Nyilván szeretjük, ha a szívünknek legkedvesebb csapat szépen játszik, és mondjuk gálázva lő 4-5-6 gólt az éppen adott 90 perc során. Ebből szerencsére az utóbbi időben bőséges adagot kaphattunk, ugyanis az előző tíz bajnoki mindegyikén szerzett a csapat legalább három gólt. Gyönyörű sorozat volt, Olaszországban rekorddöntés, Európában rekordbeállítás. A forduló előtt ezzel együtt görgettünk egy másik szép sorozatot is, ugyanis hétből hét győzelemmel kezdtük a szezont. A Roma ellen itt volt a lehetőség, hogy mindkettőt folytassák Hamsíkék.

Ha valaki kritizálni akarja a Napolit, legtöbbször két dologgal szokott jönni: vagy azzal, hogy tavaszra úgyis kipukkad, mert ugyanazok az emberek játszanak, vagy, ha éppen nem ezzel támadják a csapatot, akkor azzal, hogy csak a kiscsapatok ellen brillírozik, a nagyokkal nem tud mit kezdeni. Nos, az elsőben sajnos mindenképp van valami, azonban a másodikban, ha esetleg volt is, idén mindenképp változás állt be - a Napoli megtanulta megnyerni a szenvedős meccseket.

Kijutott már ebből a csapatnak, ilyen volt az Atalanta elleni, ahol hátrányból sikerült a végére 3-1-et csinálni, illetve a SPAL is jócskán megnehezítette a gárda dolgát, az újonc ferraraiak ugyanis előbb vezettek (1-0), majd döntetlenre is álltak (2-2) ellenünk.

Az öröm pillanatai

Bizonyos szempontból a Roma elleni összecsapás is beleillik a fentebb említett kettő sormintájába. Egyrészt azért, mert szép meccs semmiképp nem volt, én személy szerint (Nápolyban vagyok fél évig) egy kivetítős kocsmában láttam Insigne gólját a 20. percben, aztán szép lassan, talán az alkohol hatásai miatt is, majdnem belealudtam a meccsbe. A gyenge meccsekre szokták általában azt mondani jókora eufémizmussal különböző önjelölt szakértők, hogy a játék küzdőszelleme dominált. Na ez is valami ilyesmi volt.

Kétségtelen, ez a védés is kellett a győzelemhez...

Amellett viszont, hogy most csak egy gólt lőtt a Napoli - Insignének ez volt a századik a Napoli mezében -, egy pillanatig sem éreztem azt, hogy a Romának bármilyen esélye lenne, még úgy sem, hogy egyébként hazai pályán játszottak. Oké, lőttek egy kapufát egy szép átlövés végén, illetve kellett a 3 ponthoz egy Reina-bravúr is, de úgy tűnt, Sarri és tanítványai végig kézben tartják az események alakulását, a Roma pedig csak annyira él, amennyire hagyják őt. Másrészt meg azért voltak szép számmal vendéghelyzetek is, szóval nem tűnt úgy, hogy aggódni kellene.

Szóval maradt az 1-0. A meccsenkénti három gólos sorozat így megszakadt, de a tökéletes mérleg továbbra is megvan nyolcból nyolc győzelemmel. A Roma tegnapi vereségének köszönhetően immár kilencpontos hátrányban van a Napolihoz képest, de a Juve esetében is öt pont a deficit, miután a tegnap délutáni meccsen, eggyel a Roma-Napoli előtt hazai pályán kapott ki a Laziótól 2-1-re. Az Atalanta és a SPAL után mindenesetre megvan egy újabb kiélezett meccs, az pedig, ahogy mondani szokták, egy nagy csapat ismérve, ha a rossz meccseket is hozni tudja.

Most vagy soha?

Századszor is Lorenzo