Szenvedve, de a szezon eddigi legizgalmasabb mérkőzésén gyűrtük le a SPAL-t és gyarapítottuk pontjaink számát, nem mellékesen beállítva vagy megdöntve számos rekordot. A sikernek és a vele együtt lévő 100 %-os mérlegnek kifejezetten örülünk, de közben a másik szemünk sír, hiszen újra elvesztettük Miliket. Hihetetlen balszerencse, de lengyel támadónk ismét egy keresztszalag szakadást szedett össze, ezzel régi - új helyzetet teremtve és elgondolkodtató feladat elé állítva Sarrit a folytatásról.
A mérkőzésen történtekről, a bolognaihoz hasonló nyögvenyelős győzelemről, Ghoulam szólójáról és jobb lábas góljáról, rekordokról, egy roppant szimpatikus SPAL-ról és szurkolóiról, valamint a Paolo Mazza stadion nagyszerű hangulatáról kellene, hogy írjak, de valahogy nem megy. Három nappal a meccs után, de már rögvest azt követően sem ez foglalkoztatott a legjobban engem és szerintem az összes többi Napoli drukkert sem, hanem Arek Milik újabb brutális sérülése.
A mérkőzés végéhez közeledve Milik újabb keresztszalag szakadást szenvedett, és míg tavaly a bal térde bánta, most a jobb sérült meg. Döbbenetes, hogy egy 23 éves fiatalember a karrierje elején ilyen megpróbáltatásokon kell, hogy keresztülmenjen. Ha belegondolunk, gyakorlatilag még el sem kezdte nápolyi karrierjét, miközben már a második komolyabb sérülésével kell, hogy farkas szemet nézzen. Tavaly egy jól induló egyéni szezont szakított félbe a Dánia elleni térdsérülése: emlékezzünk vissza, hogy duplán szállította a gólokat, mind a Serie A-ban, mind pedig a BL-ben, míg el nem érkezett az a balsorsú találkozó. Aztán jött a hosszas kihagyás, a meccshiány, a kezdőből való kiszorulás és vissza nem kerülés, s nem utolsó sorban a Napoli olyan formátumú játékbeli átalakulása, amelybe csak épphogy kezdett beleszokni. Tavasszal nem találta a formáját, se a góllövő cipőjét és egy újfajta ellenféllel találkozott: végérvényesen kiszorult a kezdőből, mert a helyére bedobott Mertens olyan középcsatár erényeket villogtatott, melyekre aligha számítottunk. És valószínűleg Milik sem számított rá.
Ismét hosszú hónapokra dőlt ki
Szombaton, Ferrarában pedig újabb hosszú hónapokra elveszítettük, így nem hogy közelebb került volna a beilleszkedéshez, hanem félő, hogy egyáltalán lesz-e számára valaha is visszaút a kezdőbe és hogy a csere szerepét meddig fogja tűrni. Már az idei év is tele volt rejtélyekkel, hogy vajon elfogadja-e hosszabb távon ezt a szerepet, vagy egyszer majd bedobja, hogy el szeretne igazolni. De ez a sérülés mindent keresztülhúzott. Taktikát, formációt - mikor beállt 4-2-3-1-re váltott a Napoli, majd később vissza a 4-3-3-ra -, rotációs lehetőségeket; egyúttal sarri az előző idényhez hasonlóan újra elkezdhet ötletelni. Ki legyen Mertens alternatívája a hosszú hadjárat során? Ounas? Vagy megpróbálja Leandrinhót beépíteni? Eddig szinte nem is láttuk a brazilt, csak annyit tudunk, hogy együtt edz a csapattal. Inglesét már januárban elhozzuk, avagy mint Benítez idejében igazolunk egy szabadúszót? Akkor hátvéd kellett, így Réveillére-t hoztuk el Nápolyba, most pedig csatár kell, aki gólokkal segítené a csapatot.
