Lassan búcsúzunk a 2016-os esztendőtől, mely ugyanúgy tartogatott számunkra kellemes és borús pillanatokat, emlékeket. Ma pedig elköszönünk a San Paolótól, hiszen utolsó fellépésünk lesz ez idén a szentélyben, ahol majd a Torino gárdáját látjuk vendégül. Nagyon jó lenne, ha ugyanolyan rossz vendéglátók lennénk, mint az év nagy részében - egyedül az Inter, a Roma és a Besiktas távozott innen pontokkal Nápolyból - és egy győzelemmel egy csapásra még jobban leráznánk a mögöttünk lévőket, s zárkóznánk az előttünk botlókra.

Nagyjából ezt és hasonló dolgokat fogalmazhattunk meg kedvenceinkkel kapcsolatban, miközben csodáltuk a Napoli cagliari vendégjátékát. Előzetesen azonban kissé féltettük Hamsíkékat, hogy a keddi, nagy fontos BL meccs után nem tudnak majd kellően felpörögni erre a találkozóra, de ránkcáfoltak és a szezon eddigi legjobb teljesítményét pakolták elénk az asztalra. Igen, túltettek az Inter földbedöngölésén, amikor otthon vertük kedvünkre a Benficát és még a nyolcaddöntőbe való továbbjutástól is nagyobb okot adtak az örömre.

Mondta az egyszeri Cagliari drukker a városba érkező nápolyinak, aki csak döbbenten meredt a nagy semmibe és közben semmit nem értett az egészből.

- Mégis miket hordasz itt összevissza? Fogalmam sincs, hogy miről beszélsz! - válaszolta a nápolyi a még mindig dühös szárdnak.

- Talán nem emlékszel már arra a '97-es júniusi napra? Na figyelj ide, elmesélem akkor neked.

Tisztára mint a népmesékben. Ahol a kicsi, csenevész, de motivált és szimpatikus főhőst különböző próbák elé állítja az élet, meg kell küzdenie a sárkánnyal, minden baja van, de a végén elnyeri a királykisasszony kezét. A Napoli is hasonló ívet követett ebben a BL-csoportkörben (meg úgy az egész szezonban), három forduló után bebiztosíthatta volna továbbjutását rekordot döntve, de aztán beszedett több mélyütést az ősz folyamán, rászámoltak, de aztán végül minden a helyére került. Megvan a győzelem a Benfica elleni utolsó csoportmeccsen, és megvan a továbbjutás.

Ráadásul annyi hajtépés, káromkodás és meredek pillanat után az első helyen van meg a továbbjutás. Sokáig ez is nézett ki, aztán sokáig a bármilyen továbbjutásnak is örültünk volna, és most, a csoportkör végeztével lehet, hogy mégis jobban jártunk volna a "bármilyen" továbbjutással. De erről egy kicsit később.

Callejón szépségdíjas gólt szerzett az alig pár perce beálló Mertens zseniális passza után...

A szakadék szélén állunk, mégis egy karnyújtásnyira a biztonságos ponttól. Roppant különös a helyzet a Napoli szemszögéből illetve jól mutatja csoportunk kiegyensúlyozottságát vagy éppen kiszámíthatatlanságát, hogy az utolsó kör előtt még három csapat is esélyes az első két hely valamelyikére, míg a vesztes harmadik mehet az Európa Ligába. Egyetlen kihagyás, figyelmetlenség és a teljes szezont be is lehet dobni a kukába, nem beszélve arról a sok-sok eurómillióról, melyet a Bajnokok Ligája legjobb 16 csapata kaparinthat meg. Nyilván ennek gazdasági vonatkozása van, a szurkolót meg inkább az érdekli, hogy miként fog kijönni imádott csapata ebből az egészből. Erre ma este megkapjuk a választ.