Egy eléggé döntetlen szagú meccsen De Vrij gólja után úgy tűnt, hogy nemcsak hogy megszakad a Napoli remek győzelmi sorozata, de a folytatásban roppant nehéz lesz még bevinni azt a fránya egyenlítő találatot is. Aztán a második félidőben a körülmények és egy őrületes 5 percnek köszönhetően minden a feje tetejére állt, jobban mondva minden összejött számunkra, melyet csak el tudtunk képzelni. Vert állásból küldtük padlóra a Laziót és tértünk haza, később még nagyon sokat érő pontokkal.
Erős és magabiztos Laziót kaptunk meg a pályán, akik nem véletlenül álltak 10 ponttal a mérkőzés előtt és nem kedvességből mondta azt Hamsík róluk a meccs végi nyilatkozatában, hogy itt még sokan fognak elvérezni, ezért nagyon fontos sikert arattak tegnap este. A kezdeti tapogatózásból jobbára a mezőnyben folyt a harc, kevés igazi helyzettel. A hazaiak Immobile révén tudtak veszélyesek lenni: volt egy 11-es gyanús eset, illetve mikor Reina kirontott sárga lapot érően a kapujából és rúgta el a támadó elől a labdát. Ezeken lehet vitatkozni, de mikor a labda oldalt hagyja el a játékteret, azt csak is a kapus rúghatta el szerintem, más esetben lábat kaszált volna, miközben a labda ott marad vagy gurul tovább.
A gyanús esetekről ennyit, abban viszont semmi kérdőjel nem volt csak a védelem totális kijátszása Immobile által, mikor becselezte magát a jobb oldalon, majd gyönyörűen adott be, De Vrij pedig nem kegyelmezett és megszerezte a vezetést a hazai csapatnak. Rossz volt nézni, ahogy a két sziklánkat - Allant és Koulibalyt - így etetik meg, ők pedig csak követik Immobilét és az ő szólóját. Szerencsére ezután mi is iparkodni kezdtünk, voltak próbálkozásaink, egy szép kiugratás után pedig Hamsík a kapufát találta el, de itt nagy szó lett volna, ha bemegy a lövése, mert igen csak kisodródott helyzetből vette célba a kaput.
Maradona 1985-ben a Lazio ellen
Több dolog - részben szerencsés - megvalósulásának kellett bekövetkeznie a továbbiakban, hogy a magunk javára fordítsuk meg az állást a második félidőben. Egyrészt a szünetben mindenkinek rá kellett ébrednie, hogy a bemutatott játékunk kevés lesz egy Lazio szintű csapat ellen, mely abszolút joggal pályázik a BL helyek egyikére. Másrészt egy olyan szintű eseménynek kellett előjönnie, amely olykor kegyetlenül sújtja a Laziót, mikor a Napoli ellen meccsel. Ott volt a több, mint 50 évvel ezelőtti, a lyukas hálón átmenő labda, melyet érvénytelenítetek és a fővárosiak ennek köszönhetően is nem jutottak fel a Serie A-ba, míg mi igen. Vagy Brocchi meg nem adott gólja a 4-3-as nápolyi meccsen, mikor szemmel láthatóan is a gólvonal mögött ért földet a labda, gólvonal bíró technológia még nem volt a bajnokságban, de éles szemű bíró sem. Most pedig a sérülések, mely még Bastosnál kezdődött 0-0-nál és Bastánál fejeződött be, mikor már a Lazio kihasználta az összes cserelehetőségét, így pedig 10 emberrel kellett lejátszania az utolsó 20 percet. Ennyit a balsorsról, mely a hazaiakra csapott, nekünk pedig kedvezett.
