Volt itt kérem szépen tegnap este minden, mint egy jó búcsúban. Elején ránk ijesztő  ellenfél, kényelmes előnyt néhány perc alatt leadó Napoli, kiállítások garmadája és hülyebíró, mint elmaradhatatlan kelléke, az ilyen őrült összecsapásoknak. Mert ami a San Paolóban megtörtént a 90 perc során, az bizony őrület volt a javából. Örültünk, nagyokat fújtunk, idegeskedtünk, hogy aztán a végén boldogan könyvelhessük el magunkban: megszereztük idénybeli első győzelmünket, mellyel helyreállítottuk a Pescarában kicsit megtépázott renoménkat.

Személy szerint nagyon vártam már, hogy újra pályán láthassam a csapatot. Ehhez pedig jött a többi adalék: esti meccs a San Paolóban, az ellenfél a Milan, vagyis egy hagyományos észak vs. dél összecsapás, ami mindig felvillanyozza ezeket a csörtéket. Valamint a legfontosabb, hogy Sarri mert változtatni egy alapkezdőn, melyben korábban akadt néhány gyenge teljesítmény. Igaz, tavaly is meglépte ezt, de akkor a szerkezethez is hozzá kellett nyúlnia, míg most csupán a formán kívülieket kellett leültetnie a padra.

Így kerülhetett be a Mertens - Milik kettős is, mely Pescarában beszállva a mérkőzésbe már jelezte, hogy több van bennük, mint egyszerű cserék. Most sem kellett sok, hogy igazolják Sarrit: tulajdonképpen az első félidő róluk szólt. Míg a belga szemtelen cseleket engedett meg magának, bátran lőtt kapura, remek összjátékokkal segítette a támadásokat és szerintem a meccs embere címet is kiérdemelte; addig Milik olyan szenzációs bemutatkozót nyomott a San Paolóban, melyről csak álmodoznak az új igazolások. Először jókor volt jó helyen és a kapufáról kipattanó labdát - Mertens volt a lövő -, gyorsan lereagálva bepöckölte a kapuba. Lesipuskás, nem valami szép gól, de egy jó csatárnak ezeket a lehetőségeket kíméletlenül ki kell használnia. A második gólra alig kellett negyed órát várni, mely előtt kisebb tűzijátékot rendeztünk Donnarumma kapuja előtt: először Mertens lövését védte a kapus, majd Milik próbálkozását Gomez mentette szögletre. A sarokrúgásnál pedig csak oda kellett tenni a lengyel fejére a labdát, amit a csatár tanítani valóan bólintott a kapuba Kucka mellett.

 Milik érkezett és már 2-0 volt az eredmény

A két gól között eltelt percek és az első félidő utolsó harmada is rólunk szólt, így tulajdonképpen mindenkit meglepett, ahogyan a Milan kezdte a második játékrészt. Az az igazság, hogy az első félidő elejét is így indította, viszont most eredményesen is játszott. Hysaj oldalán Niang már borzolta a kedélyeket egy jó próbálkozással, pár perc múlva pedig ismét megnyerte az albán elleni párharcot és Reinát is csúnyán megetette azzal, hogy a kapu másik sarkába lőtte  a lasztit. A történethez hozzátartozik, hogy a Milan támadásában egy szabálytalanság is helyet foglalt, ugyanis Jorginho felborítását nem fújta le Valeri játékvezető, pedig jól látható Bonaventura sportszerűtlen cselekedete. Az eset olyan szinten feldühítette Sarrit, hogy nem bírt magával és el is zavarták a kispadtól. A sajtótájékoztatón elárulta, hogy csak annyit szólt: "de mi a fenét csinálsz?". Valeri amúgy a meccs előtti bemelegítésnél levetette a mesterrel fekete felsőjét, mert az nagyon is egyezett a Milan dresszével. Kettejük történetének tehát volt már előzménye, viszont itt Sarri lehetett volna sokkal bölcsebb is. Például megnyugtathatta volna a csapatát, de a kiállítással inkább a szakadék felé tolta el őket. Aminek meg is lett az eredménye, hiszen pár perc sem telt bele és Suso már az egyenlítő gólt jegyezte fel, mely találat erősen a bombagólok közé sorolható. A stadionban helyet foglaló két új szerzemény Amadou Diawara és Marko Rog is láthatta, hogy milyen könnyen összezavarhatóak vagyunk, ha egy kicsit is kibillentenek komfortzónánkból. 

