Téli bajnok a csapat

Serie A 19. forduló: Frosinone - Napoli 1-5

2016. január 15. - Pietro87

Ahogy a meccsek mellett pörgött le a november, vele párhuzamosan kezdett kimerülni az elem a csapatból, noha az Európa Liga találkozóit így is rutinból hozta le, ahol talán még izgulni valónk sem akadt. Azonban a játék a hónap vége felé már nem volt olyan meggyőző és az Internek nem is kellett volna sok, hogy pontot raboljon a San Paolóból. Végül a hónap negatívuma az lett, hogy két pontot veszni hagytunk Genovában és az ellenfél hosszú percek után ismét be tudta venni Reina kapuját. A lejtmenet ezzel viszont nem állt meg és Bolognában jött is az első pofon, hogy ezt követően otthon is csak 0-0-ra végezzünk a pocsék formában lévő Romával. Szerencsére ezt a két bökkenőt újabb már nem követte és az elmúlt évekért visszavágtunk az Atalantának, méghozzá idegenben. 2016-ot pedig két győzelemmel nyitottuk és most jön a legfontosabb: téli bajnokok lettek Hamsíkék, mi pedig együtt örvendezünk velük.

Természetesen a képzeletbeli címhez kellettek, hogy a riválisok pont akkor hasaljanak el, mikor a legkevésbé számítottunk volna rájuk. Szombaton az a Lazio verte meg Firenzében Sousáékat (1-3), akik ebben a szezonban alig szereztek pontot idegenben, majd másnap az Inter kapott ki az utolsó percekben a Meazzában a Sassuolótól. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy a Lazio feljövőben van, míg ex-kapitányunk csapata a Serie A kellemes színfoltja idén. Bár reménykedtünk egy Juve botlásban, végül a torinóiak behúzták a Samp ellenit és erős tempóban nyomulnak mögöttünk; a Roma pedig csak a szokásos betlit hozta. Nem úgy a vezetőségükkel, akik menesztették Garciát és visszacsábították a padra Spallettit.

Albiol odaért és belőtte

De ennyit a többiekről. Ilyen kedvező eredmények tudatában egyszerűen nem volt szabad hibázni, sőt mi több, olyan mentalitással kellett fellépni, hogy a lehető leghamarabb eldőljön a mérkőzés kimenetele. Szerencsére a gárda a lehető legszebb arcát mutatta nekünk, azt, amelyikben a Juve, a Lazio vagy éppen a Milan ellen is gyönyörködhettünk. A Sarri-csapat végig olyan játékot nyújtott, amit a Torino elleni hétközi bajnokin csak 45 percen át volt képes felmutatni, ezáltal már a félidőben érdektelenné tette a találkozót az ellendrukkerek számára. Tudjuk, hogy a Frosinone irtó nehéz második fél év előtt áll, és talán nem is ütik meg a Serie A szintjét, de a fölényes 5-1-es győzelem még ennek tudatában is nagyszerű eredménynek mondható, hiszen eddig csak Nápolyban rúgta az ötösöket ez az egyre félelmetesebbé váló támadógépezet.

A születésnapos Sarri - vasárnap töltötte az 57.-et -, vagy újévi fogadalmat tehetett mikor 2016-ba fordultunk, vagy egyszerűen összekevert mindent. Míg a Torino ellen még csak David Lopez került be nagy meglepetésünkre a kezdőbe, addig most két helyen is rotált a mester: Strinic kezdett Ghoulam helyén, Mertens pedig Insignéén. Egyébként szerintünk mindössze az lehet a dolog mögött, hogy Sarri végre megértette, hogy nem lehet bírni a három frontot 16-18 játékossal. Az EL-ben ugye többnyire a második vonal kap szerepet, de az a 6 darab meccs sehogy sem mérhető össze a bajnokságban futott 19-cel.

