Avagy félgőzzel, második rész. Hasonlóak az érzések a Nice elleni második BL-selejtező után, mint a nápolyi odavágót követően, a Napoli úgy rendezte le a továbbjutást, hogy egy-egy megvillanástól eltekintve a franciák teljesen súlytalanok voltak. Két embert lehetett kiemelni tőlük, a kapus Cardinale óriási reflexvédéseket mutatott be, illetve szélsőjük, Saint-Maximin nem egyszer ügyesen kevergetett. Szerencsére viszont ők ketten kevesek voltak ahhoz, hogy a Nice-nek bármilyen esélye legyen a fordításra csapatunk ellen 2-0-ás hátrányból, a srácok tükörsima kettős győzelemmel jutottak be a csoportkörbe, egy újabb 2-0-ás győzelemmel.

Ami a mieinket illeti, megint a régi idők focija juthatott eszünkbe a meccsről, ahol a cél az volt, hogy ha kell, kínnal-keservvel, de lőjünk eggyel több gólt az ellenfélnél, és rendezzünk le minden érdemi dolgot a lehető legkorábban. A védelem megint tökéletesen zárt, hasonlóan az első meccshez, szerencsére Balotelli és társai nem is állították túl nagy feladat elé Albiolékat. Legjobban egy Reina-védésnél kellett izzadnunk, illetve lőttek a nizzaiak egy kapufát is.

A támadások? A rengeteg helyzetből kettő megint bement. Először egy szép védők mögé beívelt labdánál Callejón nem rontott, és a második félidő legelején, a 48. percben közelről beverte a helyzetet, majd jutott egy gól a játékrész legvégére is, amikor Insigne szerzett ugyancsak a tizenhatoson belülről egy csinos gólt. Ezen kívül megint hasonló volt a kórkép, mint a szezon eddigi összecsapásain, futószalagon gyártott lehetőségek (főleg az első félidőben), amelyek vagy saját hibáknak köszönhetően, vagy az előbb említett nizzai kapus bravúrjai miatt mind kimaradtak.

A Nice elleni BL-selejtező visszavágója sok szempontból gyakorlatilag tökéletes másolata volt az első meccsnek, végül még az eredmény is pontosan ugyanaz lett, mint Nápolyban. A Napoli kedd estéje igazából nem is érdemel sokkal több szót: közepesen unalmas meccsen a csapat bejutott a BL csoportkörébe, egyértelműen jobbnak bizonyulva ellenfelénél.

A Sarri-gépezet tavaly kissé "köhögött" év elején, most sokkal simábban indul a szezon úgy, hogy az év eleji forma még teljesen egyértelműen látszik a csapaton, Hamsík például szemmel láthatóan nem pörgött még fel a szezonra. De az eredmények már most jönnek, ez pedig jó ómen lehet ez a későbbiekre.