Bizonyára sokan emlékszünk még arra az öt évvel ezelőtti napra, amikor Cavani hosszabbításban szerzett góljával legyűrtük otthon a Steauát az Európa Ligában. A Matador gólja akkor nem csupán a győzelmet jelentette, hanem a csoportkörből való kínkeserves továbbjutást is, mellyel épp a románokat sikerült kilökni onnan. Azóta történt egy s más a csapat életében: bajnoki dobogó Bajnokok Ligája szerepléssel megspékelve, szinte teljesen kicserélődött játékosállomány, mélyrepülések és szárnyalások, edzőcserék. S miközben felidézzük az elmúlt évek szép és kevésbé szép emlékeit, csak mosolygunk egyet az idei EL tabellánkra pillantván.

Mivel jelen helyzetben ott tartunk, hogy egy holnapi esedékes győzelemmel nem csak a továbbjutást pipálhatnánk ki, hanem a csoportelső helyet is. Mindezt pedig két körrel a vége előtt, mellyel jelentős energiát és erőt spórolnánk meg a jövőre nézve. Egyrészt ez a tett óriási fegyvertényt jelentene számunkra, másrészt a sűrű versenynaptárt elnézve nem kis előnyt néhány vetélytárssal szemben. Ugyanis, ha hozzávesszük, hogy az ötödik kör után az Interrel, a hatodik után pedig a Romával csapunk össze, ez több, mint főnyeremény lenne.

Hiszen a fáradás első jelei sajnos már a Genoa elleni meccsünkön felszínre törtek, pedig csak épphogy túljutottunk a bajnoki szezon negyedén. Sarri a meccs lezártáig mindössze 18 játékost vetett be. Zuniga és De Guzman talán még Nápolyban vannak valahol, Strinic 9 percet kapott eddig, Henrique pedig pont ennyivel kevesebbet, ami a jó nagy nullát jelenti. A mester ugyan megtalálta az alapcsapatát és az első gyengélkedések után egy magabiztos, minden ellenfelet ledózeroló Napolit rakott össze, a Genoa ellen már nem úgy működött minden, ahogy azt ő előre eltervezte. A játékban most sem volt gond, de az utolsó fél órára a játékosokra teljesen kiült a szellemi és fizikai fáradtság, mely a rotáció hiányára vezethető vissza.

No, azért nem arról van szó, hogy visszasírnánk Benítezt és az ő sokszor érthetetlen kezdőit, de alkalmanként Gabbiadini, vagy Strinic is kaphatna nagyobb szerepet. Például a horvát azt a 9 percet az Európa Ligában gyűjtötte össze, holott Zuniga hiányában több játékidőt reméltünk neki. Persze, értjük: fontos, hogy először összeálljon egy valamire való védelem, de talán mostantól Strinictől fog kedvezni a szerencse Európában. Az előzetes hírek szerint egyébként igen.

Gabbiadini bizonyított Dániában és ezt most is megteheti

De ez legyen a legnagyobb és legkedvesebb gondunk Sarrival kapcsolatban, ha továbbra is ilyen produkcióval és eredményekkel rukkolnak elő Hamsíkék. Mert ennek a csapatnak végre van egyénisége és stílusa, ami Mazzarri távozás óta hiánycikk volt a Napolinál. Viszont, hogy csak a pozitív dolgokra koncentráljunk ezekben a csodálatos hetekben, dicsérjük agyba-főbe a középpályás sorunkat. Igen, ez a csapatrész is fárad, de amíg Jorginho és Hamsík 12 km felett teljesíti a meccseket, mint például most Genovában, addig minden rendben van. Ez a tengely kiegészülve a folyton brusztoló Allannal egyszerre szűr, védekezik és segíti a támadásokat. Nagyszerű, ahogy külön-külön mindegyiküknek megvan a saját szerepe és így, együtt hárman alkotnak egy tökéletes egészet.

S milyen fura, a posztban még nem is szerepelt a dánok neve: Midtjylland. Tessék.

A végére pedig már csak a várható kezdőnk maradt:

NAPOLI (4-3-3): Reina; Maggio, Chiriches, Koulibaly; Strinic; Lopez, Valdifiori, El Kaddouri; Callejon, Gabbiadini, Insigne. All. Sarri