Lehet, hogy nagyon erősnek tűnik a cím, de az újabb hazai botlást már mi sem tudjuk hová tenni. A zsinórban négy bajnokit is elbukó Sassuolo ugyanis megoldhatatlan feladat elé állította Sarri fiait, így néhány nap elteltével egy újabb nyűglődésnek lehettünk szemtanúi. Értékes pontokat buktunk a Bajnokok Ligájában a Dinamo Kijev ellen, most pedig mikor az összes közvetlen riválisunk nyerte a meccsét, csakis a győzelem lehetett volna elfogadható. Ehelyett jött az újabb pofon, amit nem akarunk Milik vagy Albiol hiányára varrni és szerintünk már nem is lehet.

Dióhéjban a találkozóról annyi mondható el, hogy a közelébe sem jöhet az előző idénybeli ilyen párosításhoz képest. Az egy roppant jó és izgalmas meccs volt, nyertünk 3-1-re, Higuaín kétszer is betalált és senkire nem lehetett panasz tőlünk. Tehát már csak az a kérdés maradt számomra ezek után, hogy akkor most az Interre tartalékoltunk volna ennyire? Mert akkor nagyon mellélőttünk ezzel. 

Az első félidőben az egy szem Callejón lövésen kívül sokáig csak egyéni hibák tömkelegét láttuk, rossz passzok és befejezések képében, míg a Sassuolo nagyon okosan beásta magát és csak akkor jött előre, amikor megérte nekik. Tényleg nehéz lett volna olyan említésre való mozzanatot kiragadni az első játékrészből, amire csettinthettünk volna, ha Insigne a szünethez közeledve nem rúg egy amúgy szépségdíjas gólt. Egy indítást követően - ahol Hamsíkot dicsérhetjük meg - iramodott kapura, befelé húzott, majd az ellőtt labda Cannavaro combján kissé felperdülve hullott Consigli kapujába. Jut eszembe ezt megelőzően is csak Lorenzo előtt adódott komolyabb sansz a góllövésre, mikor kis híján betekerte a lasztit a bal felsőbe.

Insignére most nem lehetett panasz, gólt is lőtt

A fordulást követően aztán éppen csak annyival javult fel a Sassuolo, hogy illett volna lezárni a meccset vagy éppen jobban figyelni a friss emberekre. Missiroli lécen pattanó fejes már intő jel volt, de a jobb szélen vezetett támadás követése és hagyni, hogy Gazzola, Defrel lábára ívelje be a labdát, végzetes hiba volt. Féltem én ettől a franciától, tartottam attól, hogy ha a Sassuolo valamilyen módon ponttal fog távozni a San Paoloból, akkor az jobbára neki lesz majd köszönhető. 

Ezt követően pedig már csak egy kapufára jutotta Callejón részéről és a tény, hogy a forduló vesztesei lettünk, ami az élbolyt illeti. Négy pontra vagyunk a második helyen álló Romától, még mindig csak 14 kör ment le a bajnokságól, de a formánk nem azt sejteti, hogy például a következő három bajnokit majd minden nehézség nélkül be fogjuk húzni. Szenvedni fogunk az Inter, a Cagliari és a Torino ellen is. 

Az Inter ellen például azért lesz baromi nehéz a meccs, mert péntekre kellene valahogy kilábalni a sorozatos sokkból úgy, hogy otthon tartsuk a három pontot, miközben maradjon erőnk a portugáliai feladatra is. Ja és mindezek tetejébe számoljunk azzal is, hogy Mertens kisárgázta magát, így pihenhet a Benfica elleni sorsdöntő összecsapásra. Így állunk most.