A válogatott meccsek alatti szünetet magunk mögött hagyva újra a Serie A felé irányítjuk figyelmünket, amelynek aktuális körében hamarosan megtudhatjuk, hogy mire mennek Sarri fiai az eddig nem sokat mutató Hellas Verona otthonában. A feladat adott lenne: magabiztos játékkal leverni a színtelen-szagtalan veronaiakat, ezzel megelőzni a tabellán a Bolognában botló Román, majd drukkolni, hogy ezután a Fiorentina és az Inter is pontokkal ajándékozza meg ellenfelét. Azonban, több mint nehéz lesz ez a meccs, valami olyanra számítsunk, amilyet a Genoa vagy az Udinese ellen nyomtunk. Sarri egyébként elmondta miért sem szabad lebecsülni a Hellast, a hajtás után pedig mi is megtesszük ezt.
Ugyanis a mester szerint a mostani ellenfél tavaly óta alig változott valamit, a tabellán elfoglalt helyezésük - 19. holtversenyben az utolsó Carpival -, pedig ne engedjen becsapni minket. Ez mind szép és kedves, a Hellast nem lebecsülő nyilatkozat, de valljuk be: a győzelmen kívüli bármilyen kimenetel, blama lenne az aktuális erőviszonyokat elnézve. Még akkor is, ha látjuk az első repedéseket a Sarri által felépített erős falon.
Rögtön felmerül bennem két alapvető kérdés: meddig bírjuk ezt az irdatlan tempót és mennyire fogjuk megérezni két fontos emberünk kiválását? Nyilván Mertens és Gabbiadini nem kezdőjátékosok Sarrinál, de a kidőlésük hatványozottan fogja megnehezíteni és bonyolítani a következő napok, hetek feladatait. A belga még egy edzés során szedte össze az izomsérülést, amely az első infók alapján öt hétig fogja távol tartani a pályáktól; míg Gabbiadini csereként beszállva meglőtte első válogatottbeli gólját, aztán ő is lesérült. Manolo azt mondta a bokasérüléséről, hogy egy hetes kihagyásra kell számítani, így ha jól kalkulálunk az Inter ellen már ott lehet a következő fordulóban.
Ilyen gólöröm ne legyen most
Ilyen szempontból tehát nem is bánjuk, hogy Conte fegyelmi okokból nem hívta be Insignét a keretbe, már csak az kellett volna volna, hogy röpke pár nap alatt, a rendelkezésre álló hat támadó felére csökkenjen. Jelen állás szerint csak El Kaddourit tudja beküldeni a mester a Bentegodiban, ha a meccs alakulása megkívánja azt, míg a szünetet Nápolyban töltő Insigne és Callejón között Higuaín lesz az ék. Az argentin pár hónapnyi mellőzés után, jó formájának köszönhetően visszakerült a válogatottba és most Brazília és Kolumbia ellen is kezdett. Bár, elsősorban tőle fogjuk várni a gól(oka)t, a nápolyi közönségkedvencnek és a Callejónnak is fel kell mutatni valamit, ha győztesen akarjuk elhagyni Veronát.
Egyébként, Sarrit ismerve aligha lesz változás a kezdőben a Chiriches - Koulibaly váltást leszámítva - ugye a szenegáli, sárga lapok miatt nem játszhat. S egyre jobban kiismerve edzőnket, ő nem igazán a rotálás híve, ráadásul most sem a kezdőt kell megbolygatnia, hiszen Mertens és Gabbiadini inkább az Európa Ligában szoktak vitézkedni.
Tehát hamarosan meglátjuk, hogy mire megyünk ilyen előjelekkel a hátunk mögött, melyek ellenére továbbra is úgy tartom, hogy nekünk áll a zászló. A márciusi 2-0-ás zakó teljesen más volt: Benítezzel akkorra már minden összeomlott, Toni pedig kétszer is lecsapott erre a könnyű prédára. Ezt leszámítva mindig alaposan elvertük őket: 3-0 Veronában, 5-1 és 6-2 Nápolyban. Ma az 1-0-nak is nagyon örülnénk. Forza Napoli!