Itt már piros felsőben, ami pedig a Milan hazai szerelésére hasonlít

Viszont jó volt látni, hogy felocsúdva ebből az állapotból, hamarosan folytattuk a játékunkat és egy jókor jövő cserének köszönhetően, újra megszereztük a vezetést. A Callejón-góllal véget érő támadásból, Zielinski is kivette a részét és utána is ügyesen mozgott a középpályán, ezzel is rászolgálva megvételére. Ezt követően Valeri kiállította Kuckát, mert Mertenst fellökte, majd dühében elrúgta a labdát és néhány káromkodó szó valószínűleg el is hagyhatta a száját. Sokat lehet ezen a kiállításon vitatkozni, viszont a szabálytalanság tényén aligha. Valeri nem húzott semelyik oldalra sem, egyszerűen botrányosan bíráskodott az egész mérkőzésen. Például Albiolt úgy lekönyökölte Gomez, hogy le is kellett cserélni, majd az arcát három öltéssel összevarrni. Nem nagy ügy, hogy az ellenfél játékosának már volt egy sárgája és hogy az Albiol karjára csak ezután pattanó labda miatt kiáltott minden Milan játékost 11-est, holott Gomeznek járt volna egy második sárga lap. De ami nem jött Gomez esetében, az jött Niangnál: a támadó Reina akadályozásáért kapta meg jogos második sárgáját. Butaság volt a javából. Ahogy utolsó gólunk előtt Romagnoli cselekedete, aki Insigne beadása után rúgott kis híján öngólt, viszont előrevetődve kitolta a labdát a gólvonalról, hogy Callejón is duplázhasson és beállíthassa a 4-2-es végeredményt. Végül a spanyolnak adták a gólt, ám ebben az esetben, akkor pirosat kellett volna adni Romagnolinak, hiszen játék volt és utolsó emberként szabálytalankodott. Mindegy, a sárga minket annyira nem érdekelt, három Milan játékos kiállítása lehet necces lett volna - bár, ha ezek jogosak és többnyire azok -, és legalább láttunk egy sörmeccseken vagy megyei edzés végén lévő jelenetet, amikor már az utolsó gólért játszanak és mindenki sietne befelé a jól megérdemelt söréért.

Összegezve a látottakat, a győzelmünkhöz semmi kétség nem férhet, viszont a csapaton még van mit javítani, fejleszteni. Az, hogy második alkalommal is sikerült felállni - igaz most előnyt herdáltunk el -, jó mentális képességekre utalhat, de a gyors összezuhanásokat orvosolni kell. Aki emlékszik rá, annak rögtön beugrik egy Napoli - Sampdoria meccs az előző szezonból, melyen kísértetiesen gyorsan egyenlített ki az ellenfél. Ott sajnos maradt is a döntetlen. Sarri azt mondta, hogy nem aggódik emiatt és az elsőt egyébként is szabálytalanság előzte meg. Hát, jó. A Mister azt is elárulta a sajtótájékoztatón, hogy szüksége van még egy középhátvédre, mert Tonelli sérült, Koulibaly télen pedig megy az Afrika Kupára. Maksimovic neve lebeg előtte is, de az erre irányuló kérdést szépen elhárította. A játékvezetők pedig sajnos utaznak a személyére, ezért is vannak a kiállítások. Mertensről pedig annyi szót ejtett, hogy egyáltalán nincs hierarchia közte és Insigne között, csak a belga most olyan formában van, hogy egyszerűen nem lehet kihagyni. Természetesen várja, hogy visszatérjen a tavalyi Lorenzo.

Remek duót alkotnak eddig

Ami pedig Sarri változtatásait illeti, jobban nem is ülhettek volna és még az általunk mindig szekált Callejón is duplázni tudott. Ezzel pedig úgy állunk, hogy három duplázónk van a bajnokságban és Higuaín már rég nem a keretünk tagja. Vagyis ismét bebizonyosodott, hogy a károgóknak megint nem lett igazuk. Cavani után is voltak remek góllövőink és most is vannak. Ugyanakkor az a kártyavár is összedőlni látszik, melyet azok építettek, akik szerint Higuaín-függők voltunk. És hogy Miliket is bevonjuk ebbe a szösszenetbe, csatárunk már az első olyan meccsén duplázni tudott a Napoliban, amikor kezdő volt a bajnokságban. Cavaninak ez az ötödik bajnokiján jött össze, míg argentin utódjának nyolcra volt szüksége. Csak most sajnáljuk igazán Gabbiadinit, akinek innentől kezdve nem is lehet kérdés a távozása. Bár szerintem nagyon sokan szeretnénk, ha maradna.

Most jön a válogatott szünet, aztán irány Palermo már egy végleges kerettel, talán egy jobb Insignével, Milik gólokkal, feljavult védelemmel. Várjuk már azt a meccset is.