A Sahtar elleni vereségen kár keseregni, bosszankodni, hiszen holnap máris itt a javítás lehetősége és tovább lehet gyarapítani pontjaink számát a bajnokságban. A Bajnokok Ligájában tehát nem sikerült repülőrajtot venni, de a Serie A-ban eddig vesszük az akadályokat és a következő hazai meccsünkön minden esélyünk meg lesz arra, hogy a sorozatot tovább nyújtsuk egy abszolút újonc ellen, akikkel ráadásul campaniai derbit nyomunk.
Visszatérve a BL meccsünkre sok dologban lehet keresni az okokat a vereségünkre. nyilván, ha győztünk volna azt természetesnek vettük volna, egy vereség esetén pedig sokszor úgy teszünk, mintha egy világ dőlt volna össze bennünk. Szóval feltehetjük a kérdést, hogy Hamsík miért nem a tavalyi önmaga - Sarri hatodszorra is lecserélte idén -, a Diawara - Zielinski pár miért nem működött, miért nem Mertens kezdett elő, Reina biztató, jó formája hová tűnt.
Ezekre a kérdésekre Sarri és stábja majd megtalálja a válaszokat, mi szurkolók pedig elfogadjuk, hogy 17 tétmeccs után, március óta először szenvedett vereséget a Napoli. Igaz, hogy fontos pontokat hullajtottunk el a BL nyitányán, de még semmi sincs veszve, meg merem kockáztatni, hogy még az első helyre is odaérhetünk, mert a vereségből tanulni fogunk. A Napoli erejéből semmit nem vesztett, továbbra is Európa ha nem is közvetlen, de az utána jövő mezőnyéhez tartozik, olasz csapatnak nincs olyan hosszú európai kupaindulási sorozata, mint Hamsíkéknak és az a 12. hely is nagyon szépen mutat. Így pedig annyira nem is nagy szégyen kikapni a 17. helyezettől - ezt a helyet foglalják el az ukránok az UEFA tabelláján.
Óriási siker volt a feljutásuk
A kisebb gödörből pedig jobbkor nem is lehetne kijönni, mint a Benevento elleni hazai meccsen, melyre a hírek szerint közel 50 ezer néző fog majd kilátogatni. Elvégre derbit játszunk majd Marco Baroni szimpatikus fiai ellen, akiket muszáj lesz lenyomnunk, hogy tartsuk a lépést a többiekkel, például a Crotonében nyerő és már 12 pontos Interrel. Apropó Baroni. A Benevento sikeredzője régi ismerős lehet, hiszen a pályafutását a szülővárosában, Firenzében indító Baroni két szép idényt is eltöltött a Vezúv lábánál. 1989-től 1991-ig erősítette a Napolit, így tagja volt a '90-ben scudettót nyerő csapatnak, mi több az utolsó fordulóban ő fejelte be Maradona szabadrúgását a Lazio kapujába, mely 1-0-al sikerült magunk mögött tartani a Milant s elhozni a második aranyat. Baroni, annak ellenére, hogy védő volt, igen attraktív és bátor támadófocit játszat csapatával. Ezt alátámasztja, hogy mindhárom meccsükön minimum 15-ször lőttek kapura. Persze ne zemani léptekben beszéljünk, mikor a támadófocit emlegetjük, hanem kontrafocit, mely mellé ésszel vállalja be a támadást és a kreativitás terén sem vall szégyent. Ugyanakkor nehezen is lehet őket legyőzni. Eddigi három meccsükön mindig egy góllal kaptak ki, legutóbb például a Torino csak a végjátékban tudta kicsikarni a győzelmet jelentő három pontot ellenük.
Baroni győztes fejes gólja 1990-ből a Lazio ellen
Javításra, győzelemre és derbire is készülünk tehát. Sok szempontból újszerű lesz a találkozó, mert a 2007-es feljutás óta elszoktunk az ilyen meccsektől és leginkább az észak - dél ellentét kapcsán hoztunk fel derbiket, illetve bónuszként itt voltak a szicíliaiak, a Cagliari, valamint azok a déli csapatok ,melyek épp a Serie A-ban szerepeltek. Ha pedig a campaniai derbik között keresgélünk, akkor is legelőször a Napoli - Avellino meccsek ugranak be: az idősebb korosztálynak a '70-es, '80-as évekből, míg a fiatalabbaknak az új évezredből, igaz utóbbiakat már nem az első osztályban rendezték meg. Természetesen a Benevento elleni meccseinket is alsóbb osztályban kell keresgélnünk: a 2004/05-ös szezonban két darab 2-0-ás győzelmet arattunk még a harmadik vonalban. Holnap 15 órától kiderül, hogy miként alakul a két csapat közös történelme, immár a legfelsőbb osztályban.
Forza Napoli!
