Az Atalantával tradicionálisan szinte mindig megszenvedünk, ha esetleg nyert is a Napoli az elmúlt években, azért kőkeményen meg kellett dolgoznia. A bergamóiak az évek során a csapat egyik legfőbb mumusává nőtték ki magukat, amelynek a mélypontja a tavalyi szezon volt, amikor Gasperini fiai oda-vissza megverték a srácokat. A mostani is így indult...
Az első játékrészben még csak nem is az volt az igazán nagy probléma, hogy az Atalanta vezetett (nyilván az is), hanem hogy a félidő nagy részében nagyságrendekkel jobban is játszott a Napolinál. Azok után, hogy az Atalanta 16. percben megszerezte a vezetést egy szöglet utáni kristálytiszta Cristante-fejesből, több olyan támadást is vezetett, amivel akár még az előnyt is növelhette volna. Lehet, hogy csak én reagálom ezt most túl, de ránk nézve volt hízelgő, hogy az Atalanta csak egygólos fórral ment szünetre.
A második félidőben aztán mintha egy teljesen más meccset láttunk volna. Néhány percig a srácok még nem találták a kulcsot a jól záró Atalanta-védelemhez, egészen az 56. percig. Ha már nem nagyon ment kidolgozott, szépen végigvitt akcióból, lengyel középpályásunk gondolt egyet, és egy mellre vett labda után úgy döntött, ő bizony most átlő: és milyen jól tette! 16-17 méterről bődületes gólt lőtt a kapu jobb felső sarkába.
Ez kellett. Zielinski góljával megtört a jég (tényleg, Piotr barátunk tud kis gólt is lőni?), a felszabadító második gólra már csak 5 percet kellett várni. Egy igen tetszetős kényszerítő során az Atalanta-védelem nem igazán tudta, milyen rendezvényen van, a játék végén pedig Insigne volt annyira önzetlen, hogy bepasszolta középre a labdát, hogy a még nála is jobb helyzetben lévő Mertens öt méterről belője azt, megszerezve első gólját a kék-feketék ellen.
Próbálkoztak még a vendégek, de a játékuk alappillérét képző Petagna kiválásával már nem volt akkora átütő erő a támadásainkban. Nem mertük elkiabálni, de úgy nézett ki, meglehet a győzelem. Végül ez meg is lett, erre egy mintaszerű kontra nyomta rá a pecsétet, a látványos passzjáték végül Marko Rogra jött ki, aki megszerezte első gólját a Napoli színeiben.
Napoli-Atalanta tehát 3-1. Ha valaki ránéz az eredményre úgy, hogy nem látta a meccset, azt gondolhatja, hogy kényelmes hazai győzelem született. Az első félidő idegeskedésétől mindenesetre el tudtunk volna tekinteni...A lényeg viszont most az, hogy megyünk a szintén hat pontos Juve-Inter-Milan trió után. A papírforma szerint bajnoki riválisnak tekinthető csapatok mellett érdemes lesz figyelni a Sampdoriára is, amely két meccs után szintén 100 százalékos, korábbi játékosunk, Fabio Quagliarella a Samp négy szerzett góljából hármat magára vállalt a jó szezonkezdet során.
Sarriból is kiszakadt a végén minden feszültség
