Pár teherrel a hátunkon - ugye a Juve nyert a késő délutáni meccsen és hajtottunk az első idegenbeli győzelmünkre - volt jelenésünk Palermóban, akik ellen ugyan nem megy rosszul az utóbbi években, de a levegőben mindig benne van a betlizés lehetősége. Végül a keretek közti minőségbeli különbség, a javunkra írható összeszokottság, az ellenfél egy rosszul meghúzott cseréje, s legfőképp, hogy a szünetben Sarri alaposan felébresztette az első félidőben nem túl acélos játékot mutató társaságot, el is döntötte a három pont sorsát. Valahogy így kell készülni egy Bajnokok Ligája meccsre; a 3-0-ás győzelmünk az első félidei teljesítményünkhöz képest, több mint kielégítő volt.
Azért a cím egy kicsit csalóka lehet, mert ahogy teltek a percek az első félidőben, az ember arra eszmélt rá, hogy ez bizony egy nehéz szülés lesz. Sokkal jobbak voltunk, mint Pescarában, igaz most az ellenfél is gyengébb volt, de elöl nem bizonyultunk élesnek. A labdajáratás a már megszokott módon ment, Koulibaly hátul maga volt a magabiztosság szobra, támadásban pedig egyre inkább Miliket kerestük, akit nehezen tudtunk megtalálni a labdával.
Így nem is csoda, hogy az első valamirevaló helyzetet, csak negyed óra elteltével tudtuk feljegyezni: Insigne passzolt be középre Milikhez, de a csatár lövését szögletre blokkolták. Aztán a sarokrúgást követően Albiol szerezhetett volna gólt, de lövése sokkal inkább hasonlított egy felszabadításra, pedig elég üresen volt. Sajnos lövéseink ezt követően is inkább fölé-mellé vágódtak, a palermói kapu ilyen szempontból annyira nem is volt veszélyeztetve. Miliket pedig egyre jobban kerestük a labdákkal, de az ellenfél védői mindig a helyzet magaslatán voltak.
Ellenben támadásban halvány volt a Palermo. Egyedül Diamantira lehetett számítani, aki szerencsére csak az első félidőben tudott aktív lenni - elfáradt a másodikra. Sallai sem mozgott rosszul, de ha valami veszély is volt a hazaiak támadásában, akkor azt a jobb szélen kellett keresni. Párszor Embalo szerzett nekünk kellemetlen perceket elfutásaival, de ezeket nagyrészt Insigne és Ghoulam jól kezelték. Reinának pedig egyszer kellett közbeavatkoznia, amikor Jajalo messzi lövését kellett fognia. Nyilván, ahogy már megszokhattuk nekünk a bal szélünk volt a támadóbb: az Insigne - Hamsík - Ghoulam hármas sokszor próbálta felvinni ezen a szélen a labdát, mely támadás végül Milik keresésével, egy rossz lövéssel, vagy egy Callejónnak átívelt labdával zárultak. A lényegen sajnos semmit nem változtattak, mert nem voltunk veszélyesek és gólt sem tudtunk szerezni ebből.
Történelmi találat volt ez a szlovák részéről
Ahhoz képest amilyen volt az első félidő képe, nem vártuk a változtatást a Palermo részéről. Sokkal inkább vártuk, hogy Sarri megelégelve a töketlenkedést, cserél be valakit a padról, ehhez képest a hazaiak léptek egy Nestorovski - Embalo cserével. Nem tudjuk hogy ez miatt, vagy mert épp kijött a lépés, de kétszer is a bal szélről jött beadás után szereztük a gólokat pár perc leforgása alatt. A 47. percben Zielinski nagyszerűen tálalt Ghoulam elé, majd az algériai bepasszára érkezve Hamsík futtában lőtt Posavec hálójába. A góllal megtört a jég és hogy a palermóiaknak még jobban elvegyük a kedvét, arról Callejón gondoskodott az 51. percben. Insigne ívelt át már sokadik alkalommal a spanyolhoz, aki el tudott szakadni védőjétől és egy földre "pattintott" fejessel - vízilabdában látni ilyen lövéseket - varázsolta az eredményjelzőre a 2-0-ás eredményt. Minden nagyképűség nélkül mondom, hogy innen ez a Palermo nem tudott volna visszajönni. Még egy jobb csapatot is teljesen kizökkentik a ritmusából a gyorsan bekapott gólok, hát még a szicíliaiakat. De ezzel tisztában is voltunk - mármint a Palermania blogtól kapott infók alapján -, hogy idén sem lesznek nagyobb célkitűzések a bennmaradás kiharcolásánál ott.
A továbbiakban hazai helyzetet, csak Bruno Henrique fejesénél jegyezhettünk fel, de hogy végérvényesen is lezárjuk a mérkőzést, arra csak pár percig kelltt várnunk ezután. A 66. perc során Zielinski szólózott hosszú métereken át a pályán, majd Callejónhoz passzolt, aki egy kapusbakinak is köszönhetően megduplázta aznapi góljai számát. José eddig azt a szintet hozza, amit a Benítez-érában megszokhattunk tőle: gólerősen kezdi a szezont. Egyedül csak a 15/16-os szezon lóg ki a sorból, amikor a 20. fordulóig kellett arra várni, hogy meglője első bajnoki gólját. Most nem lehet rá panasz és ha azt nézzük, hogy a negyedik, Nápolyban töltött idényében már csak egy gól választja el az 50 gólos határtól - minden sorozatot nézve -, jár neki a gratuláció. Ahogyan Hamsíknak is, aki góljával már 99-nél tart nápolyi mezekben és már csak Vojak (103), Cavani (104), Sallustro (108) illetve Maradona (115) előzik az örökranglistán. Ami pedig a Serie A-ban szerzett találatait illeti a Napoli mezében épp tegnap előzte meg az Isteni Diegót; 82 a 81 gól ellenében. Ez azért sokkoló adat, akárhogy is nézzük, maga az érintett is azt nyilatkozta erről, hogy egyáltalán nem gondolta volna korábban, már csak a posztjából kifolyólag sem.
Callejón három kör után már négy gólnál tart
Visszatérve a bajokihoz, a meccs utolsó negyedében már jöhettek a játékoskímélő cserék, így Gabbiadini, Mertens - a belgának ez volt a 100. fellépése nálunk - és Allan is lehetőséghez jutott. Egy Gabbiadini lövésen kívül említésre méltó esemény már nem történt, csendben pörgött le a találkozó. Amellett, hogy győzelemmel a hátunk mögött utazunk a Dinamo Kijevhez, örülünk, hogy néhány játékost pihentetni is tudtunk. Maggio nem lógott ki a sorból - aki 278. szereplésével fellépett a hatodik helyre Paolo Cannavaro mellé -, Zielinski igazolta, hogy remek fogás, Insigne pedig kezd belejönni a játékba. Kell is a fejlődés és hogy mindenki jó formába lendüljön, mert a következő válogatott szünetig sűrűn fogunk pályára lépni. BL meccsek, hétközi bajnoki is tarkítják a sort és összességében 22 nap alatt 7 meccset fogunk játszani, mely turnénak első állomása volt a Palermo elleni csörte. Viszont ne panaszkodjunk, hiszen ismét láthatjuk a gárdát az európai porondon és ha hozzátesszük, hogy zsinórban már hetedik éve, igazán büszkék lehetünk mindenkire, akik tesznek a nápolyi fociért. Az pedig már csak hab a tortán, hogy ilyen hosszú sorozatot jelenleg egyetlen olasz csapat sem tud felmutatni. Tehát kedden Dinamo Kijev, egy kalappal a csapatnak.
