Ha a tavalyi BL csoportkör során a kínok kínját jártuk meg, akkor most valószínűleg a pokolban orosz rulettezünk. Ennél a gyilkos játéknál pedig sajnos odáig fajultak a dolgok, hogy míg nekünk csak nem tele van a tár, addig az ellenfélnek szinte üres és bőven nyertes pozícióba került. Lefordítva ezt a foci nyelvére azt jelenti, hogy nagyon messze kerültünk a csoportból való továbbjutástól a Guardiolaék ellen elszenvedett vereség után, mivel Ukrajnában jött a papírforma.
Először is szögezzünk le egy dolgot! Tisztában voltam a tényekkel, hogy a Manchester City padján egy a miénknél jóval rutinosabb, világklasszis tréner ül, aki egy a Napolinál jóval combosabb keretre felügyel nap mint nap. Azt azonban már csak a legrosszabb rémálmaimban gondoltam volna, hogy a San Paolót győztesen fogják elhagyni, mivel tartottam olyan jónak magunkat, hogy ez ne így legyen. Angol csapat még egyébként sem vitt el három pontot Nápolyból az európai kupákban a tegnapi napig, és a félreértés elkerülése végett tegnap sem a Napolival volt a baj. A baj az volt, hogy ez a Manchester City még a fennállása egyik legszebb időszakát élő csapatunknak is túl nagy falat volt. Nem akarok túlzásokba sem esni és messzemenő következtetéseket levonni, de meglehet, hogy a következő BL győztessel maradtunk alul kétszer is pár hét leforgása alatt.
Akár csak a Real ellen, tegnap is a fejes gólok nyírtak ki
És ha a jó dolgokat, a pozitívakat akarjuk visszakeresni a szerdai meccsben, akkor bátran elővehetjük az első fél órát, ahol nem pusztán domináltunk és helyzeteket dolgoztunk ki, de még Guardiolát is elbizonytalanítottuk a kispad mellett. Mert a Napoli olyan presszinget helyezett a PL éllovasára - direkt említem így -, hogy például az, az első negyed órának csaknem a 82 %-át a saját térfelén töltötte el. Egyszerűen nem bírt kijönni a szorításból, amikor pedig sikerült neki, az sem tartott sokáig, mert rögtön hibára kényszerítettük őket és a labda már újfent a miénk volt.
A probléma sajnos az volt, hogy akár csak a Real ellen, úgy most sem tudtuk ezt szinten tartani és egy idő után - a spanyolok ellen 45, tegnap 30 percig tartott a csoda - visszaesett a játékunk. Nem akarjuk ezt összefüggésbe hozni Ghoulam sérülésével, mert a nyolcaddöntőben nem ezzel volt a gond, csupán érdekes adatként szolgál, hogy mikor a balhátvédünket le kellett cserélnünk, alapjaiban változott meg minden. Persze az sem mondhatjuk, hogy nincsenek összefüggések a történések között, mert Hysaj már nem tudott úgy besegíteni a bal szélen megszokott összjátékba, nem úgy ment ott a védekezés sem, és mivel a jobb szélre Maggiónak kellett beszállni, ott is hiányossá váltunk. Ha tetszik, ha nem megkopott a rutinos hátvédünk sebessége és neki már nehéz felvennie a futóversenyt a City szélvész gyors tinijeivel.
"Ó, fiam, há' hogy vezeted azt a labdát...
Hamsík elveszett volt és sajnos Mertens sem brillírozott a gólpasszát leszámítva. Viszont Insigne magára talált és ő vette fel magára a húzóember szerepét - kár, hogy az a lövése a kapufán csattant. Ugyanakkor nem lehetett nem észrevenni, hogy a második félidőre már totálisan elfáradt a csapat, lehet, hogy Sarri rosszul cserélt, de sokkal inkább helytelenül keverte a középpályás lapokat, hiszen a sorminta szerint most a Diawara - Zielinski kettősnek kellett volna jönnie. Ehhez képest Allan és Jorginho futottak ki a kezdéshez, nyilván tanulva az odavágóból. Lehet ezzel magyarázni a dolgokat, de említett kettősben azért benne lehetett a hétvégi bajnoki meccs is.
A facebookon áradó trollkomment cunamira és a Napolin való röhögésre nem térnék ki, mert az oldalunkon erről említettem pár szót. Sokkal többet adok én Sarri és Guardiola szavaira, akik becsülik és tisztelik egymást, felnéznek egymásra, elismerik a másik tudását. A katalán tréner már az első meccs előtt sem a szokásos tiszteletből beszélt a Napoli stílusáról, arról, hogy milyen szépen játsszák a futballt, hanem mert ez tényleg így van. Ahogyan Sacchi sem szokott mindenkiről elismerően beszélni, az a túlzott romantikus edző, aki még a győzelmek között is különbséget tesz. Számára abszolút nem mindegy, hogy egy csapat miként éri el a győzelmet és mivel Sarri látványosan szokta, így Guardiolához hasonlóan ő is szerelmes a nápolyi fociba. Ezért dicsér alkalomadtán és ezért mondja azt, hogy kár lenne bántani a Napolit a vereségért, mivel így még senki ellen sem látta szenvedni a Manchester Cityt.
... te, te, te szerencsétlen!"
A feketelevest a végére hagytam. Ghoulam súlyos térdszalag-szakadást szenvedett, a Sahtart pedig még épphogy látjuk magunk előtt, hat egységnyire. Amatőr foci pályafutásomból adódóan és a visszajátszások után már sejtettem, hogy Ghoulam számára egy ideig véget ért a foci. Én "csupán" ficamot és rándulást szedtem össze a térdemmel, de sosem az ellenfél által elkövetett szabálytalanság után. Ha letapad a lábad vagy netán rosszul érsz földet sokkal rosszabbul jársz, mintha az ellenfél egy jókorát rúgna a bokádba. Utóbbi egy hét múlva elmúlik, míg előbbieknél a mankó életed részévé fog válni néhány hétre. Te pedig hónapokra búcsút inthetsz a játéknak. Úgy tudjuk egyébként, hogy Ghoulamot holnap fogjuk megműteni, a posztjára már beindult a keresés, sorjáznak a cikkek, melyek a lehetséges jelölteket foglalják össze. Illetve jó kérdés, hogy kizárva a mercatót, házon belül meg tudjuk-e oldani a pótlását. Januárig biztosan meg kell, ez időszak alatt pedig meglátjuk, hogy van-e szükségünk új balhátvédre.
Ami a továbbjutást illeti, sajnos jelentősen lecsökkentek az esélyeink, mivel a Sahtar legyőzte a Feyenoordot és két körrel a vége előtt hat ponttal mennek előttünk. A következő fordulóban velük játszunk a San Paolóban és amennyiben nem győzzük le őket, számolgatnunk sem kell már. Ha pedig győznénk, akkor úgy drukkolhatnánk az utolsó fordulóban a Manchester Citynek, hogy ne vegyék félvállról a meccset. Erre azért nem gondoltunk volna a sorsolás pillanatában, de sajnos ezzel kell együtt élnünk most már. Ha végül kiesünk, akkor ez egy fekete folt lesz az eddig majdnem makulátlanul tiszta szezonunkban, de a kardunkba akkor sem fogunk dőlni. Nem is szabad: sem játékosnak, sem pedig szurkolónak. Előbbieknek például tiszta fejekre lesz szükség hétvégén a Chievo ellen, utóbbiaknak pedig az, hogy jóban-rosszban kitartsanak a csapat mellett. Mert ez a csapat igazán megérdemli ezt!
