Egy újabb nagyon sima győzelmet arattunk a San Paolóban, ahol az ideális edzőpartner szerepét ezúttal a Cagliari csapata vállalta fel. Noha nem illik egy kézlegyintéssel így leszólni ellenfelünket, de a szárdok csak minimálisan tettek tanúbizonyságot arról, hogy erősebbek lennének a pár hete hatost benyelő Beneventónál. A 3-0 tulajdonképpen egy vállalható eredmény számukra és csak rajtunk múlt, hogy nem lett nagyobb közte.
A jó ebédhez szóló nápolyi örömfoci már a kezdősípszó után elkezdődött és mindaddig tartott, míg a fiúknak volt kedvük focizni. Végig kézben tartva a mérkőzést, a végletekig kijátszva az ellenfelet és passzok százaival fárasztottuk a Cagliari játékosait. Jól jegyezzük meg: már az első félidőben 460 passzt jegyezhettünk fel az ellenfél 157-jével szemben, s tegyük hozzá, hogy a szünetig 75 %-ban birtokoltuk a labdát, a párharcok 60 %-át megnyertük, míg a levegőben 75 %-ban. Arra hogy a végére majdnem 950 passzt tudtunk felmutatni és ebből 842 rövid passz volt, Guardiola is csettintene. Vagyis minden számadat azt mutatja, hogy a Napoli hatványozottan múlta felül ellenfelét, a látottak pedig azt, hogy mindezt komolyabb megerőltetés nélkül abszolválta.
A legjobb dolog már négy perc múlva megtörtént, mikor egy újabb szenzációs támadást vittünk fel a bal oldalon, majd Mertens vagy 4-5 védő között betett labdájára az érkező Hamsík betalált Cragno kapujába. Ez volt kapitányunk 114. gólja nálunk és már egyetlen egy választja el, hogy fellépjen az Isteni Diego mellé. A góljánál viszont nem annak örültünk, hogy ennyire közel került Maradonához, hanem hogy végre lerázta magáról a kritikusok kellemetlen hangját és talán önmagában is áttört egy képzeletbeli gátat, mely előbbiek megjegyzéseiből és a Maradona rekord megdöntéséből épült fel. Nem kellene pedig ezzel a rekordmegdöntéssel foglalkoznia, de az embert tudat alatt is hajtja a dolog és valószínűleg ez hathatott ki a játékára. Viszont reméljük, hogy innen már újra a régi Hamsík vezeti ki a pályára a csapatot és hamarosan újabb gólokkal tesz róla, hogy ne kelljen erről a statisztikáról sokáig beszélni.
Már csak egy gólra van Maradona rekordjától
A mai Napoliban nem csak az a jó, hogy viszonylag könnyedén lépi át azokat az ellenfeleket, akikkel szemben tavaly olyan sok pontot elszórt, hanem hogy olyanok is szállítják a gólokat, akiktől nem várná az ember. Jó példa erre a Ferrában nyerő emberré elő lépő Ghoulam, most pedig Hamsík és a Lazio után újra betaláló és a meccset végleg eldöntő Koulibaly. Mertensnek pedig ha olykor nem sikerül akcióból, akkor a társakat szolgálja ki vagy 11-est harcol ki és értékesít.
Sarri csapatát pedig nem véletlenül dicséri körbe egész Európa, járnak csodájára annak, hogy mi lehet a Napoli titka. Mit tudhat a futballról egy olyan ismeretlen szakember, aki csupán három éve debütált a Serie A-ban edzőként? Aki játékosként csak amatőr szinten játszott és az edzői pálya előtt a bankszférában dolgozott. És az edzői pályára való lépése után is ritka esetnek számított, mikor is több idényt tudott maradni egy-egy egyesületnél. Ez az ember most rekordok sorozatát dönti egy olyan csapattal, melynél korábban aligha számítottak ilyen eredményekre, mindezt az olasz hagyományoktól teljesen elütő focival. Mert ez a nápolyi foci nem csak eredményes, hanem gyönyörű is.
És ami a rekordokat illeti, egészen elképesztő, de ott tartunk, hogy immár 19 meccs óta veretlenek vagyunk a Serie A-ban, mely 17 győzelemből és 2 döntetlenből tevődik össze. Zsinórban 7 meccset húztunk be idegenben - szintén Serie A - és legutóbb még tavaly október 29-én kaptunk ki a Juventus ellen. Az említett 7 győzelem mellé pedig még 8-at tudunk felmutatni, valamint 2 döntetlent. Ez még hazai pályán is megsüvegelendő sorozat lenne, hát még idegenben! S természetesen nincs még vége. A 3-0-ás győzelmünk azt is jelenti, hogy legalább 25 góllal egyetlen csapat sem állt még a Serie A-ban 100%-os mérleg mellett hét fordulót követően; illetve azt is - és ez a legnagyobb szenzáció -, hogy immár a Napoli az egyedüli a top bajnokságokat tekintve, mely 11 meccsen keresztül mindig szerzett legalább három gólt. És ugyan még nem Serie A rekord, de a sorozatban elért 12 bajnoki győzelem is szépen mutat a nápolyi dicsőséglistán.
Massimo Rastelli is megfordult játékosként a Napoliban, de Pecchiához és Baronihoz hasonlóan ő sem tudott mit kezdeni Sarri csapatával
Még számomra is hihetetlen, hogy ilyen statisztikákról kell írnom, egyúttal tudom azt is, hogy semmi nem tart örökké és a legváratlanabb pillanatokban szoktak megtörni az ezekhez hasonló sikerszériák. Most jön a válogatott szünet, de utána irtó kemény csaták várnak ránk és könnyen lehet, hogy már az első fellépésünk alkalmával lezárul minden, mikor is a Romához megyünk meccselni. Nyilvánvaló, hogy senki sem szeretné, csak legyünk tisztában, hogy micsoda erőfelmérő találkozóink lesznek majd mikor a Roma, Manchester City és az Inter jönnek velünk szemben.
De addig is örüljünk ezeknek a rekordoknak, a szép játéknak, az e mellé párosuló eredményességnek. És annak, hogy talán végre joggal kijelenthető: bajnokesélyes a csapatunk.
