Kínlódás, majd örömfoci. Nagyjából ilyen címszavakkal lehetne jellemezni tegnapi bajnokinkat, melyet elég nyögvenyelősen tudtunk csak le. Ugyanis az eredmény nem tükrözi hűen a valóságot, hiszen meg kellett szenvednünk a sikerért a Renato Dall'Arában egy roppant bátor és kellően agresszív Bologna ellen, akik szerintem még sok más csapat életét fogják megnehezíteni odahaza. Mi már túl vagyunk rajtuk, a három pont a lényeg és hogy továbbra is hibátlanul állunk a szezonban.

A válogatott szünet után végre ismét kedvenc bajnokságunké és csapatunké a terep, ahol az aktuális fordulóban Bolognába látogat a Napoli, nem titkoltan a három pont begyűjtése céljából. Kellene is a győzelem, hiszen a Juventus tegnap 3-0 arányban lépte le a Chievót és továbbra is 100 %-osan robog az élen és azért is, hogy egy nyertes meccsel készüljünk a BL-re és a Shaktarra.

Az Atalantával tradicionálisan szinte mindig megszenvedünk, ha esetleg nyert is a Napoli az elmúlt években, azért kőkeményen meg kellett dolgoznia. A bergamóiak az évek során a csapat egyik legfőbb mumusává nőtték ki magukat, amelynek a mélypontja a tavalyi szezon volt, amikor Gasperini fiai oda-vissza megverték a srácokat. A mostani is így indult...

Az első játékrészben még csak nem is az volt az igazán nagy probléma, hogy az Atalanta vezetett (nyilván az is), hanem hogy a félidő nagy részében nagyságrendekkel jobban is játszott a Napolinál. Azok után, hogy az Atalanta 16. percben megszerezte a vezetést egy szöglet utáni kristálytiszta Cristante-fejesből, több olyan támadást is vezetett, amivel akár még az előnyt is növelhette volna. Lehet, hogy csak én reagálom ezt most túl, de ránk nézve volt hízelgő, hogy az Atalanta csak egygólos fórral ment szünetre.

Lényegretörőbb címet sem lehetne találni azon eseményekről és hírekről melyek a héten értek bennünket. Egy megérdemelt, a nápolyi odavágóhoz hasonlóan 2-0-ás győzelmet könyvelhettünk el Nizzában; a PSG-nek pár nappal az átigazolási határidő vége előtt eszébe jutott, hogy kapusra lenne szükségük; s közben készülünk az Atalantára, akik ellen mindkét alkalommal nagyon csúnyán megégtünk.

Avagy félgőzzel, második rész. Hasonlóak az érzések a Nice elleni második BL-selejtező után, mint a nápolyi odavágót követően, a Napoli úgy rendezte le a továbbjutást, hogy egy-egy megvillanástól eltekintve a franciák teljesen súlytalanok voltak. Két embert lehetett kiemelni tőlük, a kapus Cardinale óriási reflexvédéseket mutatott be, illetve szélsőjük, Saint-Maximin nem egyszer ügyesen kevergetett. Szerencsére viszont ők ketten kevesek voltak ahhoz, hogy a Nice-nek bármilyen esélye legyen a fordításra csapatunk ellen 2-0-ás hátrányból, a srácok tükörsima kettős győzelemmel jutottak be a csoportkörbe, egy újabb 2-0-ás győzelemmel.