Tudtuk, hogy a Manchester City jelenleg talán Európa legjobb formájában lévő csapata, de a Napoli sem panaszkodhatott a 8/8-as Serie A-rajtjával. Parázs meccsre volt kilátás, amelyet nagyon sokan vártak a két, támadófocit propagáló gárda miatt.

Aztán nagyon gyorsan rémálomba fordult a meccs. Mindössze kilenc perc telt el, amikor a Manchester City Kyle Walker révén veszélyeztetett. Ebbe még sikerült belelépni, de a lepattanó éppen Raheem Sterling elé került, aki közelről nem hibázott. 1-0 oda. A manchesteri gépezet pedig zakatolt tovább, ugyanis a 13. percben már kettő volt az előny: ekkor de Bruyne csinált hülyét a védelmünkből, centerezését pedig Gabriel Jesus váltotta gólra. 4 perc alatt két gól - hidegzuhany.

Kimondottan csúnya volt az első harminc perc

Az volt az érzésem, hogy a csapat kóvályog a pályán, a nagyobb baj pedig az volt, hogy az angolok is megérezték a vérszagot - a 25. percben az imént még gólpasszt adó de Bruyne lőtt 18-ról egy sistergős felső lécet, ami után a labda éppcsak a gólvonal elé pattant le. A 28. percben még néhány centivel közelebb jártak a hazaiak a gólhoz, ekkor egy közeli lövést kellett Koulibalynak a gólvonalon blokkolni. A labda részben már túl volt a gólvonalon...Szerencsére nem teljes terjedelmével.

Régen játszott a Napoli ennyire gyatrán, fél óra után úgy nézett ki, hogy a gyakorlatilag egész Európa által dicsért Sarri-alakulat jókora verésbe néz bele az Etihadban. Gyakorlatilag néhány centin múlt, hogy 3-0, vagy akár 4-0 legyen az állás, de Reináék legnagyobb szerencséjére maradt "mindössze" kettő a hátrány. Aztán szép lassan a Napoli is megérkezett a pályára...

Ez se volt sokkal szebb...

A 38. percig szép fokozatosan egyre ígéretesebb támadásokat szövögettünk, aminek az előbb említett minutumban meg is lett az eredménye - a fejelni felugró Raúl Albiolt Kyle Walker príma dzsúdómozdulattal, a derekánál átfogva kapta le a levegőből, ami után meg is kaptuk a tizenegyest. Nagy kár, hogy élni nem sikerült vele, Mertens ugyanis rettenetesen lőtt, a City kapusa pedig így védeni tudott. Maradt a 2-0.

A második félidő alapvetően igencsak gyenge lett, de egy pozitívuma mindenképp volt - egyenlő erők küzdelmét láthattuk a pályán. A végeredmény a minősíthetetlen kezdés ellenére többé-kevésbé vállalható lett, ugyanis egy második tizenegyessel még szépíteni is sikerült (nem is Mertens, hanem Diawara rúgta...), így 2-1-es vereséggel jöhettek haza Sarriék Nápolyba, ahol most mindenki készülhet az Inter elleni óriási derbire, amin az első helyezett játszik a másodikkal.

Vállalható vereség lett a vége Diawara gólja után

Ha az első félórát nem vesszük, tulajdonképpen nem játszott rosszul a csapat. Ezt elmondta Pep Guardiola is, aki szerint "egy ilyen csapat ellen lehetetlen volt 90 percig dominálni", illetve Maurizio Sarri is megtalálta a pozitívumokat, aki úgy vélte a meccs után, hogy csapata 60 percig egyenrangú ellenfele volt a hazaiaknak. Talán elfogultság nélkül is van ebben valami.

Ettől persze még a vereség fájó, főleg annak fényében, hogy a Sahtar Doneck nyerni tudott a Feyenoord ellen Rotterdamban, pedig a hazaiak még vezettek is. A helyzet jelenleg az, hogy a maradék három meccsen mindenképp nyerni kell a Sahtar ellen, illetve hazai pályán jó lenne elkapni a Manchester Cityt is. Csak így lehet esély.

Hétvégén pedig Napoli-Inter, Erasmus-félévem során először velem is a lelátón.