Valahol az ember egy erőfitogtató 5-0 után azt várja el, hogy a csapata egy ugyanilyen, vagy minimum hasonló meccsel lepje meg a következő játéknapon. Ez van, telhetetlenek vagyunk. Viszont ma olyan ellenfél látogat a San Paolóba, akik ugyan elég silányt formát mutatnak, mégis vigyázni kell velük, mert bőven okoztak nekünk kellemetlen meglepetéseket. S hiába, hogy ezek a meccsek, nem is annyira Nápolyban voltak, egy-két alkalommal ott is megtréfáltak minket. De félre ezekkel! Ugyanis van itt pár dolog, melyek kapcsán még egy lapáttal rátehetünk pozitív hozzáállásunkra és magabiztosan tekinthetünk az előttünk álló bajnoki mérkőzés elé. A továbbiakban ezeket is kifejtjük.
Nem véletlenül lett választva ez a cím, hiszen ha adott egy bombaformában lévő csapat - s szerényen konstatáljuk el magunkban, hogy a Napoli most pontosan ilyen -, akkor a statisztikus mindenféle régi adatot előkaparnak összehasonlítások alapjául. Kezdjük például azzal, hogy Hamsíkék már a 16. találkozójukra készülnek ebben a szezonban, s az ezt megelőző 15 alatt csupán egy vereséget szenvedtek el, még augusztus végén a Sassuolo ellen. 14 tétmeccses veretlenségi sorozatot a múltból a 2005/06-os bajnokságból tudunk felmutatni legutóbb még a Serie C-ből. Ám akad példa ilyen hosszú szériára az 1989/90-es kiírásból is, amely szezonra mindig szívesen gondolunk vissza. Félelmetes a mostani mutató is, hiszen a 14 mérkőzésből 10 végződött győzelemmel, 4 pedig pontosztozkodással. Ami az utolsó 12 meccsünket illeti - ezeket játszotta a Napoli az új, 4-3-3-as formációban - pedig 10 győzelem, 2 iksz. Itt fontos kiemelni a 32-3-as gólkülönbséget is, mely jól mutatja a csapat simulékony, kiforrott játékát, a csapatrészek remek kapcsolatát egymással, ami valljuk be ilyen rövid idő elteltével több mint egyszerű siker.
Higuaín eddigi teljesítménye mellett sem lehet elmenni szó nélkül, az argentin megemberelte magát erre a szezonra, s félredobva egy újabb válogatottbeli kudarcot - milyen kudarc valahol egy ezüst -, szállítja a gólokat. Leginkább a San Paolóban, amivel egy 1987/88-as Maradona-rekordot ostromol. Higuaín mind az öt hazai bajnokin betalált a kapuba és eredményes tudott lenni a tavalyi szezon utolsó meccsén is - Lazio ellen 2-4. Így összesen hat meccsnél jár, míg a nagy előd nyolcnál, míg a wiki szerint kilencnél. Szerintem Pipitának ezt a dolgot nem említették, ő sem olvasott utáns és mi is csak érdekességképp hoztuk fel. Mi és ő is "csak" azt akarjuk, hogy győzzön a Napoli, a csatár pedig, ha úgy adódik, találjon be az Udinesének.
Megnéznénk egy ilyet most is
Annak az Udinesének, mely együttes már csak halvány hasonmása annak a nagyszerű gárdának, akik pár éve folyamatosan a nemzetközi helyekért harcoltak. Most is ugyanaz a szisztéma zajlik a klubnál: tehetségeket hoznak a Serie A-ba, majd jó pénzért tovább passzolják. Ez is egy klubmodell, de amíg korábban mindig újra fel tudták magukat építeni, tavaly már csak a silány középmezőny végén értek célba és idén sem villognak. a nagy öreg, Antonio Di Natale se már a régi, egy feltörekvő csapatnak, nem is rá kellene épülnie már. Jut eszünkbe, az egyébként nápolyi születésű Toto, most sem lesz jelen a San Paolóban; hihetetlen, de az utóbbi öt szezonból, négyszer mindig beteget jelentett, amikor a déli városba kellett utazni. Egyesek már mást is belelátnak: egyszerűen nem akaródzik neki szülővárosa ellen játszani. Mi ezt azért annyira nem bánjuk.
Annak ellenére, hogy ez az Udinese nagyon középszer, nem árt figyelni. Persze jobb a kiinduló helyzetünk, mint tavaly Benítez alatt: mi, szurkolók nyugodtabbak vagyunk és tudjuk, hogy ez a Napoli tud védekezni, szűrni és támadni is. És valószínűleg olyan gólt sem kap, mint az előző kiírásban.