A sérülés után ugyan azt láthattuk, hogy Miliket a saját lábán jött le a pályáról és kisebb sérülésről cikkeztek, tegnap kiderült, hogy minimum 4 hónap múlva láthatjuk viszont. Ez a kijelentés bőven merít az optimizmusból és bár az operáló orvosa, Mariani professzor mondta, ő 4-6 hónapos időszakot saccolt. Némely hír pedig még súlyosabb sérülésről beszélt a mostani eset kapcsán, de annyiban mindenki egyetért, hogy a felépülési időszak nem lesz kevesebb a tavalyinál.
Sarri a BL meccset felvezető sajtótájékoztatón kitért Milik sérülésére és odavágta az újságíróknak, hogy miért nem térnek ki a SPAL pályájának talajára. Ugyanis szerinte akár ez is okozhatta a sérülést és tény, hogy egy osztályokat lépdelő csapat otthona nem lehet olyan állapotban, mint akármelyik első osztályúé. A taktikai változtatásokra a sérülés kapcsán pedig megjegyezte, hogy mikor 70 óránként játssza a csapat a meccseit, alig van idő valamit is begyakorolni. A zsúfolt naptár minden időt elvesz és már kezdi megérteni, hogy edzőtársai miért beszélnek annyit a mercatóról és miért nem az edzésekről.
Az bizony beakadt
A végére azért beszéljünk a bajnokiról is. Ugyan a meccs embere a gólpasszt jegyző és győztes gólt szerző Ghoulam lett, nem sok kellett volna ahhoz, hogy pontokat hagyjunk Ferrarában. Az újonc két percig sem vezetett, de mindenkiben lehűlt a vér - a legjobban a nagyon rossz osztályzatot kapó Reinában -, mikor Viviani betekerte azt a szabadot. És egy pár évvel ezelőtti Napoli ezen a ponton össze is roppant volna, de amaira nézve egyelőre snekinek sincs ellenszere. Ha kell hátrányból állunk fel, ha a sors úgy hozza, a jobbára csak gólpasszokat jegyző Insigne lő egy bombagólt. És ha úgy kell, akkor a szezon előtt még a Napoliban egy gólt sem szerző Ghoulam révén visszük haza a három pontot.
A kevésbé jó játékunknak két érme van: a SPAL ennyire hagyott minket játszani. Elöl Mertens most nem volt éles - azért még emberből van ő is -, de a nagybetűs CSAPAT most mutatta meg igazán, hogy miben rejlik az ereje. Ha a középpálya sem úgy muzsikál és a támadósorban is akadozik a játék, akkor hátulról jön a segítség. Az ellenfélről pedig annyit szeretnék írni, hogy a három újonc közül ők a legjobbak, tényleg nem véletlenül előzték meg a másik két feljutót. Semplici személyében egy okos, roppant szimpatikus edzőt ismerhettünk meg, aki nem a SPAL-nál fogja befejezni karrierjét. Ahogyan a szurkolótáboruk előtt is le a kalappal, hiszen napolis oldalak is megjegyezték, hogy egy Nápolyt szidalmazó szó nem hagyta el a szájukat. Lehet, hogy ők lesznek az egyedüli kivételek a Serie A-ban. És már a meccs előtt is békésen elvolt a két tábor a városban, sőt a nápolyi ultrák szombat este ellátogattak még egy szabadtéri koncertes megemlékezésre is. Egy korábbi SPAL drukkerre, Federico Aldrovandira emlékeztek, aki 2005-ben halt meg négy rendőr által. Említésre méltó az is, hogy a SPAL drukkerek korábban kifütyülték az udineieket, akik hogyhogy nem Nápolyt szidó rigmusokat kezdtek el énekelni a közös meccsükön.
Forza Arek!
Ennyi volt tehát a SPAL elleni bajnokink: izgalmas, egyben örömre és boldogságra is okot adó. Egy szóval, tömény. Most pedig már készülünk a Feyenoordra.
