A csodálatos magyar EB szereplés és riói hőseink után, végre elkezdődött mindannyiunk kedvenc bajnoksága is, ahol a Napoli is belecsapott a lecsóba múlt vasárnap. Azonban az ütés kissé lecsúszott és a forró massza a kelleténél jobban megégette a nápolyi arcokat; magyarán a Sarri legénység, a tavalyi évadhoz hasonlóan ismét rossz rajtot vett. Akkor vereség volt a Sassuolótól, most pedig az újonc Pescara ellen sikerült botlani úgy, hogy 0-2-ről kellett visszajönni a meccsbe. Így legalább most nem kaptunk ki, de kínos 90 perc volt ez mindenhonnan nézve. Utólag pedig azt is feljegyezhetjük magunknak, hogy míg Sarri egyetlen szezonnyitóját sem tudta megnyerni a Napolival, Benítez két győzelmet hozott össze két szezon alatt. Mégis egyikük a Bajnokok Ligájára koncentrálhat, míg másikuk a Burton Albion ellen. Na és akkor vissza Pescarába.
Felemás érzéseim voltak a meccs előtt, mert ugyan a felkészülésre és az ott lejátszott meccsekre sem lehetett panasz, viszont egy feljutástól még mindig örömittas és erőtől duzzadó Pescarához utaztunk, némi felforgatott és gyomorforgató nyári hónapok után. Utóbbit ne is részletezzük, nagyon is jól tudjuk, hogy mire gondolunk itt mindnyájan. Ráadásul olyan láncszemek is voltak a kezdőcsapatban, akiknek most százfelé járhat a gondolatuk, lélekben és fejben talán már más pályákon kergethetik a lasztit. Nem véletlen tehát, hogy különböző okok miatt, de végül is Koulibaly, Insigne és Gabbiadini is borzasztó teljesítményt tett le az asztalra, amit egyszerűen már nem bírt el a csapat többi tagja. Elöl és hátul is kulcsfigurák fogtak ki gyenge napot, így hiába járattuk a labdát - tegyük hozzá, ebben jó volt a Pescara is -, az nem volt kifizetődő. Mi több, az első félidőt kaput eltaláló lövés nélkül abszolváltuk, amit meg is köszönt szépen az Adriai-tenger parti város csapata két góllal. Tegyük gyorsan hozzá, hogy a legtöbb gratulációt mindkétszer Koulibaly zsebelhette be, aki talán érthetetlenül, de kitámadott-elhagyta eredeti pozícióját és nagy lyukak keletkeztek hátul.
Milik jól szállt be a mérkőzésbe
A fordulás után azért várható volt, hogy nem fog még egy ilyen rossz félidőt nyomni a Napoli, de hogy ez gyakorlatilag is megvalósuljon, ahhoz Sarrinak lépnie kellett. A cigarettát idén is ugyanolyan tempóban szívó tréner, végül az 53. percben hozta le, az addig semmit sem mutató támadó duóját és küldte be helyükre Miliket és Mertenst. Belga-lengyel páros sem biztos, hogy mostanában rohamozta az egyenlítés reményében a pescarai kaput, de a BL résztvevő Monaco ellen négy gólt hintő Gabbiadini totál eltűnt, Insignével egyetemben. Örültünk a váltásnak és nem sokkal később már egy szépítő gólnak is tudtunk, mert a kis belga lövése végre célba ért. Ha jól emlékszem, akkor ez volt azon az estén az első kaput eltaláló lövésünk. És ahogy az a nagy könyvekben meg van írva, s amikor egy üzlet beindul - több közhely most nem jut szembe -, itt esett szét a Pescara. Mert amilyen hibákat vétettünk mi a góljaink előtt, most abból kaptunk vissza egy falatkát, mely után Mertensnek már csak közelről kellett bepofoznia az egyenlítő gólunkat. Csereként beállva, mikor ég a ház, két gólt is rúgni tíz perc alatt, azért nem is olyan rossz mutató.
Belga gólok éjszakája
A meccs további krónikájához annyi mindenképpen hozzátartozik még, hogy a meccs hajrájához közeledve történt egy tizenegyes gyanús eset, mely először úgy látszott, hogy befújták, de a döntést ugyanolyan gyorsan - az alapvonalbíró közbelépésére - megváltoztatták kifelé szabadnak. Első blikkre és még utána is csak az látszódott, hogy Zuparic magas lábbal tart Zielinski felé és csak a másnapi újságok írták le, hogy a szituáció előtt volt már egy másik szabálytalanság is, melyet sajnos Albiol követett el a kapussal szemben. Ez akkor pedig sajnos jó bírói ítélet volt, mely előtt és után is akadtak helyzeteink, de végül maradt a 2-2.
Most az a nagy helyzet, hogy még nem igazán tudjuk mire is lehet képes ez a csapat. Egyelőre azt láthattuk, hogy hátul nem oldódtak meg a lassan fél évtizedes gondok - bár Sarri érkeztével kétségkívül javultunk -, elöl nem villogtunk, viszont a padról érkezett meg a mentőöv. Zielinski jó fogás és jó hír, hogy tovább combosodhatunk itt, ha jönnek a megszellőztetett igazolások. Milik nem vallott szégyent, ha pedig Gabbiadini marad, mehet is a párharc a posztért. Tonellire vagyunk még kíváncsiak, de ő sérült, ahogyan a Conte kedvenc Giaccherini is - bár a legfrissebb hírek szerint, már külön edzést végeznek. S végül azt sem tudjuk, hogy mire megyünk majd holnap a Milan ellen. De egy ilyet azért tudnánk díjazni. Legyen így!
