A cím csalóka lehet, mert a Bajnokok Ligájában szinte mindegyik meccsünk annak felel meg, ha a csoportunkra nézünk, de a bajnokságban most értünk el ehhez a mérföldkőhöz. A Verona, az Atalanta, a Bologna és a Benevento legyőzése szép siker, jól mutat a az ellenük begyűjtött 12 pont, de egyben kötelező feladat is volt számunkra. Azonban este a Lazio ellen kell helytállni az Olimpicóban, akik jó formát mutatnak és hiányzóik ellenére is kemény feladat elé fognak állítani.
Ki ne emlékezne a 2011 áprilisában lejátszott, óriási meccset hozó - és a meg nem adott Lazio gól miatt - amúgy botrányos 90 percre, ahol Cavani mesterhármast tudott szerezni? Vagy ott van a facebook oldalunkon ma megosztott 1962-es Serie B-ben lejátszott bajnoki, mely a feljutásról is döntött. Mindkét találkozón volt a Laziónak egy-egy szabályos gólja, melyeket ha megadnak teljesen más irányba mentek volna a dolgok. Eszünkbe jut, hogy Higuaín milyen ipari mennyiségben termelte a fővárosaik ellen a gólokat, mégis az ő elhibázott 11-ese miatt is csúsztunk le a Bajnokok Ligája selejtezőjéről, melyre pont aktuális riválisunk ért oda. Egy adat kivételével, mind a közelmúltból szemezgettünk a teljesség igénye nélkül és mennyi érdekes sztorira bukkanhatunk még a két csapat közös történelméből.
Sarri a Lazio ellen
Sarri még az Empoli padján is el tudta kapni őket, bár válaszul ott szerepel fekete foltként a római 0-4. A napolis korszaka azonban maga az álom, hiszen a tavalyi nápolyi 1-1-et leszámítva 3-0-ra tudta legyőzni legutóbb őket az Olimpicóban, míg az első évében egy hazai 5-0 és egy idegenbeli 2-0 szerepel. Az egészhez hozzátartozik, hogy a jelenlegi edzővel, Inzaghival a tavalyi szezonban találkozott először, mert a 7-0-ás összesített veréseket még Pioli csapatára mérte. És bár a jelenlegi tréner még nyeretlen Sarri ellen, a Lazio sokat fejlődött az előző párharc óta és most formában is vannak.
Vajon melyikük lesz ugyanilyen boldog a lefújást követően is?
Az előjelek
Ahogy előbb is utaltam rá, a Lazio egészen kiváló szériát fut, tétmeccsen utoljára az előző idény utolsó fordulójában kaptak ki egy számukra nem létfontosságú összecsapáson a Crotone otthonában. Azóta pedig csak egy SPAL elleni döntetlen rondít bele a statisztikába, mondjuk az a hazai pályán elért iksz nagyon is, de ezt leszámítva semmi okuk nincs aggodalomra. A Napolit jól tudjuk. Jelenleg 9 meccses győzelmi sorozatnál tartunk a bajnokságban, mely az előző és az idei szezonból tevődik össze és mely egyben új klubrekord is. Ellenfelünkkel ellentétben sajnos mi már kaptunk ki idén: múlt héten Ukrajnában a Sahtar ellen. Tényleg jó meccsre van kilátás.
A kulcsemberek
A támadóknál a két jó barát Immobile és Insigne dönthet sok mindenről. Előbbit valahogy minél jobban el kell szigetelni majd a labdától, Koulibalyéknak sok gondjuk lesz majd vele és hibázni nem lehet, mert nagy formának örvend a csatár. Insigne pedig zseniális passzaival tűnhet ki: jó lenne, ha ezúttal is gólpasszt érő átadással jelentkezne Callejónnál vagy Mertensnél. Nem cseng még ismerős névként annyira Luis Alberto neve, de látva a Milan elleni teljesítményét egyrészt szívesen elnézném a Napoliban, másrészt Allanéknak a középpályán iszonyatosan be kell majd segíteni a védekezésbe. Jó kérdés még, hogy a Benevento ellen már erős életjeleket mutató Hamsík lesz vezér a középpályán, vagy az ellenfélnél Milinkovic-Savic ragadja majd magához a karmesteri pálcát. És persze lehetne fejtegetni, hogy a Lazio három belső védős rendszerét, mennyire tudjuk megsebesíteni széljátékunkkal, vagy hátul a védelmünk le tud-e hozni egy rangadót, pontveszteséget eredményező hibák nélkül.
