Elvileg nem okozhat(na) gondot a Pescara elleni délután három órás meccs, de azért a zárójeles részben meghagyjuk a feltételes mondatot, leginkább az őszi meccs miatt.

Mégpedig azért, mert az őszi meccsen (rögtön a legelső fordulóban) a Serie B-ből érkező friss, lelkes újonc kőkemény ellenfélnek bizonyult hazai pályán, és csak a három percen belül duplázó Dries Mertensen múlt, hogy szégyenszemre ne nulla ponttal jöjjünk haza Pescarából.

Pescarában Dries Mertens mentette meg az egyik pontot

A bejgli és karácsonyfa illatok uralta ünnepi világból kilépve, át a szilveszteri pezsgő koccintásokon, újra felfedezzük magunknak kedvenc csapatunkat; visszatértünk a kisebb szünet után és már elemezzük is a tegnap látottakat. Bevallom, nehéz újra elkapni a fonalat, előkapni a blogger szerepét és sajnos ezt a Napoli is bebizonyította, hogy még nem úgy forognak a fogaskerekek, ahogy kellene. Szenvedve, rossz játékot és hatalmas küzdőszellemet is felmutatva végül sikerült 2-1-re legyőzni a Sampdoriát, melynél a három pont megszerzésén túl, másnak is tudtunk örülni.

Ha az ember egy random Napoli meccs megnézésére adja a fejét, egyvalami garantálható: a felhőtlen szórakozás. Sarri csapata nem tud unalmasan győzni és kikapni, de csütörtökön immár az is döntő bizonyítékot nyert, hogy a döntetlent sem tervezi el másképp. Miközben pedig megpróbáljuk megkeresni a válaszokat a miértekre, el kell könyvelnünk, hogy Firenzében, egy nyertes meccsen hoztuk vissza a sírból az egyik pontot. Lehetett volna ez sokkal jobb is, de sajnos most nem a legszebb arcunkat mutattunk. Hajtás után bővebben erről.

Könnyen lehet, hogy a firenzei este is Dries Mertensről fog szólni, aki egyre inkább belenő a középcsatár szerepébe, és most már nem is annyira hamis kilencesként játszik. Hogy miért? Egyrészt mert maga Dries ihletett formában van, másrészt a csapat is elindult végre masszívan felfelé, hogy visszakapaszkodjon oda, ahonnan lecsúszott az elmúlt hónapokban, ezenkívül Mertens talán egyik kedvenc ellenfele következik.

Mondhatjuk, hogy ismét, hiszen a belga a Cagliari elleni varázslata után, ezúttal a Torino híveit szomorította el olyannyira, hogy közben még fokozta is a tempót. Az 5-3-ra megnyert bajnokin egymaga négy gólt is vállalt, melyeknél bemutatta, a centerezés, a 11-es lövés mintapéldáját, hogy aztán harmadik gólját már szinte gerd mülleri magasságokban kaparja be Hart hálójába. A második félidőben aztán jött a csoda és csodaszámba menő gólja, amelyre Maradona is csak csettinthetett. Annak idején ő bűvölte el így a San Paolo népét, most Mertens vette kézbe a karmesteri pálcát és lassan ott tartunk, hogy keressük a szavakat az ő és a csapat teljesítményére egyaránt.