A bajnokságban hasít, legfőbb riválisával szemben még előnyét is növeli kedvenc csapatunk úgy, hogy közben kulcsjátékosokat veszít el a hosszú menetelés során. Ellenben a Bajnokok Ligájában eddig sajnos nem termett sok babér és könnyen előfordulhat, hogy ma végleg bezárja előttünk kapuit a legrangosabb európai kupasorozat.

Voltak olyan időszakai a csapatnak, amikor nagyon szépen játszott, ha tudott, de kicsit néha "belehalt" ebbe. Nem volt hatékony a játék, ennek pedig főleg a nagy csapatok ellen itta meg a Napoli a levét. Az idei szezon más. Hagyjuk most a BL-t, az egy külön lapra tartozik, de ha a Serie A-t nézzük, a csapat idén képes szenvedni és minimalista játékkal jó eredményeket hozni a nehéz meccseken is.

Ilyen volt a szezon elején az Atalanta elleni meccs, ahol az utóbbi évek mumusa ellen hátrányból sikerült felállni, a SPAL elleni izzasztó ferrarai vendégjáték, a Roma elleni 1-0, az Inter elleni gól nélküli döntetlen és most a Milan elleni meccs is.

Bizonyos szempontból nem illik bele az előbbi sorba a mostani hétvégi meccs Montelláék ellen, mert ahogy a címben is jeleztem, tükörsima győzelem volt én mégis ideveszem, ugyanis látszódik a csapaton, hogy fáradt. Komoly erőltetett menetet nyomnak, gyakorlatilag háromnaponként meccset játszanak, ilyenkor pedig minden ilyen meccsnek értéke van, amit fáradtam is meg tudnak nyerni.

Nincs meg az a frissesség a csapaton, mint pár hete, vagy még inkább a szezon elején, ezért az lehetett az ember érzése, hogy a csapat tényleg csak annyit fog kiadni magából szombat este, amit nagyon muszáj. Ez is kiválóan sült el, ugyanis a Milan partner volt ebben, és az első negyedórában-húsz percben szinte csak a vendégek térfelén folyt a játék.

Ventura úr, tetszett látni?

Jöttek is a helyzetek, de valami mindig hiányzott - vagy a lövések voltak gyengék (fáradtság, ugye), vagy Donnarumma védett szépeket, mint például Callejón fejesénél. Aztán jött a 33. perc és egy zseniális kiugratás Jorginhótól, Insigne pedig, aki az egész meccsen nagyon élt, be is emelte a labdát Donnarumma felett a hálóba. Elsőre úgy tűnt, szabályos gólt szerzett, majd az asszisztens mégis lest intett, de Doveri aztán csak megadta a gólt. Furcsa jelenet volt, de egy szép támadás és egy még szebb gól végén 1-0 volt ide. Reméljük, Ventura csuklott, Insigne formáját nézve sejtjük, hogy többen szidták őt és/vagy a kedves édesanyját a svédek elleni pótselejtező és szélsőnk mellőzése miatt.

Donnarumma nagyon élt a félidő további részében is, csak neki volt köszönhető, hogy nem mentünk többgólos előnnyel szünetre - Insigne lövésénél például óriási bravúrt mutatott be. A srácok ránézésre félgőzzel is úgy mentek át a Milanon, mint kés a vajon. Beszédes adat volt az a kép, amit megosztottunk, amin az látszott, hogy a Milan-játékosok egyetlen alkalommal sem értek labdához a nápolyi tizenhatoson belül.

A második félidőben többet próbálkozott a kezdeményezéssel a Milan, de az ezúttal fekete mezben játszó Napolinál is minden támadásban ott volt a veszély, Insigne például továbbra is ficánkolt. A második gólban mondjuk nem elsősorban ő, hanem Mertens és a frissen beállt Zielinski volt a főszereplő, a lengyel négy perccel pályára lépése után zseniális labdát kapott Mertenstől, és ha már odakerült a kapu elé, kiszorított helyzetből sem hibázott, és Donnarumma lábai között megszerezte a második gólt is. Lehet, hogy les volt, de nem érdekel.

Piotr zseniális labdát kapott Mertenstől, és kiszorított helyzetből sem hibázott

Ez végképp elvette a hátralévő percekre a Milan kedvét, így, bár a 91. percben még tudtak szépíteni, elmondhatjuk, hogy esélyük sem volt nem hogy a győzelemre, a pontszerzésre sem. Közben aztán a Juve másnap délután kikapott Genovában a Samptól, így a zebrák hátránya már négy pont a csapathoz képest. Lehet, hogy idén nem is velük, hanem a Spalletti-féle Interrel kell megküzdeni a scudettóért...?

Ami pedig az egyes játékosokat illeti, a már említett, bombaformában játszó Insigne mellett két emberrel kapcsolatban jutott eszembe még pár apróság: Mário Ruit én most először láttam játszani, ugyanis a Chievo elleni 0-0-ról lemaradtam a válogatott szünet előtt, de a portugál balbekk több, mint biztató volt addig, amíg bírta kondival, kiváló alternatívának tűnik Ghoulam helyett utóbbi felépüléséig. Nem is biztos, hogy kell balhátvéd. A másik Hamsík, akit egyrészt végig faragtak, de valahogy továbbra sem az igazi ettől függetlenül. Nem rossz, nem rossz, de nem az a Marek, akit az elmúlt években láttunk.

Amíg kondival bírta, kiválóan játszott Mário Rui

Véget ért a válogatott szünet okozta böjt, újra beköszöntött a klubfoci és imádott csapatunkat is megnézhetjük ma este, mégpedig a Milan ellen. Ha ezt a meccset szeptemberben rendeznék, még nagyot is szólna a párosítás miatt, azonban a rajt óta egészen más ívet futnak a csapatok: míg mi a bajnoki címért harcolunk, addig Montella még keresi a csapatát, miközben rendesen szórja a pontokat. 

Nem sikerült másodszorra meghódítani a Bentegodit, mivel Sorrentino és társai védésekkel, blokkolásokkal és kitűnően megszervezett csapatjátékkal gólt sem engedtek a Sarri-féle támadógépezetnek, így pedig be kellett érnünk az egy ponttal. Ez azt eredményezte, hogy a szintén ikszelő Intert leszámítva a riválisaink ránk másztak, mely által a lehető legjobban összerázódott az élboly. Ráadásul a két római csapatnak egy-egy elmaradt mérkőzése is van.

A szomorú BL fiaskó után visszatérünk a hazai terepre, a Serie A-ba, melyben azért még mindig mi vagyunk a királyok. Legalábbis idén mindenképpen és hogy ezt a címet továbbra is kiérdemeljük, a soron következő fordulóban is hoznunk kellene a pontokat, ezúttal a Chievo ellen.