Azonban Sarri meccs végi nyilatkozataiban mást is ki lehet szűrni, melyben sok igazság rejtőzik. Ő azt mondta a csapatnak a szünetben, hogy nincs semmi gond, jól játszanak és idővel a Lazio veszíteni fog az élességéből, mely idővel kifizetődhet. Ezt rendesen telibe találta és tény, hogy a sérülések is kellettek, ahhoz, hogy fordítani tudjunk, de a Napoli egészen más fokozatba kapcsolása is. A Lazio 1/0 kapura lövés/kaput eltaláló lövéssel hozta le a második félidőt, míg mi 11/9-cel fejeztük be azt, de sokkal jobban megmutatta Inzaghiék sebezhetőségét az a váltás, mikor De Vrij helyére Leivának kellett visszahúzódnia. A középpályás szűrés mintha megszűnt volna és a brazil révén pedig lyukasak voltak hátul. Mintha nem lett volna elég a két védő sérülése, ennek tetejében egy középpályást kellett visszahúznia Inzaghinak, aztán később Milinkovic-Savic kiesésével ugyanolyan kaotikus lett a középpálya is. Basta kidőlése már előbb szóba jött, de az azok utáni percek már csak a kínlódásról szóltak a Lazio részéről. A Napoli pedig mint egy vérszomjas ragadozó, egyből megérezve ellenfele gyengeségét csapott le annak legsebezhetőbb pontjaira és öt perc leforgása alatt zilálta mind azt szét, amit addig felépített Inzaghi csapata. Előbb Koulibaly vágott be egy lepattanót, aztán Callejón szerezte meg az előnyt és szép támadás után, majd Mertens varázsolt egy olyat, amilyet csak extraklasszisoktól szoktunk látni.
Mertens 2017-ben a Lazio ellen
Mintha a sérülések és a teljesen felforgatott csapat képe, aztán az öt perc alatt benyelt három gól nem lettek volna bőven elegendőek, Mertens villanása a földön vergődő emberbe való belerúgással volt egyenlő. A Lazio ezzel nem csak a játékban, de fejben is totálisan szétesett. Aki csak amatőr szinten focizott, tudja miről beszélek, mikor azt mondom, hogy egy egyenlítő gól mekkora gátakat tud eloszlatni az emberben, vagy milyen káoszt tud okozni egy addig nyertes meccs ilyen szintű elvesztése.
Mertens annyit mondott a találatáról, hogy amint látta, hogy övé lett a labda, egyből a lövésre gondolt. Amint megfordult észlelte, hogy Strakosha lassan tér vissza a kapujába, így megpróbálkozott a lövéssel, hátha bejön. Messzebbről lőtte, mint anno Maradona, ezért szerinte még nagyobb siker, hogy betalált. De egyáltalán nem hiszi magának, hogy Maradona vagy Messi lenne, ő egyszerűen csak Dries és ezzel nagyon is boldog. Sarri annyit fűzött hozzá a Mertens - sztorihoz, hogy játékosa mindig fejlődik és világklasszissá válik. Azt akarja elérni nála, hogy mindig éhes legyen a gólra. Szerencsésnek érzi magát, hogy felfedezte neki a hamis kilences posztját, mikor Milik súlyos sérülést szerzett, de hogy ennyire beválik majd, arra ő sem számított. Illetve nagyon sajnálja, hogy csak 28 évesen találták meg neki ezt a posztot, mert különben évekig lehetett volna a legmagasabb szinteken.
Insigne lövése, mely védés után a felső lécen landolt, vagy Zielinski 11-ese, melyet Jorginho váltott gólra, szinte csak zárójelbe kerülnek, eltörpülnek a csodálatos öt perces produkció alatt. Az viszont nem, hogy Jorginho összesen 131-szer passzolt a meccsen, 92 %-os pontossággal; vagy hogy Allan és Maggio összesen 13 szerelést mutattak be, köztük a jó öreg Christian egy utolsó embereset is. Visszatérve a passzkirályra, Jorginho azt mondta a lefújás után, hogy a Lazio remekül helyt állt az első félidőben, viszont lehetett sejteni, hogy a Napoli játékát a folytatásban már nem tudják majd ugyanúgy hatástalanítani. Normális, hogy a második félidőben visszaestek, mely által sokkal könnyebbé vált számukra minden. "Ha gyorsan játszod tovább a labdát, könnyebben tudsz helyzeteket is kialakítani" - vonta le végül a következtetéseket.
Volt öröm a lelátón
A találkozó előtt arra voltunk kíváncsiak, hogy miként fogunk helyt állni az első komolyabb próbatétel előtt. Jelentem, kitűnően sikerült. Újabb idegenbeli meccset nyertünk meg, egy újabb gólzuhataggal és egyre csak nyújtjuk a bajnoki győzelmek számát. Jelen pillanatban 10-nél tartunk és szombaton 18 órakor ezt akár növelhetjük is, mikor a SPAL-lal mérjük össze tudásunkat Ferrarában. Ha ugyanilyen elszánt, erőtől duzzadó játékot láthatunk majd ott, mint tegnap a második félidőben, akkor nem fogjuk félteni a csapatot. Csak így tovább!