Bravó Manolo, várunk a kezdőbe

Tehát az újdonság erejével és elég magabiztosan mentünk neki a Frosinonének, aminek 20 perc múlva meg is lett a jutalma: egy szögletet követően Albiol góljával magunkhoz ragadtuk a vezetést, melyhez még egy Pipita 11-es társult az első félidőben. Gyakorlatilag eldőlt minden, de nagy örömünkre a csapat a második félidőben nem kapcsolt takarékra, olyannyira nem, hogy két percen belül két szenzációs gólt láthattunk. Előbb Hamsík iramodott meg középen, s mivel az ellenfél védői biztosították neki az üres területet, a megfelelő időhöz és helyhez érve haláli pontossággal lőtt laposan a kapuba. Az egy percre rá következő gólt, melyet Higuaín pár védőt megbolondítva vágott Zappino kapujába csak azért nem választottuk meg a meccs legszebb találatának, mert a később épp az argentin helyére beálló Gabbiadini azon is túltett. A sérüléséből visszatérő és azt meglehetősen kiheverő Manolo nagyjából állóhelyzetből, tökéletes csavarással lőtt meg ötödik gólunkat. Ilyenkor tudjuk ám áldani azt a rúgótechnikát, aki pedig nem látta még volna, tényleg nézze meg azt a gólt.

Az hogy Sammarco révén a Frosinone egyet belerondított a végeredménybe, maximum Reinát bosszanthatta, de őt is csak olyan 9-10 percig, mert utána ő is felfogta, hogy a Napoli az első helyen zárta le a szezon felét. Ha a statisztikák és a történelem mögé kukkantunk elmondhatjuk, hogy a csapat 26 év után lett ismét téli bajnok és összességében negyedszer ért fel a csúcsra féltávnál. Ha erősen hinni akarunk a számok bűvöletében ez csak is jót jelenthet ránk, szurkolókra nézve, ugyanis az 1989/90-es félévi első helyet az évad végén is meg tudták őrizni Maradonáék. De ugyanez a forgatókönyv zajlott le, a '86/87-es szezonban is, és csak 1988 ezüstérme nem csillog olyan szépen, mint az a két arany. Ha pedig csak statisztikai alapokra hivatkoznánk már lehetne ünnepelni a scudettót, mivel az elmúlt évek téli bajnokai mind révbe értek tavasszal, de minimum dobogón végeztek.

Bizakodhatunk?

Ha ebben még nem is, a kulcsjátékosok formába lendülésében talán igen. Hamsík végre úgy játszik, ahogy legjobb éveiben tette Mazzarri alatt, ráadásul három bajnoki óta rendre beveszi az ellenfelek kapuját. Bár az ősz vége és a tél eleje nem róla szólt, ez a lemez már lejárt, így ismét a régi Hamsíkot látjuk tündökölni. Nem mellékesen a Frosinone ellen 300. Serie A-s játszotta nálunk és 95. gólját könyvelte el, ha minden sorozatot szemügyre veszünk. De ha már a góloknál tartunk Higuaínt most sem hagyhatjuk ki, aki idén végre teljesen elfeledtette velünk Cavanit azzal a 19 bajnoki /18 gólos mutatóval. Az uruguayi a 12/13-as idényében mikor a végén 29 góllal bezsebelte a gólkirályi címet "csak" 16 gólnál járt, ezt lépte túl Higuaín a vasárnapi duplájával. Sarri egyébként is gyilkos fegyvert kovácsolt csatárunkból, mert elég csak a tavalyi és tavalyelőtti góljaira nézni, mikor a szezon végén járt kb. ennyi gólnál. Benítez irányítása mellett Pipita először 17 góllal zárta le a szezont, tavaly pedig annyival zárt, mint amennyinél most tart. Ami kissé furcsának tűnhet az az, hogy mostanában nem a San Paolóban, hanem idegenben lövi a gólokat Gonzalo: zsinórban a Bologna, az Atalanta, majd vasárnap a Frosinone ellen is kettesével termelt.

A végére még jöjjön két darab igen csodálatos kép, mely nem győzi elégszer alátámasztani, hogy miért is olyan bombaerős idén ez a Napoli. Ugyanakkor holnap már bajnokit tolunk a Sassuolo ellen otthon, a cél természetesen nem is lehet más, mint a győzelem.