Ha az augusztusi meccsekre, mint bevezető könnyed előételként tekintünk, akkor a szeptemberi menü egy igen tartalmas, többfogásos étel lehetne, miközben már túl vagyunk egy októberi, bergamói desszerten is. Ez utóbbi már annyira nem nyerte el tetszésünket, viszont a mögöttünk hagyott hónap valami egészen fantasztikusra sikerült. Ha valaki azt mondja nekem, hogy a hat szeptemberi meccsből ötöt is behúz a csapat, miközben a maradék egyet döntetlenre adja, gondolkodás nélkül írom alá azt a papírt. Azt pedig mi nagyon is jól tudjuk, hogy az az egy döntetlen, hogyan is lett végül döntetlen. Nos, ezek után nincs is más hátra, minthogy átnézzük a szeptemberi legeket.

A hónap legjobbja

Akár a fenti képen szereplő szereplő tarajos hajú srácot, aki nem mellesleg szeptemberben elérte a 100 gólos határt a Napoliban és Maradonát is megelőzte a Serie A-ban lőtt gólok tekintetében, vagy a gólpasszokban jeleskedő Ghoulamot is választhattam volna, mégis Arek Milik lett a befutó. A lengyel minden udvariasságot nélkülözve ajtóstul rontott be az olasz foci közegébe - szigorúan jól értelemben vetten - és egyre jobban elfeledteti, hogy pár hónapja még egy argentint istenítettünk. Milik fejeseivel tudtunk fordítani Kijevben, de később csereként beszállva is megmutatta, hogy képes nyerő emberré válni. Végül a Benficának is beköszönt, amivel 5 góllal zárt szeptemberben. Soha rosszabb beugrót egy 22 éves csatártól, aki csak most ismerkedik az olasz focival.

Milik a Bolognának is bemutatkozott

A hónap legrosszabbja

Lehet, hogy itt kissé igazságtalan leszek, de az a helyzet, hogy nem tudtam választani ilyen játékost a kezdőcsapatból. Volt ugyan megingás a védelemben is, de 4 bekapott gól a 14 lőtt ellenében elenyésző. Insigne erősen javuló formát mutat, csak az a bizonyos első gól nem akar megszületni. Igazából a középpályán sem tudom bántani a játékosokat, még ha Jorginho Benfica ellen mutatott, gólt érő nagy hibája remek ajánlólevél lehetne ide. Így végül fájó szívvel, de csak Gabbiadini lehet a nagy vesztes. Igaz a Chievo ellen végre meglőtte szezonbeli első gólját, de ezen kívül nem sok vizet zavart eddig. És ha visszaemlékszünk a Bologna ellen az ő helyére beálló Milik rendezte le a meccset.

A hónap gólja

Mertens elegáns szabadrúgásgólja csak egy minőségi borhoz mérhető, Milik találatai a Bologna ellen magukért beszélnek, de Hamsík Chievo elleni bombája mellett sem mehetünk el szó nélkül. A Chievo ellen azonban volt még egy gól, amely szerintem abban nagyszerű, ahogyan megszereztük a labdát és felépítettük a támadást. Külön öröm, hogy ezt a találatot Gabbiadini jegyzi.

A hónap legjobb mérkőzése

Kétség sem férhet hozzá, hogy a Benfica elleni 90 perc óriási élmény volt minden Napoli drukker számára. Ahogy kijött a lépés a csapatnak, főleg abban a 10 percben a második félidő elején a legnagyobb rivális ellen, óriási volt. Látni, hogy Sarri focija a Bajnokok Ligájában is megállja a helyét, ahogy összeroppantja a portugál sztárcsapatot és a végén elkönyvelni, hogy a másik meccs eredményének köszönhetően a Napoli két kör után kényelmes pozícióba helyezi magát egyszerre volt felemelő és örömteli. Viszont jár némi körmös Sarrinak és a játékosoknak, amiért kiengedtek az utolsó 20 percre és feljött a Benfica két gólra. De azt hiszem a továbbiakban is ez legyen a legnagyobb bánkódásunk.

A hónap legrosszabb mérkőzése

Könnyű kitalálni, hogy nem is jöhet ide más, mint az a meccs, melyet egyedüliként nem tudtunk megnyerni a hónap során. Én azzal tisztában voltam, hogy nem lesz egy könnyű fellépés a genovai és kalkuláltam is egy esetleges pontvesztéssel, de nem ilyen áron. Sajnos ki kell, hogy jelentsük Damato spori pontokat csent el tőlünk, mert két olyan szituációban is erősen a kárunkra tévedett, amelyeket jobb esetekben be szoktak fújni. Ha szigorúak lennénk magunkkal szemben a két 11-es gyanús esetből, egyért mindenképp járt volna a büntető. Persze még jobban dühítő lenne, ha Reina nem védett volna nagy formában és elbuktunk volna, de az a 2 pont még nagyon is jól jöhetne a későbbiekben.

Nincs tizi és nem is lesz

A hónap kellemes meglepetése

Nem hiszem, hogy Insigne olvasta volna az előző posztot, melyben megválasztottam augusztus hónap flop-jának. Sokkal inkább az olasz szakértői véleményeket és tudhatta azt ő maga is, hogy a szerződése körüli kötélhúzás semmi jót nem fog előmozdítani, inkább csak hátráltatni fogja. Lorenzo szerencsére mindezt felfogta és elkezdett a játékra koncentrálni, amelynek eredményeképpen a Palermo, a Bologna és a Chievo ellen is gólpasszt ért el és most már a mezőnyben mutatott játékára sem lehet igazán panasz. Emellett öröm volt látni, ahogy kifutott a gólt ünneplő Mertenshez gratulálni, amikor a belga bevágta a szabadot a Benficának. Megállapítható, hogy Insigne a jó úton jár.

A hónap csalódása

Ilyen príma hónap után, mint amilyen a szeptemberi volt nem könnyű olyan momentumot, hírt kiválasztani az embernek, ami ide passzolna. Biztos lesz majd olyan hónap, ahol könnyű lesz a választás - ne legyen így -, de szerintem térjünk vissza Sarri nem nagyon létező rotációjához. A Mister azért jobban forgatja a csapatot, mint egy évvel korábban, de még mindig nem az igazi. Nem Benítez féle felforgatást szeretnénk látni, csak éppen kíváncsiak lennénk, hogy negyed órára mire képes Rog, Diawara miként tudja betölteni Jorginho posztját, vagy Tonelli megérte-e a pénzét. Zielinskit már sokszor láthattuk, eljött már Giaccherini és Maksimovic ideje is. Kérdés, hogy a többieké mikor fog.

Annyi percet sem játszott még, amennyit mutat

Amire emlékezni fogunk szeptemberből

Megmaradt bennem, ahogy Callejón elkezdte a szezont, Hamsík történelmi góljai, de ugyanúgy szívesen emlékszem vissza a szerződés hosszabbításokra is. Koulibaly és Albiol után Hysaj is további évekkel kötelezte el magát a Napolinál, ami azért is jó, mert nem kell szezon közben majd az ilyen jellegű hírek garmadáját olvasnom, másrészt a játékosok csak a focira koncentrálhatnak, az ügynökök pedig elvonulhatnak egy ideig. Albiol esetében a hosszabbítás jelzi, hogy kell ő még Sarrinak, illetve, ha el is menne, akkor azt ne ingyen tegye. A másik két esetben fiatal játékosokról beszélünk, akiknek még nagy jövőjük van a klubnál és eladásuk csak sok-sok tízmillió esetén merülhet fel.