Lényegretörőbb címet sem lehetne találni azon eseményekről és hírekről melyek a héten értek bennünket. Egy megérdemelt, a nápolyi odavágóhoz hasonlóan 2-0-ás győzelmet könyvelhettünk el Nizzában; a PSG-nek pár nappal az átigazolási határidő vége előtt eszébe jutott, hogy kapusra lenne szükségük; s közben készülünk az Atalantára, akik ellen mindkét alkalommal nagyon csúnyán megégtünk.
A harmadik kalapból várva a ceremóniát felemás érzéseink lehettek. Egyrészt elkönyvelhettük, hogy a nyolc legjobb európai bajnokság aktuális aranyérmeseinek kiemelése miatt, hiába szerzünk elég szép koefficiens pontokat a nemzetközi színtéren, nagyjából egy helyben toporgunk. Így lehetett számítani egy újabb halálcsoportra, vagy akár olyanra, mint amilyenbe tavaly kerültünk. Valahol a kettő közé lőtt be minket Totti és Sevcsenko, hiszen a Manchester City, a Sahtar Donyeck és a Feyenoord mellé lettünk besorolva. Úgy vélem, hogy a csoportból minden esélyünk megvan a továbbjutásra, feltéve, ha nem éri a csapatot komolyabb hullámvölgy, vagy egy sérüléshullám. Továbbelemezve a helyzetünket, szerintem a csoport első helyéért leszünk az angolokkal, akiknek spanyol képviselői - Guardiola és Begiristain - már most csodás dolgokat mondanak Sarriról és a játékunkról.
2. A Reina-ügy
Ha már kezdtük azt hinni, hogy minden szép és jó, a csapat már nem is alkothatna ennél összekovácsoltabb egységet, mint derült égből a villámcsapás, úgy ért el minket a párizsiak érdeklődése Reina iránt. Ez az érdeklődés pedig nem egyszerű pletyka szintjén áll, hanem nagyon is a levegőben lóg kapusunk távozása. Rossz érzést, bizonytalanságot ad és jó sok izgulni valót a hátralévő napokra. Értjük Reinát, hogy a nyári meghurcoltatás után akad egy olyan - világszínvonalú - klub, mely foglalkoztatná, ugyanakkor nem értjük őt, mert azt gondolhattuk, hogy ha nem is minden, de a lényegi dolgok rendeződtek közte és a klub között és jövő idáig megkötöttek egy békepaktumot. Ha eligazolna egy jó nagy szembeköpést intézne mind Sarri, mind pedig a csapattársak irányába, mert akkor indulhatna a kapuskeresés gyorsított üzemmódban. Bár ha onnan nézzük, ADL és a klub sem bánt el vele szépen a holtszezonban. Mi most csupán figyelünk a háttérből és nagyon reméljük, hogy spanyolunk marad, mert a távozása alapjaiban bontaná meg az amúgy sem acélos védelmünket és egyszerre rombolná szét scudettóról szőtt álmainkat.
3. Atalanta
BL csoportkörösként és Reina-üggyel a nyakunkban kellene folytatnunk pontgyűjtő hadjáratunkat egy olyan ellenféllel szemben, akik ellen tavaly sikerült nulláznunk. A bergamóiak El csoportkört érő helyen - a negyediken - végeztek az előző szezonban, a padjukon egy nagyon rutinos mester ül és ha több szerencséjük lett volna az első fordulóban a Roma ellen, most egy győzelemmel jönnének a San Paolóba. A vereségük tehát ne tévesszen meg senkit se, ez a csapat, ha idén nem is fogja megismételni az elősző idénybeli bravúrját, nagyon meg fogja izzasztani a nagyokat és sok múlhat majd azon a későbbiekben, hogy ezen csapatok mennyi egységet fognak begyűjteni a bergamóiak ellen.
