsolásáról, az élcsapatokhoz képest forgatott, ám mégis szűknek vélt keretről, mely talán most mutatta igazán az első jeleket. Az első, fáradtsághoz köthető jeleket. Mert akármennyire is jól elöl az Insigne -Mertens - Callejón tridente, bármennyire is jól szűr és aranyat érő a Hamsík - Jorginho - Allan hármas, az ő erejük is fogytán van. Nyilván ezért is kezd olykor Diawara és Zielinski, de ha jól megfigyeljük egyik kezdő középpályás sorunk sem játssza végig az adott meccset, vagyis azt a minimum 15-20 perc meccsterhelést megkapják a cserék is.
Mertens most sajnos nem villogott annyira
Ugyanakkor semmiféle vészharangot nem fogunk kongatni, mert Sarrival az élen egyszer sem a szűk keret vagy a kulcsjátékosok agyonterhelése miatt nem tudtunk bajnokságot nyerni. Sarri első idényében egy óriási hullámvölgybe kerültünk február - március környékén, míg tavaly Milik kidőlése után teljesen át kellett állítani a Napoli játékát, mely beletelt némi időbe. Ha pedig csak a mostani meccsre vetítjük kifejtegetéseinket, találkoztunk egy nagyszerű Interrel, melynek a trénerét Luciano Spallettinek, míg a kapusát Samir Handanovicnak hívják. Sajnos utóbbi most emberfeletti teljesítményt hozott le, még a hajrában is szenzációs védéssel sokkolta a San Paolo népét.
A végjátékhoz közeledve egyébként is olyan érzés volt bennem, hogy ez az Inter úgy fogja megnyerni a meccset, mint a korábbi kupameccset, ahol szintén mi voltunk az esélyesek, de nem találtuk a játékunkat. Vecino felfutása és helyzete, a sok Inter szöglet egymás után vagy a lassú játékunk, mind azt vetítették előre, hogy itt az egy pontnak is nagyon örülnünk kell majd a végre. Feltéve, ha marad az az egy pont.
Szerencsére ez maradt, mert a Napoliban volt annyi erő és kellő tapasztalat, hogy ne kapjon ki egy ilyen fontos rangadón, melynek inkább a lélektani hatása lett volna óriási veszteség egy vereség esetén. Sarri a meccs végi sajtótájékoztatóban azt nyilatkozta le, hogy úgy látja a játékosai inkább a scudettóra hajtanak, mint a BL trófeára. Hogy helyes volt-e ilyet lenyilatkozni nem tudjuk, viszont maga a közösség biztosan tudja magáról, hogy egy nemzetközi trófeára még kevesek, de a Serie A-ban most végre összejöhet az, amit annyira szeretne mindenki Nápolyban. Azt is mondta még, hogy a pályát 75 %-ban uralták egy nagyon erős ellenféllel szemben, de több ilyen játékot nem szabad megengedni, mert akkor jönnek a pontvesztések.
Egy védés a sok közül
Keseregni, búslakodni, valamint az üldözők sima győzelmein nincs értelme rágódni; ellenben készülni kell a szerdai ellenfélre, a Genoára. Sarrival ellenük még nem sikerült nyerni a Marassiban, két darab 0-0 a mérleg, melyen mindenképpen javítanunk kell. Ha nem jönne össze a győzelem, akkor a média hullámvölgyet emlegetne, repedést a fedélzeten, mely nyilván a játékosok önbizalmára sem lenne jó hatással. Részben ezért is lesz fontos a következő bajnoki, ezért is kell nyerni testvércsapatunk ellenében.
