Nyilván szeretjük, ha a szívünknek legkedvesebb csapat szépen játszik, és mondjuk gálázva lő 4-5-6 gólt az éppen adott 90 perc során. Ebből szerencsére az utóbbi időben bőséges adagot kaphattunk, ugyanis az előző tíz bajnoki mindegyikén szerzett a csapat legalább három gólt. Gyönyörű sorozat volt, Olaszországban rekorddöntés, Európában rekordbeállítás. A forduló előtt ezzel együtt görgettünk egy másik szép sorozatot is, ugyanis hétből hét győzelemmel kezdtük a szezont. A Roma ellen itt volt a lehetőség, hogy mindkettőt folytassák Hamsíkék.

Ha valaki kritizálni akarja a Napolit, legtöbbször két dologgal szokott jönni: vagy azzal, hogy tavaszra úgyis kipukkad, mert ugyanazok az emberek játszanak, vagy, ha éppen nem ezzel támadják a csapatot, akkor azzal, hogy csak a kiscsapatok ellen brillírozik, a nagyokkal nem tud mit kezdeni. Nos, az elsőben sajnos mindenképp van valami, azonban a másodikban, ha esetleg volt is, idén mindenképp változás állt be - a Napoli megtanulta megnyerni a szenvedős meccseket.

Kijutott már ebből a csapatnak, ilyen volt az Atalanta elleni, ahol hátrányból sikerült a végére 3-1-et csinálni, illetve a SPAL is jócskán megnehezítette a gárda dolgát, az újonc ferraraiak ugyanis előbb vezettek (1-0), majd döntetlenre is álltak (2-2) ellenünk.

Az öröm pillanatai

A szűkös idővel olykor nem csak mesterünknek gyűlik meg a baja, hanem sajnos sokszor nekünk is, így a mai beharangozó egészen különbözni fog a megszokottól. A posztot egyfajta hangolódásnak is lehetne nevezni az esti rangadóra, ahol a szezon előtt alábecsült, eddig mégis kiválóan teljesítő Roma vendégei leszünk. Benne van a pakliban, hogy pár rekord sorozat most fog megszakadni, de csapatunkat ismerve az is, hogy egy a tavaszihoz hasonló sikerrel hagyjuk el az Olimpicót.

Egy újabb nagyon sima győzelmet arattunk a San Paolóban, ahol az ideális edzőpartner szerepét ezúttal a Cagliari csapata vállalta fel. Noha nem illik egy kézlegyintéssel így leszólni ellenfelünket, de a szárdok csak minimálisan tettek tanúbizonyságot arról, hogy erősebbek lennének a pár hete hatost benyelő Beneventónál. A 3-0 tulajdonképpen egy vállalható eredmény számukra és csak rajtunk múlt, hogy nem lett nagyobb közte.

A válogatott szünet előtti sorozat utolsó felvonásai következnek a  héten, többek között is legelőször a Feyenoord elleni hazai Bajnokok Ligája találkozó. Szinte kötelező feladatnak tartjuk, hogy kijavítsuk előző körös botlásunkat és elejét vegyük a rossz startnak.

Szenvedve, de a szezon eddigi legizgalmasabb mérkőzésén gyűrtük le a SPAL-t és gyarapítottuk pontjaink számát,  nem mellékesen beállítva vagy megdöntve számos rekordot. A sikernek és a vele együtt lévő 100 %-os mérlegnek kifejezetten örülünk, de közben a másik szemünk sír, hiszen újra elvesztettük Miliket. Hihetetlen balszerencse, de lengyel támadónk ismét egy keresztszalag szakadást szedett össze, ezzel régi - új helyzetet teremtve és elgondolkodtató feladat elé állítva Sarrit a folytatásról.